Az Egy gondolat bánt engemet műfaja, stílusa, költői eszközei

A vers műfaja rapszódia. A rapszódia mint lírai műfaj az ódafélék családjába tartozik. Olyan költemény, amelynek szabadabb érzelmi és gondolati világa van, mint a himnusznak vagy az ódának, és ritmusa is kötetlenebb (nincs szabályos strófaszerkezete). A magyar költészetben Vörösmarty és Petőfi kedvelte legjobban ezt a műfajt.

Petőfi zaklatott menetű versét a szenvedélyes hév, a szeszélyes érzelmek miatt tartjuk rapszódiának. A nyitó sorok hangulata csendes és töprengő, később lelkesedés ragadja el a beszélőt, a hangnem magasztossá válik, a végén pedig meghatottság lesz úrrá rajta. Érzelmei nagy hőfokúak és ide-oda csaponganak, a vers mélyről indul és irtózatos magasságokba szárnyal fel.

Az Egy gondolat bánt engemet romantikus stílusú költemény, amit képeinek bősége, méltósága, kifejező ereje és monumentalitása is jelez. A romantikus művész ugyanis főként a szemén keresztül fogadja be a világot, képekben gondolkozik. A képi hatásokkal egybeeső, szintén nagyfokú zeneiség által pedig erős hangulatiságot teremt.

Ugyanakkor Petőfi ügyelt a közérthetőségre is. A vers kifejezőeszközeit vizsgálva azt találjuk, hogy csupán két hasonlatot, alig több metaforát, egy metonímiát, néhány jelképszerű metaforát, két eufemisztikus körülírást és egy megszemélyesítést írt bele a költeménybe. Így aligha okozott nehézséget a kor emberének, hogy megértse a verset.

Viszont stilisztikai szempontból fontos szerepet kapnak a jelzős szerkezetek („titkos féreg”, „elhagyott, üres szobában”, „eget-földet rázó mennydörgés”, „pirosló arc”, „ifjúi vér”, „örömteli végszava, „acéli zörej”, „fújó paripák” stb.).

Használt olyan jelzőket, amelyek már önmagukban is hordoznak bizonyos hangulati minőséget, és olyanokat is, amelyek a jelzett szóval összekapcsolva vagy az adott szövegkörnyezetben nyerik el hangulati tartalmukat. De mindegyikre igaz, hogy a köznyelvi átlag számára érthető, azaz Petőfi úgy emelkedik a művésziség magasába, hogy közben nem felejti el, hogy a néphez neki érthető formában és nyelven kell beszélni. Ez nála egyszerre esztétikai és politikai elv is volt.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!