Móricz Zsigmond: Szegény emberek (elemzés)
Címértelmezés
A cím nagyon sajátos módon utal a mű tartalmára, hiszen a katona tettének mozgatórugója a szegénység. Ugyanakkor a többes szám egyértelművé teszi, hogy nem csupán róla van szó: ez általános jelenség.
Nemcsak a katonának és családjának, hanem a novella számos szereplőjének fontos tulajdonsága a szegénység. Az életük legfőbb, mindent meghatározó tevékenysége a pénzszerzés.
Emellett a cím értékítéletet is hordoz: nemcsak anyagi értelemben szegény a katona, hanem lelkileg is, valamint a sorsa miatt. A címválasztásból kiérezhetjük az író véleményét: együttérzését, sajnálatát szerencsétlen sorsú hőse és a hozzá hasonló emberek iránt.
Műfaji átfedések
Az elbeszélés hosszabb terjedelmű, már-már a kisregényhez közelít. Ez a terjedelem sokoldalú lélekábrázolást tesz lehetővé, amit az író ki is használ.
A terjedelmen kívül Móricz abban is eltér a novella műfajtól, hogy in medias res (a dolgok közepébe vágva) nyitja az elbeszélést. Ez is, valamint a sok dialógus használata inkább a dráma műnemének, azon belül a tragédia műfajának jellemzői.
Akárcsak a tragédia műfajában, itt is van egy eleve adott konfliktus, ami a szegénység. A tragédiákban a főhős a harmónia visszaállításán fáradozik, ez itt is igaz (a katona megpróbál pénzt szerezni), csak épp a katona nem tudja, ki hozta létre ezt az állapotot, ki az ellenség. Nincsen megfogható ellenfele, így aztán kénytelen beérni a probléma tüneti kezelésével.
Ellenfelei valójában a nyomor, a szegénység, a háború minden borzalma, az őrület. Önmagával is folyamatos harcban áll, új, torzult személyisége viaskodik régi, valamennyire még ép személyiségével.
Végül nem éri el célját, sőt, józan pillanataiban pontosan látja, hogy ez egy ördögi kör, amiből nincs esélye kitörni. Vissza kell mennie a frontra, a családját nem tudja ellátni, nincsen segítség: „Hát mi az istennyila ez, hogy haza kell nekem huszonhat hónap után jönni, aztán itt van az én három gyerekem, meg itt van az én egy feleségem, azután semmitek sincs télire… Se liszt… se zsír… se lencse… semmi isten fenéje… Hiszen énnekem huszonnyolc napra vissza kell menni… hát mit csináltam volna annyi kis időn veletek… hogy ellássalak… Nem ad nekem ezen a földön egy ember se egy darab kenyeret… ha minden gyerekem éhen döglik is…”
Akárcsak a tragédiákban, értékpusztulás történik, hiszen a katona eredeti személyisége, amit csupán sejteni tudunk, rokonszenves: férjként és apaként is rendes ember lehetett a háború előtt. Ez a személyiség pusztult el, s ez már a novella kezdete előtt megtörtént, így a főhős nem a mű során bukik el.
A Szegény emberek tehát olyan hosszabb terjedelmű novella, amely a tragédia műfajának több jellemzőjét is hordozza.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
Hozzászólások
Móricz Zsigmond: Szegény emberek (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>