Viszont nagyon érdekes, hogy a gyümölcs a fa termése, vagyis ha behelyettesítjük a metaforát, akkor Petőfi szerint a nép termeli ki a királyokat, ahogyan a fa a gyümölcsöt.

A fa megtermi, megérleli, aztán elereszti, földre hullajtja a gyümölcsöt; a királyt is a nép emeli fel maga fölé, és teszi majd le, amikor megérik rá a helyzet. Ebbe a folyamatba nem kell erőszakosan beavatkozni, mert magától is megtörténik, ebbe az irányba halad a történelmi fejlődés.

Azt is megtudjuk, hogy a költő szerint ez a gyümölcs nemcsak túl van érve, hanem már a rothadás állapotában van. Rothadni pedig azért kezdett, mert a szeretet virágát rég kitépték. A szeretet virága tehát, amelyen átment a szekérkerék, valójában a királysághoz fűződő szeretet metaforája.

Ez a szeretet is megszűnt a fejlődés egy korábbi stádiumában. A virág szó persze nem a fa virágát asszociálja, hanem mezei virág jut róla eszünkbe, és nem magától pusztul el, hanem erőszak következtében (kitéptétek, kidobtátok, átment). Ugyanakkor a kialakulás, megérés és elmúlás fejlődési stádiumai jelen vannak a virágban is.

És a szekér, amelynek kereke átment a virágon, nemcsak Magyarországon, hanem „világszerte jár”. Tehát az objektív folyamat, a királyság mint államforma elavulása nemcsak nálunk, hanem világszerte érvényes.

Ez is jelzi, hogy a vers mondanivalója általános érvényű. A címbeli többes szám már eleve utal rá, hogy nem konkrétan Ferdinándról van szó: Petőfi személytelenül, általánosságban beszél a királyokról (akiket T/2. személyben szólít meg). Ez fontos, mert bár a verset egy konkrét esemény ihlette, a vers nem csupán Petőfi érzelmi válasza egy konkrét helyzetre, nemcsak a Ferdinánd iránti harag szülte.

Nem egy konkrét király (Ferdinánd) egy konkrét tette (megszegte a magyaroknak tett ígéretét) miatt „nincsen többé szeretett király”. A királyság nem most, Ferdinánd taktikázása, szószegése miatt jutott a túlértség és a rothadás állapotába, ez a folyamat már sokkal korábban elkezdődött. És a versben a költő nem érzelmi reakciót ad a király szószegésére, hanem a világnézetét fejti ki.

A „megszámlálták napjaitokat” sor azt jelenti, hogy „már nem éltek sokáig”, „már hamarosan elpusztultok”. Vagyis a költő azt jósolja a királyoknak, hogy meg fognak halni. A királyokat azonban nem mint halandó embereket érti, hanem mint a királyság jelképeit. Vagyis azt akarja mondani, hogy a királyság mint államforma fog elpusztulni, a történelem objektív fejlődése hozza ezt magával.

Visszatérve a refrénre: a költőnek az az állítása, hogy nincs többé szeretve a király, nem egy érzelmi megnyilvánulás, nem egy egyéni érzelmet akar kifejezni vele Petőfi. A királyok iránti szeretet vagy gyűlölet kialakulását ugyanis a történelmi fejlődés menete szabályozza.

A királyok iránti szeretet a történelem objektív menetében jelentkező egyik etaphoz kötődött, azon a fejlődési fokon volt igaz, ma már nem. Addig, amíg a történelmi fejlődés megfelelő szakaszaiban éltek, lehetett szeretni a királyokat, de ma már nem lehet, mert túlhaladtunk azon az állomáson.

A „szeretet” tehát ebben a versben nem érzelem, hanem egy világnézeti tényező! A költő ezzel a szóval azt a nézetét akarja kifejezni, hogy a történelem túlhaladta a királyságot mint államformát. A „nincs többé szeretet” valójában azt jelenti, hogy nincs többé létjogosultsága a királyságnak, nincs többé joga a királynak uralkodni. Uralma egy korábbi fejlődési szakaszban még jogos volt, de ma már jogtalan.

A refrén és a vers mondanivalója tehát valójában az, hogy: bármit mond a szemtelen hízelgés, nincsen többé jogosan uralkodó király. Tehát Petőfi ezzel a verssel nem azt mondja a népnek, hogy ne szeressétek a királyokat, hanem azt, hogy a királyok már nem jogosan uralkodnak, létük történelmileg már nem időszerű.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!