A Felhők formai jellemzői, verselése

A Felhők-ciklusnak nincs két azonos formájú verse, minthogy a rímelhelyezés, a sorok száma és a szótagszámok rendkívül változatosak és szabálytalanok.

A ciklus 66 verse közül 4 rímtelen, 62 vers pedig 37 különböző rímképleti kombinációban íródott. Petőfi túllépett a szokványos és gyakran használt rímképleteken (páros, ölelkező, keresztrímes és félrímes megoldásokon), és változatos, újszerű, szabálytalan variációkat hozott létre.

Ez a változatosság, a versforma nyugtalansága összhangban áll a versek tartalmával, azt is mondhatjuk, hogy a tartalomból nőtt ki ez a formai elv.

A verselésről általánosságban az mondható el, hogy a Felhők legtöbb darabja jambikus lüktetésű, tehát időmértékes. Ám Petőfi nem a klasszikus értelemben, szabályosan, iskolás módon használja a jambust, hanem összemossa a metrum időmérték-szabályozóit a magyar élőbeszéd hangsúlylüktetésével.

Az is megfigyelhető, hogy a jambust gyakran gyorsítja anapesztussal, ami nyugtalanságot, türelmetlenséget, keserűséget, indulatosságot, zaklatottságot érzékeltet.

Szótagszám tekintetében nagyfokú ingadozás jellemző a Felhők verseire. A rímes versek közül csupán 6 költemény (XXVIII.; XXXIV.; XLIII.; L.; LV.; LX.) esetében tapasztalhatunk szótagazonosságot minden összerímelő sornál, ugyanakkor a rímtelen verseknél kisebb fokú a sorok közti szótagszámkülönbség (ez a Petőfi-féle rímtelen verstípus távoli rokonságot tart a rímtelen jambikus gondolati lírával).

Mindent összevetve elmondható, hogy az 1840-es években még nem sűrűn fordult elő a magyar költészetben ilyen mértékű kötetlenség, mint Petőfinél.

A Felhők legtöbb darabjára jellemző rímes-szeszélyes verstípus már közelít a szabadvershez, amely akkor már létezett, de még nem terjedt el, ritkának számított. Petőfi tehát a tartalommal együtt formai téren is kísérletezett, új lehetőségeket próbált ki.

Most nézzük meg közelebbről a ciklus néhány versét!

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!