Az Egy gondolat bánt engemet szerkezete

Az Egy gondolat bánt engemet nem oszlik versszakokra (ezt úgy is mondjuk, hogy astrofikus, azaz nincsenek strófák). Valószínűleg azért alkot egy tömböt az egész, hogy töretlen lendülettel, szinte egyetlen lélegzettel lehessen végigszaladni rajta.

Ez is jelzi, hogy valóban egyetlen gondolat kifejezése a vers, ráadásul a mondatok közt akkora a kohéziós erő, hogy még ott is összetartozónak érezzük őket, ahol pedig egy-egy újabb egységbe lépünk át.

A versnek kétféle szerkezeti felosztása is lehetséges. Bonthatjuk három egységre, ahogy pl. Szappanos Balázs elemzésében szerepel. Ez esetben a gondolatjelek jelentik a cezúrákat.

Az első egység az első gondolatjelig tart (itt a beszélő a kétféle halálnemet veti össze), a második egység a két gondolatjel közötti rész (a forradalmi vízió), a harmadik egység pedig a második gondolatjel utáni rész (a temetési vízió).

A másik felfogás szerint, pl. Fenyves Marcell elemzésében, négy egységre bontható a költemény:

Az első egység az 1-8. sorig tart, ahol Petőfi a dicstelen, lassú, észrevétlen, hétköznapi halál jelentéktelenségét ecseteli, amely nagyon taszító a számára. Lényegében itt érleli ki magában a vágyat a hősi halálra.

A második egység a 9-12. sor, amely a vágyott halál megfogalmazása, lényegében egy átvezető szakasz a kezdeti tépelődés és a vízió között. A versindító lassú töprengés és a lendületes, harsány vízió hangulatilag nagyon eltér egymástól, ezért szükség volt köztük egy átmenetre.

Romantikus, monumentális képekben jelenik meg az a fajta halál, amilyenre a költő vágyik. A metaforák (villámsújtotta fa, földrengéstől leomló kőszirt) a hirtelen, gyors, elemi erejű halált fejezik ki. Ebből már érezzük, hogy Petőfi valamilyen nemes, magasztos halált kíván magának.

Érdemes megfigyelni a képeket is: a lassú, passzív elmúlást a költő nyugodt, köznapi hasonlatokkal ábrázolja, a fennkölt halált ellenben nagy, patetikus képek idézik elénk. Tehát Petőfi a kétféle halál közti különbséget a hangszereléssel is kidomborítja.

A harmadik egység a 13-30. sor, a két idézőjel közti szakasz, amely egy 18 soros hatalmas körmondat. Ebben az óriásmondatban időben egymást követő események peregnek le a szemünk előtt, tehát gyors tempóban rohanunk a végkifejlet felé. Az időben való dinamikus előrehaladás jellemzi ezt a részt.

A fordított szórendű feltételes alárendelő körmondat két részre oszlik: az előkészítő rész 8 soros, végét a „megütközik” szó után álló kettőspont jelzi (valamint egy ritmusváltás is, amiről később még szó lesz), a fő része pedig 10 soros.

Petőfi itt mondja el egészen konkrétan, hogy hogyan szeretne meghalni. A lényeg nem az, hogy a halál lassú vagy gyors, hanem az, hogy egy nemes tett közben veszítse el az életét, egy nagy, szent célért áldozza fel magát. Azaz hogy a halálának értelme legyen, elősegítsen vele valamit.

Ez a halál, amely egy patetikus, nagy tettet fog lezárni, hősi halál lesz: majd a világszabadságért folytatott nagy háborúban éri utol a költőt.

Petőfi egyetlen nagyszabású látomásban rajzolja fel az elnyomott népek összecsapását a zsarnoksággal: a részmondatok fokozatosan egyre feljebb ívelik a lelkesedést, az őszinte pátoszt. A tetőpont pedig maga a hősi halál: a költő a világszabadságért adja az életét. A „Világszabadság” szót külön sorba teszi, ezzel is kiemelve jelentőségét.

A negyedik egység a 31-36. sor egy levezető szakasz, a vers zárlata, amely szintén egy nagy arányú összetett mondat. Ez is látomás: a csatában elesett hősi halottak temetésének látomása, akiket egy nagy tömegsírba helyeznek. A vers hangulata itt meghatottá, ünnepélyessé válik, mintha hallanánk is a lassú, ünnepélyes gyászindulót.

Szerkesztési bravúr Petőfi részéről, hogy a verset azzal a szóval zárja le, amely az egész műnek központi gondolata: a „Világszabadság” ismét kiemelt pozícióba kerül, a költemény zárszava lesz.

Láthatjuk, hogy tudatosan, precízen megkomponált műről van szó, amely formai szempontból nagyon át van gondolva, szerkezetileg egyáltalán nem „rapszodikus”.

Ez azért érdekes, mert Petőfi úgy él a köztudatban, mint könnyedén és ösztönösen alkotó művész, afféle őstehetség, aki kizárólag az ihlet sugallatára hallgat. Ez a vers azonban azt tanúsítja, hogy nagyon is átgondolta a műveit. És nem ez az egyetlen szabályosan építkező verse, számos más műve árulkodik még tudatos szerkesztésről (pl. A kutyák dala, A farkasok dala, Palota és kunyhó stb.) 

Már népdalai is, bár egyszerűek, de azért szabályosak voltak, majd a Felhők-ciklus verseiben ez  szabályosság megszűnt, a Felhők utáni időszakban pedig egy magasabb szinten valósult meg.

Az Egy gondolat bánt engemet is a bonyolultabb, összetettebb szabályosság egyik mintapéldája. Igaz, első ránézésre rapszodikus, pl. a szabálytalan, változó sorhosszúságok miatt, de valójában klasszikus fegyelmezettség uralkodik benne.

Sőt, még a sorhosszúságokban is van némi szabályosság. Az 1. egység (6 sor) szótagszámai: 8-8-10-10-10-10, a 2. egység (6 sor) szótagszámai: 8-8-11-11-11-11, a 3. egység (18 sor) szótagszámai: 8-8-11-11-5-5-10-10-5-5-12-12-11-11-5-5-12-12, a 4. egység (6 sor) szótagszámai: 10-10-11-11-11-11 szótag. Tehát többnyire páronként lassul le és ugrik meg a ritmus.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!