A vers keletkezési körülményei

A színészélet kudarcai után Petőfi Sopronban katona lett, de ez a próbálkozása is balul sült el. A piszkos laktanyákban gyakran dúlt a tífusz, és a költő ágynak esett. Az őszi hadgyakorlat felőrölte gyenge szervezetét, és mivel hajlamos volt a tüdőbajra, végül leszerelték.

Sok hányódás és viszontagság után 1843 késő őszén lerongyolódva, betegen érkezett Debrecenbe, ott vészelte át a telet, és alig tavaszodott ki, elindult Pestre – gyalog, hóna alatt egy kötetnyi verssel és néhány húszassal a zsebében.

Érdemes elolvasnunk, hogyan emlékezik erre ő maga az 1847-es Úti levelekben:

„E kötet versben volt minden reményem – gondoltam: ha eladhatom, jó, ha el nem adhatom, az is jó… mert akkor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége lesz minden szenvedésnek. Egyes-egyedül mentem itt a Hegyalján; egy lélekkel, egy élő lénnyel sem találkoztam. Minden ember födelet keresett, mert iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. Éppen szemközt jött. Arcomon megfagytak a könnyek, melyeket a zivatar hidege és a nyomorúság fakasztott.

Egy héti kínos vándorlás után Pestre értem. Nem tudtam, kihez forduljak? nem törődött velem senki a világon; kinek is akadt volna meg szeme egy szegény rongyos kis vándorszínészen?…

A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utolsó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a Kör, s lett pénzem és nevem. – E férfi, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfi: Vörösmarty.”

Vörösmarty nemcsak versei kiadását segítette Petőfinek, hanem többet is tett érte: beajánlotta őt Vahot Imrénél, aki Pesti Divatlap címen készült lapot kiadni. Petőfi ígéretet kapott segédszerkesztői állásra, ami a biztos megélhetést jelentette.

Volt még pár hónap az újság indulásáig, így a költő 1844 húsvétján hazalátogatott szüleihez Dunavecsére. A Füstbement terv azt a lelkiállapotot rögzíti, amelyben Petőfi akkor volt, amikor oly hosszú, csaknem 5 évi távollét után hazafelé tartott.

Diadalmasan, büszkén szeretett volna hazatérni, hiszen sorsa jobbra fordult. Ám ahogy az úton rázkódott a szekéren, a távolság csökkenésével arányosan minden önbizalma elillant, s szorongva-vágyakozva gondolt a viszontlátásra.

Apja, a korábban vagyonos Petrovics István azóta elszegényedett. Most mészárszéket bérelt, amiből csak szűkösen élt meg – olyan kicsi házban, hogy Petőfi ott nem is tudott megszállni. Az egyébként is lobbanékony természetű apa rossz anyagi helyzete, megkeseredettsége miatt Petőfi nem tudhatta, mit fog szólni az öreg, ha meglátja őt.

Apja szemében ő „elkallódott”: Petrovics István a vándorszínészetet nem tartotta rendes mesterségnek, az ő szemében Petőfi csavargóéletet élt, erről a költő Egy estém otthon című versében vall.

Attól lehetett tartani, hogy fia megpillantása dühkitörést vált majd ki az apából, ezért Petőfi nem is merte megkockáztatni, hogy a mészárszékben vagy otthon keresse fel, hanem Szűcs István rektornál kopogtatott először.

Petőfinek erre az életeseményére emlékezve Jókai Mór a következő szavakat adja Petőfi szájába: „Jöhettem volna fogadott kocsival is egészen a szülőim lakásáig… Nem vagyok már rongyos csavargó. De most még sok nép jár a piacon, ahol az apám székállása van. Az öreg nehéz szívvel van irántam, nem szeretném, ha a nép előtt kemény szavakkal illetne. Engedje meg, hogy estig itt maradjak, s akkor menjek haza, amikor már senki sem lát.”

Édesanyjával azonban egész más volt a helyzet: Petőfi tudta, hogy anyja örömmel és szeretettel fogja fogadni. Az úton már előre elképzelte a rég várt találkozást, s azon tűnődött, mit fog mondani anyjának, hogyan fogja köszönteni, de mint a versből kiderül, se szükség, se mód nem volt a magyarázkodásra.

A verset néhány nappal később írta meg a költő, amikor már túl volt a hazatérésen, és az izgalom, az új, mámorító sikerek közlésének vágya, s a bizonytalan fogadtatás miatti kétségek már elmúltak.

Olvassuk most el a verset!

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!