Füstbement terv

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék…
Röpűlt felém anyám…
S én csüggtem ajkán… szótlanúl…
Mint a gyümölcs a fán.

A vers már megírásának évében, 1844-ben megjelent nyomtatásban, méghozzá kétszer is: először szeptemberben a Császár Ferenc által szerkesztett Aradi Vészlapok című almanachban, másodszor pedig Petőfi Versek című kötetében.

Cím, hangvétel, verselés

Tudjuk, hogy a vers első címe Hiú terv volt. A Császár Ferenc-féle almanachban még ezzel a címmel jelent meg. Hiú terv: ez nem más, mint egy közhelyes jelzős szerkezet, amely mintha nem is Petőfié lenne.

A költő ezt a címet Füstbement tervre változtatta, amely egy közismert szólás, és így utólag meggondolva az egyedül lehetséges megoldásnak tűnik. A Versek kötetben már az új címmel jelent meg a mű.

A vers hangvétele nyugodt. Mintha a népdalok ősi ritmikájából lenne benne valami.

Időmértékes verselésű, jambikus lüktetésű, és ez az emelkedő versláb mintha a viszontlátás örömét és izgalmát jelző gyors szívdobogás ritmikai megfelelője lenne.

Az első 2 strófa hangsúlyosan is ütemezhető: a páratlan sorok felező nyolcasok, a páros sorok változó ütemezésű hatosok. A 3. strófától azonban ez a kettős ütemezhetőség megszűnik, mert az ősi felező nyolcas innentől a páratlan sorokban értelmes szavakat vágna ketté.

A helyesírásban is apróbb módosításokat eszközölt Petőfi a ritmikai megfelelés miatt.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!