Petőfi nemcsak lelkes volt, de politikai értelemben is tisztán látott, erről tanúskodik az 5. strófa, amelyben pontosan meg tudta fogalmazni az elérendő célokat.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

Ez a strófa egy nagy romantikus körmondat, mely a vers legfontosabb gondolatait tartalmazza.

A feltételes jelentésű időhatározói mellékmondatok programszerűen felsorolják, milyen kritériumoknak kell teljesülniük, hogy azt mondhassuk, most már megállhatunk, mert célt értünk.

A nyomatékosítás kedvéért a költő anaforás szerkezetet használ (ugyanazzal a szókapcsolattal kezdődnek a sorok: „Ha majd a bőség kosarából…” / „Ha majd a jognak asztalánál…” stb.)

A küzdelem végcélja, amit a Kánaán jelképez, nem más, mint a jogi, gazdasági és kulturális (művelődési) egyenlőség.

A hármas jogot, amit követel, Petőfi három metaforával fejezi ki. Olyan képeket használ, amelyek nemcsak találóak, de szépek és művésziek is.

A hétköznapi életből mindenki számára ismerős képekhez (kosár, asztal, ablak) elvontabb fogalmakat kapcsol.

A három metafora és a Petőfi által követelt három jog:

1. a „bőség kosara” az anyagi jólétet jelenti, vagyis Petőfi követelése a javak egyenlő elosztása: mindenki részesüljön belőlük.
2. a „jognak asztala” a jogegyenlőség követelését jelenti, Petőfi korában ugyanis csak a feudális úriszék nemesi tagjai részesültek tisztességes jogorvoslatban. A plebejus érzelmű költő azt akarta, hogy a nemesi előjogok és kiváltságok szűnjenek meg, és a társadalom minden tagja egyenlő jogokat élvezhessen.
3. a „szellem napvilága” a művelődés, oktatás, kultúra iránti jogot jelenti, amely abban az időben szintén a gazdagok kiváltsága volt. Petőfi azt akarta, hogy a szegények is tanulhassanak. Maga a „szellem napvilága” kép mint fényszimbolika a felvilágosodás korának költői képeit idézi fel.

Ez a politikai program a felvilágosodás, a nagy francia forradalom és Rousseau eszméire vezethető vissza. Rousseau egyenlőség és testvériségkultusza, valamint a francia forradalom jakobinus alkotmányában rögzített radikális demokrata elvek hatását mutatja.

Sőt, Petőfi még túl is lép ezeken és utópisztikus vonásokkal egészíti ki programját (egyenlő elosztás elve).

Makay Gusztáv szerint Vörösmartyhoz hasonlóan Petőfit is megérintették az utópisztikus szocializmus eszméi, amelyek kitűzték a társadalmi haladás irányát, de a megvalósítás módját téves utakon képzelték el.

Petőfi ismerte a francia utópista szocialisták, pl. Saint-Simon tanításait, de ha nem ismerte volna, feltehetőleg akkor is világosan látta volna, hogy mi a küzdelem végső célja, ugyanis ízig-vérig forradalmár gondolkodásmódja volt.

Petőfinek ez a három jelképpel szemléltetett utópisztikus programja biblikus hagyományokat követ, sőt, a vers szinte minden költői képe a Bibliából származik. Ezáltal Petőfi a vallásos hit magasságába emeli a versben hirdetett eszményt.

De szemben a bibliai üdvtörténet tanításaival, amely a transzcendens (evilági tapasztalatokon túlmutató), túlvilági boldogságot (az üdvözülést) tűzi ki célul, Petőfi programja az evilági üdvözülésre irányul. Ő olyan társadalmi változásokat akar, hogy mindenki itt, ebben a földi életben lehessen boldog.

Hogy ez a cél egyszer megvalósul, abban Petőfi egy percig sem kételkedik, de hogy mikor, az elég bizonytalan. Ezt a bizonytalanságot jól érzékelteti a „ha majd” szókapcsolat, melyet egy feltételes kötőszó („ha”) és egy jövőre vonatkozó határozószó („majd”) alkot.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!