A férj hazajő betegen…

A férj hazajő betegen.
Hű nője orvosért
Megy hirtelen.
Miként siet, az istenért!
Az orvostól mindent remél,
Azért rohan érte, mint a szél,
Oly gyorsan azért keresi föl…
Jól tudja: az orvos gyakran öl.

Ez a versépítési technika legjobban A férj hazajő betegen… kezdetű versben figyelhető meg. Először azt hisszük, a feleség aggódik a férj betegsége miatt, de kellő késleltetés és lassítás után (4-5 sor azt ecseteli, hogyan szalad az asszony orvosért) a vers legvégén, az utolsó szó miatt („öl”) a nő odaadása visszájára fordul, a saját ellentétébe vált át.

Az asszony nem azért szalad orvosért, mert a férje gyógyulását kívánja, hanem azért, mert tudja, az orvos gyakran megöli a betegét… Vagyis a feleség a férje halálát akarja.

Nem sűlyed az emberiség…

Nem sűlyed az emberiség!
Ilyen gonosz vala rég,
Ilyen gonosz már kezdet óta…
Hisz különben nem kellett vóna
Százféle mesét,
Eget, isteneket,
Pokolt és ördögöket
Gondolni ki, hogy zaboláztassék.

Az ellentétre alapuló versek egy részében az ellentét már a mű elején elhangzik, ilyen pl. a Nem sűlyed az emberiség… kezdetű költemény. Ebben az ironikus hangú versben a költő kijelenti, hogy az emberiségnek nem romlottak meg az erkölcsei, hanem kezdettől fogva gonosz volt.

Ha visszaemlékszünk a reformkor nagy időszembesítő verseire, melyekben Berzsenyi, Kölcsey a múlt dicsőségéről és a jelen romlottságáról beszéltek, kiáltó az ellentét, hogy Petőfi szerint az ember ma semmivel sem romlottabb, mint régen.

De nem azért, mert a jelent pozitívan látja, hanem mert a múltat is negatívan látja: azért nem rosszabb ma az emberiség, mint régen, mert az ember régen is rossz volt, mindig gonosz volt.

Ha nem így lenne, akkor miért kellett volna kitalálni az ördögöt és a poklot, hogy megfékezzék, kérdezi, s ezzel a vallási tanításokat is kétségbe vonja. Mélységes kiábrándultság érződik a versből.

A képiségnek itt is meghatározó szerepe van, pl. a következő felsorolásban, amely fokozás is: „százféle mesét / Eget, isteneket, / Pokolt és ördögöket”.

A világ is gonosz, az emberi kapcsolatok is tele vannak gonoszsággal. Ezt fejtegeti a Férj hazajő betegen, a Barátaim megölelének, és a Nem sűlyed az emberiség kezdetű vers is.

Emlékezet…

Emlékezet!
Te összetört hajónk egy deszkaszála,
Mit a hullám s a szél viszálya
A tengerpartra vet… – –

A Felhők-ciklus versei nagyon változóak: van, amelyikre egyáltalán nem érvényes az epigramma-szerkezet, mert lezáratlanul fejeződik be, gyakran három ponttal ér véget (ami az elgondolkodás jele). A költő igyekszik töprengésre késztetni az olvasót, ezért a versben felvetett kérdést szándékosan nyitva hagyja.

Ilyen típusú pl. az Emlékezet…, amelynek a végén nemcsak három pont, hanem két gondolatjel is van, tehát még ezzel is felhívja Petőfi a figyelmet arra, hogy a vers nyitva van hagyva. A csattanószerű tanulság teljesen elmarad.

A négysoros, töredékszerű kis vers elején megszólítja az emlékezetet, amelyet aztán egy metaforával ír le. Egy szál deszkához hasonlítja, ami egy összetört hajó egy darabja, és a hullámok meg a szél a tengerpartra vetették.

A hajó szimbolizálhatja az emberi életet: ugyanúgy hányódik a tengeren, ahogy az ember az élet nehézségei között. A hullámok, a szél az élet kiszámíthatatlanságát érzékeltetik.

A letört deszka a hajónak, vagyis az egésznek csak egy apró darabja, egy töredéke. Ezzel a költő azt érzékelteti, hogy emlékezetünk milyen töredékes: a múlt nagy része kitörlődik, csak foszlányok maradnak meg belőle. Ráadásul teljesen a véletlenen múlik, hogy mi az a kevés, ami megmarad bennünk a régi dolgokból.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 15. oldalra!