A vers formai jellemzői, verselése

A csárda romjai hosszú, 88 sorból álló mű, amely nem oszlik versszakokra, hanem egyetlen tömbből áll. Ennek feltehetően az az oka, hogy Petőfi ezt a formát érezte legalkalmasabbnak arra, hogy kifejezze: a vers egész „cselekménye” időben csupán egyetlen pillanat alatt történik, csupán egy látomásról van szó. Márpedig a pillanat fölbonthatatlan és homogén egység.

A költemény verselése ütemhangsúlyos, sorai páros rímű, felező tizenkettesekből állnak (ez ősi magyar forma).

A versformát szervező elv a lebegés, a könnyed előadásmód, amivel Petőfi szelídíteni igyekszik a súlyos gondolati tartalmakat, amiket közöl a vers.

A filozofikus tartalmakat közlő részeknél megbomlik a magyaros ütem, és a versforma érezhetően a trochaikus vagy a jambikus lejtés felé csúszik el, majd ezektől a filozofikus részektől távolodva újra megerősödik a magyaros ütem. Ezzel idézi elő Petőfi a szelíd, délibábszerű lebegést, amire a páros rím is ráerősít.

Amúgy a költő elég lazán kezelte a felező tizenkettest (nemcsak ebben a versben, hanem pl. a János vitézben is): a versnyomaték és az értelmi nyomaték alig-alig esik egybe.