Az István öcsémhez keletkezési körülményei

1844 tavasza és nyara fordulat volt a költő életében, valódi életformaváltást hozott ez az időszak.

1844 februárjában, miután egy zord telet vészelt át Debrecenben, fakózöld versesfüzetével a tarisznyájában Petőfi felgyalogolt Pestre, és felkereste Vörösmarty Mihályt, a kor legnagyobb irodalmi tekintélyét.

Vörösmarty átolvasta verseit, és támogatásával Petőfi segédszerkesztői álláshoz jutott a Vahot Imre szerkesztette Pesti Divatlapnál. Vörösmarty ajánlására 1844. március 27-én a Nemzeti Kör is döntést hozott Petőfi verseinek kiadásáról.

Ez óriási változást idézett elő a költő életében. Így ír a sorsfordító pesti eseményekről az Úti levelekben Kerényi Frigyesnek:

„Oh az én életem dúsgazdag volt a sanyarúságban, s ha most boldog vagyok, megérdemlem. Hat esztendeig voltam istentül, embertül elhagyott földönfutó; hat esztendeig volt két sötét árnyékom: a nyomor és a lelki fájdalom… és mikor? ifjuságom kezdetében, az élet legszebb szakában, mely csupán az örömeknek van teremtve, tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig. De jó, hogy így történt; aki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni boldogságát.”

Petőfi számára a biztos megélhetés ígérete tette lehetővé, hogy újra felvegye a kapcsolatot szüleivel, akikkel évekkel korábban megromlott a viszonya.

Petrovics István és felesége 1841 óta laktak Dunavecsén. Az öreg azt akarta, hogy Sándor fia folytassa a „családi mesterséget”, azaz legyen mészáros. Petőfi makacsul ellenállt apja sürgetéseinek, kéréseinek és követelésének. 1841-es első dunavecsei látogatása durva szakítással végződött.

1842 nyarának végén azonban örömmel fogadták a szülők, mert akkor jelent meg Petőfi első verse, és ez kicsit talán oldhatta az öreg Petrovics ellenérzését. Ám pont ekkor döntött úgy Petőfi, hogy vándorszínész lesz, ami villámcsapásként érte a szüleit. (Egy estém otthon című verséből kiderül, hogy apja a színészetet nem tartotta rendes foglalkozásnak, hanem csavargó életnek és haszontalanságnak.)

Másfél évi távollét után tér most ismét haza Petőfi, miután szakított a színészi pályával, katonáskodott, megbetegedett, leszerelték, s végül Pesten meghódította az irodalmi köröket. Lezárult tehát a vándorlások korszaka, és most az volt a szándéka, hogy kibéküljön szüleivel.

Hazatérése rengeteg érzést szabadított fel: dac, büszkeség, szeretet, félszegség, tétovaság érzése dúlt benne, míg meg nem történt a kibékülés haragtartó édesapjával, aki időközben anyagilag tönkrement. Hazatérése alkalmából két megható családi verse született, a Füstbement terv és az Egy estém otthon.

A húsvéti ünnepek után néhány napra visszautazott Pestre, majd április 15-ét követően két egész hónapot töltött szüleinél Dunavecsén. Kipihente a hányattatásokkal teli 6 év fáradalmait, élvezte a családi kör melegségét és készült új életére, új munkájára. Közben verseskötetének kéziratán dolgozott.

Június közepén aztán végleg felutazott Pestre, mert segédszerkesztői állását július 1-étől kellett betöltenie. 1844 júniusában Pesten írta meg két emlékezetes költői levelét: egyiket Kerényi Frigyeshez, a másikat öccséhez, Petrovics Istvánhoz (aki később szintén felvette a Petőfi nevet). Ez az utóbbi episztola lett az István öcsémhez.

Ezek az alkotások tehát már a kiküzdött és megérdemelt létbiztonság és a harmónia légkörében fogantak.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!