Móricz Zsigmond portréja. Rippl-Rónai József festménye

Az elemzés vázlata:

● Bevezetés
● A főszereplő
● Címértelmezés
● Műfaji átfedések
● Időkezelés
● Írói eszközök
● A mű értelmezése
● A katona erkölcsi megítélése
● A háború bírálata

A Szegény emberek Móricz egyik legsikerültebb háborús novellája, melyet 1916-ban írt. Az élményanyagot haditudósítói tapasztalataiból merítette.

Eleinte lelkes híve volt az első világháborúnak, de a sok borzalom, amit a harctereken látott, megváltoztatta a véleményét, és háborúellenes lett. Ez a kiábrándulás jellemző volt a kor művészeire, kivéve Adyt, aki kezdettől fogva ellenezte a háborút.

Móricz a háború témájával ugyanúgy viaskodott a műveiben, mint más műveiben a szerelemmel, a pénzzel, az ember és környezete közötti összeütközésekkel.

Eleinte még csöndesen, szomorkásan gyönyörködik a magyar katonában, és anekdotikusan dolgozza fel a háború témáját, felfogása azonban egyre tragikusabbá válik, egyre inkább eltűnik belőle a virtus, a vitézkedés bemutatása, a romantika, és a végén már csak a halál, a gyilkolás, a szenvedés és az elállatiasodás borzalmas képe marad.

Móricz lelkében tehát folyamatosan változott a háborúhoz való viszony, egyre jobban meggyűlölte a háborút, s ennek a fejlődésnek végpontját a Szegény emberek című novella jelenti.

A naturalizmus irányzata, amely ekkoriban Móricz írásaiban uralkodott, kitűnően alkalmas volt arra, hogy bemutassa a háború személyiségtorzító hatásait.

A főszereplő

A mű főszereplője egy katona, akinek nem tudjuk meg a nevét. Ez már eleve érdekes, hiszen még a mellékszereplőknek is van nevük, még azoknak is, akiket csak a katona emlékeiből, történeteiből ismerünk meg (parancsnokok, bajtársak).

Se a főszereplő neve nem derül ki, se a családjáé. A főhős „a katona”, a felesége „az asszony”, a gyerekei „a gyerekek”. Más megnevezéseket is használ az író a főszereplőre: amikor az napszámban dolgozik, akkor fiatal munkásnak nevezi, amikor családja körében látjuk, akkor az ember, az apa, a férfi kifejezésekkel utal rá.

Viszont amikor a háborúról beszél, amikor elhatalmasodnak rajta az őrület jelei, vagy gyilkol, olyankor mindig a katonaként szerepel. Ezzel az írói eljárással Móricz a főhős személyiségének torzulására, meghasonlottságára akarta felhívni a figyelmet.

Valószínűleg azért névtelen a katona és a családja, mert az író ezzel akarta kifejezni, hogy esetük nem egyedi: bárkivel előfordulhat. Tehát egyfajta tipizálást látunk: a háborúból hazatérő katona egy típusszereplő.

Érdemes megfigyelni, mit mond el az író a főszereplő külsejéről: kemény, fekete ember, akinek vásott barna ruhája, katonabakancsa és rendkívül ócska katonasapkája van. Tehát két dolog tűnik szembe a megjelenésén: a szegénység és katona volta. Ez burkolt célzás arra nézve, hogy a kettő összefügg, a háború okozza a szegénységet.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!