Az elemzés vázlata:

● Helyszín és időkezelés
● Címértelmezés
● A regény szerkezete
● Elbeszélői hangok és nézőpontok
● A katonaiskola világa
● Medve Gábor jellemzése
● Bébé (Both Benedek) jellemzése
● Ellentétek a szereplők között
● Lázadások a rendszer ellen
● Lélektani, nevelődési regény
● Lét-és időérzékelés: ellentmondásosság és viszonylagosság
● „Non est volentis…” – az idézet értelmezése
● Nyelvezet
● Visszatérő motívumok
● A regény jelképrendszere
● A regény folytatása

 

Az Iskola a határon 1959-ben jelent meg, de Ottlik már 1948-ban befejezte, csak visszakérte kéziratát a kiadótól, hogy még dolgozhasson rajta (később, az ötvenes évek elején, a dogmatikus irodalompolitika időszakában viszont már nem lehetett kiadni).

Ez a regény Ottlik életművének legjelentősebb darabja. Ez az életmű egyébként terjedelmét tekintve kicsike: az író ugyanis csak akkor fogott tollat, amikor súlyos közölnivalója volt. Ez a súly az Iskola a határon c. művén is érezhető: már első olvasatra szembetűnik, hogy az iskolai élet ábrázolása a műnek csak a legfelső, legkülső rétege.

A regény mindig másról látszik szólni, mint amit az olvasó várt volna: Ottlik nem olyasmit akar elmondani vele, amit mások már elmondtak régen, ezért az olvasó számít rá; már a mű kezdetén mindent elkövet, hogy „félrevezessen” minket.

Helyszín és időkezelés

Az Iskola a határon a két világháború közti időszakban játszódik, Kőszeg mellett (a nyugat-magyarországi határnál). Érdekes, hogy az író konkrétan sohasem nevezi meg a várost, mint a mű helyszínét, csak sejteti, hogy Kőszegről van szó (a határnál levő kisvárosként említi).

A mű elején a zárószituációt ismerjük meg, ugyanis a regény 1957-tel nyit. Az elbeszélő 1957-58-ból tekint vissza a 20-as évek eseményeire.

Az iskolában töltött 3 év (1923-26) eseményeit egyenletes tempóban beszéli el: a legfontosabb első három hónapot részletesen, később egyre nagyobb időegységeket hagy el vagy von össze.

Ebben az első három hónapban lelassul, elnehezül az idő: több évre való dolog történik három hónap alatt. A szereplők harminc év távolából mindössze három hónap történéseit igyekeznek feltérképezni.

Címértelmezés

A cím mindkét szavának első értelmén túl másodjelentése is van.

Az első értelmezési lehetőség szerint a címben szereplő iskola a kőszegi katonai alreálgimnáziumra utal, amely Trianon után közvetlenül a határ közelébe került.

A város külterületén helyezkedik el a telep. A gyerekeknek nincs kijárásuk, szigorú rendben élnek. Ottlik maga is a kőszegi katonai alreáliskola növendéke volt, ahová 10 éves kortól járnak a tanulók. A ruha, koszt, tanulás ingyenes; aki elvégzi az iskolát, a császári és királyi hadsereg katonája lesz.

Jelképesen pedig arra a határra utal a cím, amely két nagyon különböző világ között húzódik: a fiúk ugyanis átkerülnek a szülői házból a kollégiumba, a civil életből a katonai életbe, a gyermekkorból a felnőttek világába.

Az addigi védett közegükből hirtelen olyan környezetbe kerülnek, amely sokszor kegyetlen és brutális, és kemény helytállást követel tőlük.

Az addigi szabadság helyett az alávetettséget és kiszolgáltatottságot kell megszokniuk: vezényszavakkal irányítják őket, szigorú alá-fölérendeltségi viszonyban élnek.

A címben szereplő iskola jelképesen az élet iskolája: a világ színpada, ahol a világ szerkezetére tanítanak, a regény pedig az egész életről, a teljes világmindenségről, a létezés egészéről szól.

Ez a világ, amelynek szerkezete feltárul a regény hősei előtt, egy Istentől távoli, tragikus világ, amelyből se Istenhez, se a civil világba nincs átjárás. A szereplők átlépnek a felnőttkorba, ahonnan nincsen visszaút.

A regény szerkezete

Az újoncok, a most belépő főszereplők: Medve Gábor, Szeredy Dániel és Both Benedek (aki Bébé néven jelenik meg).

Az első naptól követjük az eseményeket, de van kerettörténet is: a regény három bevezető fejezete Az elbeszélés nehézségei főcímet viseli, és 1957-ben, valamint 1944-ben játszódnak.

A kerettörténetben Both Benedek és Szeredy Dani a negyvenes éveikben járnak, Medve Gábor pedig már meghalt.

Bébé és Szeredy a Gellért uszodában a medence mellett állnak, beszélgetésükben a katonai iskolában használt szlengeket használják. Nincs értelme a szépelgésnek közöttük, az udvarias formulák használata nem szokásuk. Az általuk a katonaiskolában kialakított beszédmodornak néhány szavából megértik egymást (félszavakból).

E bevezetés (kerettörténet) mellett az Iskola a határon további három részre bomlik: az első 15, a második 21, a harmadik 25 fejezetből áll. Címeik: Non est volentis; Sár és hó; Sem azé, aki fut.

Ennek a hármas beosztásnak hasonló jelentése van, mint Dante Isteni színjátékában (ahol szintén három fejezetből áll a bevezető rész).

A regényben is egyfajta pokoljárásról van szó, és a szerző egy helyen még név szerint is megemlíti Dantét, amivel ráerősít erre a párhuzamra („A civilek, a család? Talán elájulnának a szánalomtól, mint Dante a szélfújta lelkek láttán, ha tudnák a felét, amit mi tudunk, pedig azzal még semmit sem tudnának.”)

Ha hátralapozunk, a kötet végén pedáns tartalomjegyzéket találunk: Ottlik (a régi századokban íródott regények mintájára) tőmondatokban és hiányos mondatokban taglalja, fejezetenként kivonatolja a cselekményt.

Ez a lajstrom („Medve finnyásan vacsorázik”, „Piszkos árnyékszék” stb.) az események kisszerűségét hangsúlyozza, ezért már-már csúfolódásként, gúnyos átiratként is értelmezhető.

Az iskolában játszódó időszak 1923 őszén kezdődik, és ez alapján lehet megérteni az elbeszélés jelenidejének kérdéseit. Medve Gábor a végrendeletében meghagyta, hogy naplója Bébének jusson. A naplót ezelőtt még soha nem adták ki.

Medve emlékiratait Bébé adja közre nekünk, s e kézirat alapján indul el a regény. A kézirat ugyanis az iskolában töltött időről, az ott szerzett emlékekről szól.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!