A vér látványa megnyugtatja, mert ismerős látvány a számára (rengeteg kiomló vért látott a háborúban, rengeteg embert megölt már).

A bölcsőben síró kisbabát nem bántja, csak cuclit nyom a szájába, hogy ne sírjon, nehogy valaki meghallja. A két nagyobbik gyereket is végső soron azért öli meg, mert azok ellenkeznek, visszafeleselnek, és emiatt ellenségnek tekinti őket. Működésbe lépnek nála a fronton szerzett reflexek: aki ellenség, azzal végezni kell.

A katona csak egy dolgot tanult meg a harcokban: embert ölni, akár ártatlanok vérét is kiontani. A vérontás képességét kapta a háborútól, sőt, amikor majdnem éhen vesztek, a bajtársaival még itták is a frissen elesett olasz katona vérét, hogy meg ne haljanak. Rettenetes dolgokon ment keresztül!

Azonban a katona embersége mégsem szűnt meg teljesen, ennek első jele, hogy a bölcsőben fekvő csecsemőt nem öli meg (nem élvezetből gyilkol, hanem csak mikor szükségesnek érzi).

Az is sokatmondó, hogy kifelé menet a Vargáék kislányának teteme fölött eszébe jut a babona, miszerint nem szabad átlépni a gyermeken, mert akkor nem nő meg, és ő nem lép át rajta (pedig már úgysem nő meg, mivel megölte, de mintha ennek nem lenne tudatában). Mintha nem lenne teljesen tisztában vele, hogy mit csinál, vagy mintha elkezdene feleszmélni, mintha előjönne a régi értékrendje.

A vasvillával felfeszíti a szekrényt, de nem találja meg az ezreseket, csak 145 forintot zsákmányol. A dolog tehát nem egészen a tervei szerint alakul.

Előre szépen eltervezte magában a rablást, de sok minden van, amire nem gondolt. Tudta, hogy Vargáék nem lesznek otthon; azt gondolja, a gyerekeiket majd átadják a szomszédba addig, így üres lesz a ház és ő gond nélkül elveheti a pénzt. Csakhogy nem így történik.

Mivel Vargáék a vásárba mennek, a pénz nagy részét magukkal vitték, a gyerekekhez pedig pesztonkát hívtak a távollétük idejére. Az öreg Istvánnak pedig, akit a katona be akart csapni az idővel, van saját órája. Tehát hiába tervezett el mindent szépen előre, sok váratlan körülmény adódik, amire nem számított.

Mivel túl kevés pénzt sikerül rabolnia, nem tudja törleszteni a felesége teljes adósságát, csak 20 pengőt tud megadni. A rablás után rögtön el is megy Sóvágó úrhoz, és megadja a pénzt, aztán hazamegy.

Kisfia észreveszi apja kezén a vért, s azt hiszi, apja megvágta magát. A katona azt feleli, az nem az ő vére, hanem a gyereké, a fiú vágta meg magát, és bekötözi a gyerek kezét (a novella végkimenetele szempontjából ez fontos lesz). Ezzel nemcsak a gyerek figyelmét akarja elterelni, hanem saját bűnétől is szabadulni próbál (ez gyilkosságot elkövetőknél gyakori lélektani motívum).

Ezután mindent elmond a feleségének. Ez a rész furcsa, összetett epizód. A férfi szereti a feleségét, persze nem nézi sokra, mert csak asszony, de azért szelíden, gyöngéden szereti.

Ő maga nem ijed meg a saját tettétől: nyugodt és közömbös, akár a háborúban is, miután embert ölt (nem ijedt, nincs lelkifurdalása, nem érez sajnálkozást, megrendültséget sem), de a felesége egyre rémültebb lesz.

A katona azzal zárja vallomását, hogy felmenti önmagát: „A szegénység vitt rá.” Ezután megmosakszik, a felesége pedig kimossa a véres inget. Ez afféle szertartás: nemcsak a bűnjeltől akarnak megszabadulni, hanem jelképesen magától a bűntől is.

Hősünknek egy pillanatnyi idillben is része van: láthatja, ahogy a gyerekei vidáman játszanak azzal a kis kocsival, amit ő készített nekik még az első éjjel, amikor hazajött.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!