A vers szerkezete, nyelvezete, verselése

Az István öcsémhez szerkezetileg 3 részre bontható. Az első 6 sor a bevezető rész, a 7-34. sor az otthoni helyzetet írja le (a család anyagi tönkremenetelét, az apa becsületességét), és 6 soros „anya-himnuszt” is zeng a költő.

Az utolsó 8 sor tipográfiailag is elkülönül a vers többi részétől, ez a 35-42. sor, mely a levélkerethez kapcsol vissza, de már sokkal komorabb hangvételű, és önirónia is érezhető benne.

Az István öcsémhez nyelvileg az életszerű, friss, játékos, beszélt nyelvhez áll közel. Nyelvezete egyszerű, a költő úgy fogalmaz, ahogy élőszóban is fogalmazna (vagyis az élőbeszéd természetességét utánozza a versben).

Ez a nyelvi egyszerűség részét képezi Petőfi költői forradalmának, amelyet az emelkedett hangnem, a nemesi-rendi retorikus cikornyásság és a nyárspolgári-biedermeier érzelgősség, azaz a szentimentális vagy arisztokratikusan finomkodó verstípus ellen vívott.

A költeményben szembetűnő a sokféle modalitás, a változatos mondatfajták nagy száma: nemcsak kijelentő, hanem kérdő, óhajtó, felkiáltó és felszólító mondat is jócskán van benne.

Egy másik feltűnő nyelvi sajátosság az egy szótagos szavak magas aránya. Petőfi amúgy is szeretett egy szótagos szavakat használni, de ebben a versben még a nála megszokott 40%-hoz képest is magas az arány (46,2%). Az egy szótagos szavak nagy száma is az élőbeszédszerűséget, a fesztelenséget segíti elő.

Az István öcsémhez verselése időmértékes, jambikus lüktetésű, de nem mechanikus jambusvers, hiszen spondeusok és daktilusok frissítik, élénkítik a ritmust.

A vers zenei tempója változó: az elején és a végén felgyorsul, míg az elbeszélő és az elmélkedő, komorabb részeknél lassul a vers.

A verszene, a vers melódiája egyébként derűt, örömöt, játékosságot sugall. Ennek a világos magánhangzók (i, í, ü, ű, é, e, ő, ö, á) magas aránya az oka.

Az is szembeszökő, hogy Petőfi az irodalmi nyelvhez képest gyakran használja a pongyolaságig köznyelvi „e” hangot (30,7%-os arányban), ellenben ritkán használja az „a” és az „u” hangokat.

A szelídség, a bensőségesség és az emlékezés hangulata a nazális mássalhangzók (az „m” és az „n” hang) nagy arányának köszönhető. Ennek folytán tudjuk „zeneileg” érzékelni Petőfi mély, bensőséges érzelmeit családja iránt.

A vers műfaja, hangvétele

Az István öcsémhez műfaja költői levél, azaz episztola. Ezt a műfajt Petőfiig általában nagy gondolatok megverselésére használták költőink (Kazinczy, Berzseny stb.) és fennkölt stílust kapcsoltak hozzá.

Petőfi már nemcsak nagy, fontos, magasztos témákhoz használja a műfajt, hanem saját magáról és családjáról ír episztolát. Ennek megfelelően episztolájának hangvétele is közvetlen, családias, alaphangulata játékos, örömteli, derűs, fesztelen (a vers egyes részeinek hangjáról még külön lesz szó az értelmezésben.)

Ez a könnyed hangvétel más episztoláiban is megfigyelhető: barátainak szóló költői levelei is filozofikusan játékosak, pl. barátiasság, otthonosság, évődő játékosság jellemzi az egyébként súlyos világnézeti kérdésekről szóló Levél Várady Antalhoz című művét is.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!