Petőfi Sándor: A Tisza (elemzés)
A vers szerkezete
Mindenki tudja Petőfiről, hogy milyen egyszerű, közvetlen, természetes és közérthető. Most azonban ez az „egyszerű” Petőfi olyan verssel állt elő, amelyben egymásba hajló, egymást metsző motívumsíkok vannak, és amely részrendszerek egész hálózatából épül fel.
A vers esztétikai gazdagsága messze túlmutat a tájábrázoláson, és ez a gazdagság éppen ebben a megszerkesztettségben, tartalmi-formai rétegzettségben rejlik.
Nézzük meg ezt a szerkezeti sokrétűséget!
I. Alaprétegek:
1. természet: környezetrajz
2. egyén: élmények, hangulatok
3. társadalom: eszmei kisugárzás
II. A környezetrajz rétegződése
1. időbeli
2. térbeli
III. Idősíkok
1. a szelíd Tisza képe alkonyatkor
2. beszélgetés a tanyán, késő éjszaka
3. a haragos Tisza képe néhány nap múlva, hajnalban
IV. A leírás térbeli logikája
1. kiindulópont: a „kis Túr” torkolata
2. a folyó tükre („tündértánc”, szóképek halmozása)
3. az innenső part (föveny-szőnyeg, mező, sarjú-rendek, „égő” alkonyi erdő)
4. a túlsó part (bokrok, távoli falu, torony)
5. az égbolt és a látóhatár (rózsafelhők, mármarosi bércek)
6. a „hallható” csend (madárfütty, malomzúgás)
7. mozgás: ember a tájban („pór menyecske jött”)
V. Hangulati elemek
„Megállék a kanyargó Tiszánál”: E/1. személy, nyugalom, idill
„S olyan, mintha égne, s folyna vére”: váratlan kontraszt, nyugtalanság
„Boldog órák szép emlékeképen”: a tűnődés csendje, derűje, pátosza
„Rám nézett át; aztán ment sietve”: a köznapi lét, a munkás hétköznapok tárgyiassága
„Ottan némán, mozdulatlan álltam”: elragadtatott mámor, ünnepélyes emelkedettség
„Társaimmal hosszan beszélgettünk”: meghitt, baráti együttlét az éjszaka csendjében
„Félrevert harang zúgása vert föl”: megdöbbenés, zavar, éles kontraszthatás
„Zúgva, bőgve törte át a gátot”: a pusztító iszonyat és a szilaj fenség egybefonódása
VI. Az eszmei kisugárzás, a gondolati értelmezés rétegei
1. a természet csodái, végletes ellentétei: szelídség↔fenség, derű↔fenyegetés, szelíd folyó↔haragos folyó
2. az emberi lélek szélsőségei, feszültségei: szelíd nyugalom↔kirobbanó indulat
3. a társadalmi lét, a történelmi folyamatok ellentmondásai, robbanásai: változatlanság, mozdulatlanság ↔ sodró erejű változás, forradalom
VII. Műfaji rétegződés
1. Epikus leírás, eseménysor
● a folyó és környéke
● a „pór menyecske” megjelenése
● vacsora a tanyán
2. Lírai vallomás: a természetszeretet himnusza („Oh természet, oh dicső természet!”)
3. Drámai feszültség, az ellentétek kirobbanása
● vélemények szembeállítása a beszélgetésben
● a pusztító árvíz
A fent vázolt szerkezet alapján is el lehetne végezni az elemzést, de inkább elemezzük a verset a hagyományos módon (szakaszról szakaszra, sorról sorra haladva, azaz „vonalszerű, lineáris” elemzési módszerrel).
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
Hozzászólások
Petőfi Sándor: A Tisza (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>