A mítosz (latin írással: mythos) kifejezés a görög müthosz szóból ered, jelentése: elmondás, elbeszélés, monda, mese, történet. Epikus műfaj. A mítoszok az emberi kultúra olyan ősi szövegei, amelyek mesés történet formájában adnak egy vallási világértelmezést, megmagyarázva a dolgok eredetét, végső okát és értelmét.

A mítoszokat a közösség kiemelkedő alkalmain, gyakran rítusokhoz (bevett szertartásrend) kapcsolódva, arra hivatott emberek mondták el. Ebből következően ünnepélyes és komoly jellegű szövegek voltak, amelyek egyszerre őrizték az ősi hagyományokat és egyértelműsítették azokat a normákat, amiket nem szabad áthágni.

A mítoszok tehát vallási mondák, hitregék, amelyek az emberiség korai történetében, az ősközösségi társadalomban keletkeztek és hosszú időn át szájhagyomány útján öröklődtek tovább. A mítoszok hősei emberfeletti lények, istenek, félistenek, jó és rossz szellemek, többnyire isteni származású, természetfeletti képességű hősök (héroszok).

Ugyanakkor egy mítosz mindig túlmutat a benne cselekvő hősökön, a benne megtörténő egyes eseményeken: a természeti és emberi jelenségek eredetét, keletkezését és (kisebb mértékben) végső rendeltetését beszéli el. Fontos jellemzője, hogy sajátos világmagyarázattal szolgál.

Ennek oka az, hogy a „történelem előtti” időkben azokat a jelenségeket, amelyeket tapasztaltak, tudomány hiányában az emberek nem tudták megmagyarázni. Ezek az érthetetlen természeti jelenségek és társadalmi erők félelmetesek voltak a számukra, ezért fantasztikusnál fantasztikusabb értelmezéseket találtak ki rájuk. Így a mítoszok fontos vonása a fantasztikum, az emberinek és az emberfelettinek sajátos egysége.

A mítoszok a nép képzeletében születtek és az érthetetlen jelenségeknek egyszerre magyarázatai és öntudatlan művészi feldolgozásai is voltak. Az ember általuk próbálta megérteni a világ dolgait (a világ keletkezését, az ember teremtését, egy-egy nép eredetét, a társadalmi rendet, az élet mulandóságát). A mítoszok az ember legmélyebb, legalapvetőbb kérdéseire keresik a választ (miért? hogyan?), ezért gyakran oknyomozó jellegűek (aitiologikusak).

Tehát a mítosz ugyanazt a feladatot töltötte be akkoriban, amit ma a tudomány és a filozófia: megpróbált magyarázatot adni a világ jelenségeire, rendszerbe foglalni a világ és az ember kapcsolatának kérdéseit és az erre vonatkozó válaszokat. A különbség az, hogy a mítoszokat nem vizsgáljuk a szokásos módszerekkel: sem tapasztalati egybevetéssel, sem tudományos mérésekkel. A mítosz valóságát ugyanis a belé vetett hit adja.

A mítoszok keletkezésének idején az emberek hite gyermeteg volt. ezért az érthetetlen jelenségeket úgy értelmezték, ahogy a gyermekek szokták a számukra rejtélyes dolgokat ma is értelmezni: a gyermek magából indul ki, és mindennek többé-kevésbé a magáéhoz hasonló életet tulajdonít. A történelem előtti idők embere is antropomorfizálta (az emberre jellemző tulajdonságokkal ruházta fel) az élő és élettelen természet jelenségeit (az állatokat, a növényeket, a tengert, az égitesteket stb.).

Elképzelt istenét vagy isteneit szintén emberi tulajdonságokkal ruházta fel. Az isteneknek is volt történetük, temérdek esemény, számtalan cselekedet fűződött a nevükhöz. Ezek a történetek világosabb vagy homályos értelmű regék, mondák alakjában maradtak fenn, amelyeket hitregéknek vagy mítoszoknak nevezünk.

A mítoszok két csoportra különülnek:

• elbeszélő, ismertető jellegű mítoszok – a világ keletkezéséről, az emberfeletti hatalmak születéséről és az ember teremtéséről szólnak, valamint ezek természetéről, rendeltetéséről (egységes rendszerbe foglalják a világmindenséget, a közösséget, az egyént, valamint az anyag és a szellem működését)
• tanító, didaktikus jellegű mítoszok – arra tanítanak, hogy milyen a viszony a hatalmak, a világ, illetőleg az ember között, miképpen lehet a hatalmakat az ember iránt jóindulatúvá tenni (a mítoszok örök mintaként szolgáltak az egymást követő nemzedékek számára, ezért lehetett didaktikus szerepük)

A mítosz tehát tapasztalás és fantázia együttes alkotása, a szóban terjedő néphagyomány része, amely a művészi értelmezésben kap művészi formát. A tudomány és a költészet egyaránt foglalkozik vele, mindkettő tárgyat merít belőle magának.

A modern korban létrejött, egyes érthetetlen jelenségekhez kapcsolódó, tapasztalat és fantázia keverékéből álló magyarázatokat is tekinthetjük mítoszoknak. Ezek a „modern” mítoszok abban különböznek az ősi történetektől, hogy tudományos hitelességet követelnek maguknak. Ilyenek pl. a földön kívüli lényekkel kapcsolatos találgatások, élmények (az egész „ufológia”).

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!