Móricz Zsigmond: Tragédia (elemzés)
A novella befejezése
A novella befejezése metaforikus: a befejezésben a cselekmény másodlagossá válik, Kis János a groteszk lázadásával jelképpé minősül. Az éhség is jelkép, ahogy Kis János sorsa is.
Móricz ironikusan és tragikomikusan ábrázolja hősét: először nevetségessé teszi az olvasó szemében, aki csak később döbben rá Kis János tragikus sorsára.
A novella befejezésében ugyanis már nincsenek nevetséges vonások. Kis János váratlan, döbbenetes körülmények közt hal meg, és a tragédiát tovább fokozza a novella utolsó mondata, melyből kiderül, hogy senki se vette észre, hogy eltűnt, mint ahogy azt sem vették észre, hogy ott volt, sőt, azt sem, hogy egyáltalán élt.
Igazi vereségét az jelenti, hogy nem figyelnek fel rá még halálakor sem, hiszen titkolt vágya volt a szürkeségből való kitörés is: az, hogy kitűnjön a többiek közül (e cél elérésére azonban rossz eszközt választott).
Mint ahogy egész életét, úgy a halálát is közöny övezi. Egész élete egy tragédia volt, és primitív, észrevétlen halála is az. Olyan halál ez, mint egy állat kimúlása: értelmetlen, kisszerű és nem érdekel senkit.
Nyilvánvaló, hogy Móricz szándéka a megdöbbentés, a meghökkentés volt. A korabeli olvasó számára, mint tudjuk, ismeretlen volt a mélyszegénység világa, amelyről a narrátor ilyen szenvtelen tárgyilagossággal tudósít. Az elbeszélő nem mond véleményt, ami szintén elgondolkoztatja az olvasót.
A főszereplő halála nem kelt bennünk megrendülést, már csak azért sem, mert Móricz úgy alkotja meg hősét, hogy az olvasó inkább távolságtartó legyen vele szemben, mint együttérző. Kis János önpusztító indulatát és kisszerűségét akár visszataszítónak is találhatjuk. Egyetlen nevetése és egyszeri jóllakása is viszolyogtató, döbbenetes.
Kis Jánost a szegénység juttatta idáig: az, hogy egész életében egyetlen egyszer sem lakhatott igazán jól, hogy élete szakadatlan éhezés és munka volt, s egyetlen szép emléke sincs, csak az evés okoz neki örömet.
Ez tipikus sors volt abban az időben, bármelyik nincstelen szegényparasztot behelyettesíthetnénk Kis Jánossal. Ezt Móricz a Kis János névvel is jelzi, amely mint említettem korántsem egyedi név. A főhős a kisjánosok egész tömegét képviseli vágyaival.
Ezt az ábrázolásmódot, amikor az író egy ember tulajdonságain keresztül mutatja be egy csoport tulajdonságait, tipizálásnak nevezzük. Móricz tipikus alakokat ábrázolt tipikus körülmények között, a lehető legreálisabb módon.
Ugyanakkor Kis János egész jelleme, sorsa, gondolatai már szinte valószerűtlenek, ez okozza a novella drámai erejét, szuggesztivitását. Mégis a valós környezet, a narrátor tárgyilagossága és a főszereplő nézőpontja hitelessé, hihetővé teszi a történetet.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
Hozzászólások
Móricz Zsigmond: Tragédia (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>