A vers keletkezésének körülményei

1846 nyarán Petőfit pár költőbarátja meghívta egy kis kirándulásra Szatmár megyébe. A szatmárcsekei Kende Lajos és a nagyari Luby Zsigmond látták vendégül. Augusztus végén Petőfi napokig vendégeskedett a nagyari kúriában, s a nagyari táj ihlette később A Tisza megírására.

A kastélyépület, amelyben Petőfi megszállt, és a hatalmas tölgyfa, amely alatt a néphagyomány szerint megpihent, a mai napig Nagyar büszkesége (a Petőfi-fának nevezett tölgy ma sajnos már nem látható, mert 1996-ban elpusztult egy tűzvészben).

A költő november második felében érkezett vissza Pestre. Nem is akármilyen állapotban, hanem szerelmesen, ugyanis közben megismerte Szendrey Júliát: 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi bálon.

A bál után többször is felkereste Júliát Erdődön, mert nem akart úgy visszatérni Pestre, hogy nem biztos Júlia érzelmeiben, de a lány habozott, nem vallott színt, így aztán Petőfi várakozott, és közben barátaival többször is kirándulni ment a környékre.

Szeptember végén járt azon a helyen, ahol a Túr folyó a Tiszába torkollik. Luby Zsigmond kúriájából kirándult a Tisza partjára, ahol egy kellemes sétát tett, melynek emléke később Pesten A Tisza című verset ihlette.

Érdekesség, hogy az irodalomtörténészek találtak egy térképet a levéltárban, amelyet Szabadhegyi Mihály készített 1774-ben egy akkori perhez szakmérnöki pontossággal. Ez a térkép azért nagy érték, mert ebből tudjuk, milyen volt a környék tereprajza Petőfi korában (azaz nem pontosan az ő korában, hanem durván 70 évvel az ő kora előtt, de azalatt a 70 év alatt nem változott annyit a táj, mint azóta, ugyanis a Tisza képe a folyó szabályozása óta változott nagyon meg).

Az irodalomtörténészek tehát összehasonlították a térképet és a verset: a kettő teljesen egyezett. Petőfi természetesen nem tudott a térképről, amelynek már rajzolója is rég halott volt, amikor ő a környéken járt. A térkép csak azt bizonyítja, hogy a költő halálpontos képet adott versében a tájról, amit látott. Az pont úgy nézett ki, ahogy ő leírta.

Erről tanúskodik egy másik, katonai térkép is, amelyet az 1850-es években készítettek osztrák szakemberek. Ez alapján tökéletesen beazonosítható a hely, ahol Petőfi állt, amikor a tájat megnézte és emlékezetébe véste. A Tisza túlsó partján valóban malom működött, a torony pedig, amelyet a torkolatnál állva látott a költő a rekettyebokrok közti nyíláson át, a tarpai templom tornya.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!