Medve Gábor jellemzése

A három főszereplő közül Medve a legöntudatosabb, rögtön az elején úrifiúsan szembeszáll a nagyobb, hetedikes fiúval. Ő a lázadó, ő az, aki nem tudja elfogadni az ésszerűtlen rendet, aki nem képes alávetni magát a személyiségére nehezedő terrornak.

Ő az, aki mindvégig szemben áll Merényiékkel is. Zárkózottabb, idealistább, mint a többiek, és nem tetszik neki az a beletörődő, beilleszkedésre törekvő magatartás, amely az egyetlen lehetséges út a számukra.

Medve sokszor kerül magánzárkába. Úgy érzi, ő a legkisebb pont. Éjszaka titokban szeret sírni, ilyenkor öntudatlan tisztulási folyamaton esik át.

Egy másfajta, szebb világról őriz magában álomtöredékeket. Ő az, aki többször megszökött az iskolából, de visszavitték, és behívatták az édesanyját, aki be is jön, és akivel beszéd nélkül is mindig megértették egymást.

Édesanyja felajánlja, hogy hazaviszi, ám Medve végül nem megy haza. Megkeményedik, végigcsinálja, mert ez az ő sorsa. Ha engedné, hogy édesanyja hazavigye, akkor éppen azt a morális tartást adná fel, amit végig megőriz.

Volt egy kockás füzete, amibe a titkait írta: poénokat, szövegeket, verseket, rajzokat tartalmazott. Ez a füzet volt a lelke, a mindene.

Ugyanakkor a fiúk sem írásban, sem szóban nem érintik az őket körülvevő mocskos világot. Nem beszélnek róla, ezt a témát kihagyják. Mihelyt a füzet az ellenség kezébe kerül, Medve nem törődik vele tovább.

Bébé (Both Benedek) jellemzése

Ő is nehezen illeszkedik be, de nyitottabb és barátkozóbb Medvénél, és az érvényesülés érdekében megalkuvásra is hajlandó.

Például odaadja szép csomagolópapírját használhatatlan rajzszögekért cserébe Merényi egyik pribékjének.

Az ilyen dolgainak köszönheti, hogy a regény harmadik részében bekerül Merényiék körébe, hívják az élelmiszercsomagok fosztogatásakor, tagja lesz a focicsapatnak (a fiúk imádnak focizni, csakhogy ez Merényiék külön játéka, kiváltsága: Medve és Szeredy le tudnak mondani a fociról, inkább kikopnak a focicsapatból, de nem pitiznek Merényinek).

Bébének van is emiatt egy kis lelkiismeret-furdalása. Ám később kegyvesztetté válik Merényiéknél, és akkor újra azon töpreng, hogyan lehetne megbuktatni őket.

A három barát közül Szeredy Daninak sikerül a legkevesebb konfliktus árán megőriznie integritását, bár a mindnyájukat jellemző keserűség benne is megvan.

Ellentétek a szereplők között

Az egyik nagy ellentét Merényi és a többiek között van. Merényi alakja a korlátolt, hideg, akaratos, nagy önuralomra szert tett fiúé, aki egy szemvillanással (nem szavakkal) el tudja érni, hogy pribékjei legyenek a csapatban, akikkel válogatott kínzásokat hajt végre.

Schulze támogatja Merényiéket, akik az ő módszereit alkalmazzák. Megalázzák, szétverik a többiek egyéniségét. Persze, ez a szétvert egyéniség valahol mélyen egybeáll, és a fiúk tisztán kezdik látni, mi a fontos, miben kell engedni, és miben kell, hogy tartása legyen az embernek.

Medve és Merényi már az első találkozásukkor szembekerülnek egymással. Merényi, mint a nem hivatalos hatalom, és Medve, aki féltékenyen vigyáz az önállóságára, párbajban ütközik meg, amely népmesei motívum.

A másik nagy ellentét a tanulók és nevelőik között van. A nevelők két csoportra oszthatók: az egyikbe a katonatiszt-tanárok tartoznak, akik között szigorúbb és szelídebb is van.

A másikba a tiszthelyettesek, akiknek az a feladatuk, hogy a tanórákon kívül felügyeljenek a fiúkra: ők gondoskodnak arról, hogy a növendékek hasznosan töltsék az időt, rendre és fegyelemre szoktatják őket.

A kezdő év két tiszthelyettese Bognár és Schulze alezredes. Bognár a korlátoltabb, ő kevésbé tud fegyelmet tartani, Schulze viszont teljesen elállatiasodott, elgépiesedett ember, akit minden növendék gyűlöl (különösen Medve szenved tőle).

Schulze gépies pontossággal és következességgel végzi a dolgát, teljesen hozzáférhetetlen és megvesztegethetetlen, de azért emberi arca is van (elhiszi Medvének, hogy nem ő törte be az ablakot).

A katonaiskola élén az intézet parancsnoka, Kovách Garibaldi áll, aki annyira elérhetetlen magasságban van fölöttük, hogy az is rendkívülinek számít, ha csak megpillanthatják.

Következetesen végigvonul a regényen Medve és Czakó szembeállítása is: Czakó ugyanis a személyisége igazi sérelme nélkül alkalmazkodik. Könnyen és szabadon behódol ennek a világnak: pontosan tudja, meddig ugrálhat, és nem is akar tovább.

Egyfajta értékkülönbség áll fenn Medve és Czakó között, amelyet két motívum jelképez: Medve álma a Trieszti-öbölről, amely egy szebb világ az intézet rideg valóságával szemben, és Czakó tollszára, amelyben, ha a világosság felé tartják, Davos behavazott körképe válik láthatóvá.

A tájképes tollszár és a Trieszti-öböl egymás motivikus ellenpárja.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!