Az emlékezetműködést imitáló képalkotási módszer

Említettem, hogy a vers Pesten született, tehát Petőfi nem tartózkodott az alföldi tájon, amikor verset írt róla, hanem csak képzeletében idézte fel. (Igaz, néhány héttel azelőtt Dunavecsén járt a szüleinél, így friss volt a hazai táj élménye.)

Arra, hogy nincs jelen a tájon a vers írásakor, a 2. strófa „ott” határozószava is utal (ha a helyszínen lett volna, akkor az „itt” szót használja). Ennek, mint látni fogjuk, a képalkotási módszer szempontjából jelentősége van.

A mű gyakorlatilag természeti képek „felsorolásából” áll, és ezek a képek szinte egyszerre kerülnek a szemünk elé. Az egyidejűség miatt olyan érzésünk támadhat, hogy fentről a magasból egyszerre látjuk a táj minden egyes részletét és a tájon zajló apró eseményeket. Pedig logikailag nem láthatjuk egyszerre…

Fenyves Marcell mutatott rá arra, hogy ennek a képfelfogásnak a logikája megbomlik a versben, mert a költő vagy olyan magasra szállt fel, hogy a Kiskunságot látja, innen viszont nem láthat meg olyan apró részleteket, mint a tarka gyíkok, vagy közvetlenül a jelenségek fölött lebeg, s megfigyelheti a gyíkokat, viszont akkor az egész tájat átfogó képeket nem láthatja.

Nyilvánvaló tehát, hogy ezeket a képeket nem láthatjuk mindet egy pontból és egyszerre: a szemlélőnek mozognia kell, hogy a különböző szemszögekből megnézhesse a vidéket, és az egyes látványok között el kell telnie valamennyi időnek.

Ebből adódik a következtetés, hogy az emlékezetműködést imitálja a vers képalkotási módszere. Ahogy a gondolat repül egyik helyről a másikra, úgy történnek a perspektívaváltások is.

Petőfi szövegszerűen is utal arra, hogy gondolatban emelkedett fel a táj fölé: „Felröpűlök ekkor gondolatban / Túl a földön felhők közelébe.” Márpedig a gondolatban való látás egészen máshogy működik, mint a látás érzékszervével, a szemünkkel történő látás.

Illyés Gyula figyelte meg, hogy Az alföldben Petőfi milyen mesterien oldotta meg a perspektíva-kezeléseket, a szűkítést és tágítást.

Egészen modern, ma „kameramozgásos”-nak nevezett az a szerkesztési technika, amelyet alkalmazott.

A vers szerkezete, az ún. „kameramozgatás” szerkesztési technika

Petőfi egyik kedvelt eljárása volt tájleírások készítésekor az a módszer, amit ma „filmes kameramozgatás” technikának nevezünk.

A lényege a többszöri perspektívaváltás: több látószögből is megnézzük ugyanazt. Először föntről, messziről látjuk az alföldi tájat, mivel a költő gondolatban fölrepül a felhők közé, ezáltal tágítja a látókört, messziről több mindent látunk, viszont a részletek nem látszanak.

Aztán a költő lejjebb ereszkedik, így fokozatosan szűkül a látókör: a nagy totál képtől eljutunk az egyetlen pontba szűkített látókörig, és egy-egy apró részletet nézünk meg közelről, élesen. Aztán elnézünk a látóhatár széléig, amely már homályba vész, a legközelebbi város templomának tornya épp csak felsejlik a távolban, s ez már az alföld végtelenségét érzékelteti.

A vers 7 szerkezeti egységből áll:

1. egység (1-2. versszak): a költő a hegyvidék és az alföld ellentétbe állításával kétféle tájideált ütköztet. Érzelmeit, a róna iránti szeretetét is feltárja. A fenn és a lenn ellentéte mellett a bezártság és a szabadság ellentéte is ott feszül a képekben: a Kárpátok gyűrűjét Petőfi a rabsággal azonosítja, míg a végtelen síkságot a szabadsággal.
2. egység (3-5. versszak): a költő gondolatban felrepül a magasba, mintha maga is sas lenne, és innen letekintve kezdi el bemutatni az alföldet, a Duna-Tisza közét. Leírja a Kiskunságon legelő gulyákat, a méneseket, amelyek az alföld jellegzetes hangjait adják: patadobogás, ostorcsattogás, csikósok kurjantásai hallatszanak. Nézőpontja fentről lefelé irányul és egyre tágul (ahogy fölfelé repül).
3. egység (6-7. versszak): Petőfi lejjebb ereszkedik, és közelről megnézi a tanyák melletti búzatáblát, valamint a nádasból felszálló vadludakat (közelképet ad ezekről).
4. egység (8. versszak): a költő leereszkedik a földre, már lent jár, s először a távolba tekint, a tanyákon túlra, ahol egy csárdát lát, betyárok kedvelt találkozóhelyét. Nézőpontja távolodó.
5. egység (9-10. versszak): a költő most közelről tekint le a földre, egészen a lába elé, ahol a homokban zajló apró kis eseményeket, a talaj felszínén lakó élőlényeket figyelheti meg a vércsétől a gyíkokig. Látja a királydinnyést és a homokos vidék jellegzetes növényeit, állatait, nézőpontja közeli, éles.
6. egység (11. versszak): a költő áll, és tekintetét a látóhatár széléig emeli, amely homályba vész. Nézőpontja távolodó.
7. egység (12. versszak): Petőfi megszólítja az alföldet, és megvallja neki, hogy mennyire szereti. Azt is bevallja, hogy szülőföldjéről van szó, amelyhez ragaszkodik, ahol élni szeretne és ahol halála után nyugodni szeretne. A szülőföld iránti szeretetnek ezzel a tiszta, nyílt megvallásával zárul a vers.

A látványelemek térbeli elrendezése

Az alföld térbeli viszonylatainak értelmezésében kicsit eltérnek egymástól az elemzői vélemények.

Horváth János úgy látja, a Petőfi által ábrázolt egyes részletek, a legelő, a tanyák, a csárda térbeli helyzete nincs pontosan meghatározva. Csak annyit tudunk meg, hogy egymáson túl vannak, vagy egymáshoz képest messze vannak. Ezért elvesznek valamiféle „végtelenségben”.

Makay Gusztáv ezzel szemben úgy gondolja, a költő először a magasból fogja át tekintetével az egész alföldet, aztán a földre lecsapva megáll a táj közepén, és koncentrikusan táguló körökben írja le a látottakat, a legnagyobbtól a legapróbb részletekig.

Egyik vélemény se tűnik teljes mértékben elfogadhatónak. Szappanos Balázs szerint az igazság valahol a kettő között van. Horváth Jánosnak abban igaza van, hogy a tájelemek elrendezése semmilyen merev rendezési elvet nem követ, de az ő elképzelése túlságosan elomlóvá, kontúrjaiban bizonytalanná teszi a képet.

Ezzel szemben Makay Gusztáv túlmerevíti, egy adott sémára feszíti fel, ráadásul a vers legnagyobb részében nem tágításról, hanem szűkítésről van szó, ami semmi esetre sem koncentrikus körökben történik, hanem inkább a látvány részeire bontásával.

Az elemzés során Szappanos Balázs meglátásait vettem alapul: az ő értelmezéséből kiindulva fogjuk megnézni, hogy mi módon történik ez a részekre bontás.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!