A katona erkölcsi megítélése

A novellában az a különös, hogy a főszereplő bár gyilkos, egyszersmind áldozat is. Az olvasó nem mentheti fel, hiszen megölt két ártatlan gyereket, de mégis érezzük, hogy jobb sorsra érdemes ember, akit a háború betegített meg, kiölte belőle az erkölcsi érzéket. Azt is látjuk, milyen gyöngéden szereti a családját, nem közönséges bűnözőről van szó, inkább maga is áldozat.

A gyilkosság gyakori motívuma az irodalmi műveknek, sőt más művészeti ágaknak is, hiszen a legsúlyosabb bűn, amit egy ember elkövethet a másik ember ellen. A háború azonban érvényteleníti ezt az erkölcsi elvet: háborúban az emberölés nem számít gyilkosságnak, háborúban az ellenség nem számít embernek, hanem csak egy arctalan ellenfél, akit a katonának muszáj megölnie.

Akár az is előfordulhat, hogy háborúban olyan emberek ontják ki egymás vérét, akik békeidőben a legjobb barátok lennének. Ennek abszurditására a katona is rájön, s így fogalmazza meg: „Így nem is lehet megérteni egymást, ha köztünk van a víz – mondta az ember. – Mikor a muszkák átjönnek s itt maradnak nálunk, meglátjuk közelről a képüket, a szakállukat, a beretvált arcukat, a szemüket, csak épp hogy a szavukat nem értjük, akkor már nem vágjuk le őket, enni adunk nekik, amit mi eszünk, csak addig ellenség az ellenség, amíg köztünk van a víz.”

A Szegény emberekben tehát a gyilkosságnak két különböző formáját láthatjuk, mert más az, amikor háborúban öl valaki embert, és más az, amikor békeidőben. Háborúban természetesnek tartják az emberölést, békeidőben büntetik. A katona ezt a határvonalat nem érzékeli, hiszen meg van zavarodva és továbbra is háborús körülmények közt érzi magát.

Viselkedése az őrülettel határos, ami szintén gyakori témája az irodalmi műveknek. Móricz meggyőzően, lélektanilag hitelesen leírja, hogyan bomlik meg egy egészséges, fiatal, és alapvetően jóindulatú férfi elméje a háború hatására.

Ez a mozzanat az, ami miatt felmenthetjük, sőt, szánhatjuk a gyilkos katonát, akit inkább áldozatnak érzünk, mint gonosztevőnek.

Móricz rendkívüli erővel és beleérzéssel írta meg a szörnyű témát: a korabeli kritika szerint is Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése óta nem írtak meg gyilkosságot ennél megrendítőbb lelki átéléssel.

A háború bírálata

A novella az író jelenében játszódik, így egyfajta korértelmezésről van szó. Móricz ugyan nem ír évszámot, de olyan helyszíneket említ, amelyekből fel lehet ismerni az első világháborút (Sabác, Oslava, Volhynia, Doberdo, Koltov, Lukovice, Zizim).

A háború, a katonaság gyakori témája az irodalomnak, sőt, más művészeti ágaknak is. Sokféle szempontból be lehet mutatni ezt a témát: a háború ugyanis lehet a dicsőség, a bátorság, a honvédelem, a hazafiasság, a függetlenség jelképe is.

Ebben az elbeszélésben minden rossz okozójaként szerepel: értelmetlen és érthetetlen vérontásként mutatja be a szerző. Illetőleg nem maga a háborús közeg jelenik meg, hanem csak a háborúnak a személyiségre gyakorolt hatása.

Tudjuk, hogy Móriczot is megtévesztették az első világháborús uszításokkal, de aztán kiábrándult, haditudósítóként rossz tapasztalatokat szerzett, s végül elkezdett tisztán látni, tiltakozni a háború ellen. Ebben a novellában azt mutatja be, hogyan öli meg a háború az ember lelkét.

A háború embertelensége miatt a katona személyisége szinte tudathasadásos módon széthullott. Amikor a novella cselekménye elkezdődik, ez a széthullás már megtörtént.

Móricz fel akarta hívni rá a figyelmet, hogy milyen torzulásokat okoz az ember lelkében a háború, az öldöklés, és ez milyen következményekhez vezet, nemcsak a háborúban, hanem otthon, békeidőben is, és nemcsak az egyénre nézve, hanem a közösségre is.

A társadalom számos kikezdhetetlennek tekintett értéke válik semmissé a nyomor és a háború elembertelenítő hatása miatt, például a család, amely a társadalom legfőbb értéke, teljesen szétzilálódik. A háború a szegény embert nyomorulttá, az apát gyerekgyilkossá teszi. A társadalom felelőssége, hogy ne tűrje el, hogy ilyesmi megtörténhessen a tagjaival.

A Szegény emberek tehát fontos figyelmeztetés lehetett a kortársak számára, hiszen amikor íródott, még javában tartott az első világháború. Ugyanakkor a ma emberét is megérinti, mivel olyan általános emberi problémákról, felismerésekről szól, amelyek egyetemesek és ma is aktuálisak. Csak egy példa erre a gazdagok és szegények között tátongó óriási szakadék, amely a mai napig létezik.