Népmesei elemek

Az egyes részekben az a közös, hogy az alaphelyzetet – hasonlóan a népmesékhez – mindhárom egységben a hiány határozza meg. Az 1. részben a nyáj, a 2. részben a férj és a gyermek, a 3. részben az igazság hiánya. Ez indítja el mindhárom részben az eseményeket.

A népmese műfaji hagyományai különösen a 2. részben jelentkeznek erőteljesen, melyben a férjét és a gyermekét kereső asszony szinte mesehősként jelenik meg.

A színek (az asszonynak fekete haja és fehér ruhája van) metaforikus jelentéssel bírnak. A fekete a gyászra utal, amit majd el kell szenvednie, a fehér a hűség és a tisztaság jelképe.

A 2. részben Móricz gyakran él a népmesék nyelvi fordulataival is, pl. „Az asszony pedig ment, ment, elment (…) haza se nézett, csak elment, addig ment, addig ment, míg a puszta el nem nyelte. Addig ment, addig ment, míg el nem érte a Dunát. Azon is általment, ladikos embert lelt, az áttette. És ment.” A népmesék stílusvilágára jellemzőek az ilyen mondatok, az ismétlésnek ez a különös ritmusa.

Nincs a műben korrajz, nincsenek a korra vonatkozó információk, nincs történelmi háttér, ebben is hasonlít a népmesék és a népballadák világához.

Móricz nem határozza meg konkrétan, mikor játszódik a történet, így bizonytalan, hogy melyik történelmi korszakról van szó (csak sejthetjük, hogy az író jelene az, esetleg a közelmúlt, a 19. század vége, ugyanis Móricz kortársai, a nép, a falu világát kutató szociográfusok is hasonló szellemben írták az 1930-as években meglepőnek, ismeretlennek számító életformákat felfedező szociográfiáikat).

Ez a kortalanság példázatszerűvé teszi az elbeszélést, általánosító jelleget ad neki.

A történet mondanivalója, akárcsak a mesékben, a jó és a gonosz összecsapása. A jó is és a rossz is benne lakik az emberben, és egyéntől függ, hogy kiben melyik kerekedik fölül.

Mint a meséknek, tanulsága is van: a rosszak elnyerik méltó büntetésüket. Inkább legyünk szegények (vagy kevésbé jómódúak), mint gazságokra vetemedni. Tisztességes úton, becsületes munkával szerezzük meg javainkat.

A babona szerepe

Móricz jól ismerte a paraszti életre jellemző babonás hiedelemvilágot. A Barbárokban fontos szerephez jut a babona, pl. érdemes megfigyelni a színek jelentését.

A veres juhász kék szemű és vöröses bajszú, szeplős, „nagy kemény” ember. A „veres” melléknevet tehát a haja, bajsza színéről kapta, de asszociálhatunk róla a „véres” szóra is, amely aljas, mocskos tettére utal.

A veres szín ezenkívül a vér, a tűz, a halál, a pokol, az ördög színe is. (Arany Jánosnál is előjön a vörös szín pl. a Vörös Rébékben.) Valószínűleg a Bodri juhász rézveretes szíja is pirosas színű volt, ha a díszítése vörösrézből készült.

A hármas számnak is a babonás emberek számára van jelentősége, és ahogy Bodri juhász a kutyájával, a pulival beszélget, az is babonás dolog (a természetben élő emberek együtt élnek az állataikkal, így az állatvilággal sokkal közelebbi, intimebb, családiasabb kapcsolatuk van, mint a városlakóknak).

A rézveretes szíjnak olyan szerepe van, mint egy kabalának (olyan eszköz, amelyhez babonás hit kapcsolódik): óv vagy megront, kísért, leleplez, megátkoz.

A szíj Bodri juhász lelkét is jelképezi, ezért nem lehet eladni, és nem lehet alku tárgya. Ez a fajta hit, a tárgyak lélekkel való felruházása a természeti népeknél jellemző és animizmusnak nevezzük. Eszerint a tárgy maga a lélek, tehát a rézveretes szíjban Bodri juhász lelke van: különösen a rézdíszítés miatt, amely Bodri juhász saját keze munkája.

Amikor a veres juhász váratlanul beismeri tettét a mű végén, annak is ez a babonás hiedelem az oka. Primitív ember lévén hatással van rá a néphiedelem, és azt képzeli, áldozata kikelt a sírjából és eljött, hogy tanúskodjon ellene. Ez a rettenet, ez az ősi riadalom rendíti végül meg, hogy Bodri juhász kísértete itt van a közelben.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!