Ezután Mikes – némi távolságtartással – leírja a fejedelem háztartását, ahol nagy rend van, nagyobb rend, mint egy klastromban (=kolostor):

A levél tulajdonképpeni témája a Rodostóban élő magyarok napirendjének és időtöltésének bemutatása.

Komoly időbeosztással élnek: reggel „hatodfél órakor” í5:30-kor) felkelnek, és készen kell állniuk hatra, mert 6:00-kor a fejedelem felöltözik és misére megy a kápolnába. Mise után az „ebédlőházba” mennek, kávét fogyasztanak és utána dohányoznak.

Az időpontokat dobszó jelzi: ezek a mise és az étkezések időpontjai. A legfontosabb időpontokat, a misék időpontjait, három dobszó jelzi.

A misét jelző 3 dobszó közül az elsőnek az időpontja „háromfertály nyolc” (= háromnegyed nyolc, 7:45) a másodiké 8 óra, és kicsivel utána van a harmadik. Mise után a fejedelem a házába megy, és embereinek szabadfoglalkozás van.

10:30-kor dobszó jelzi az ebéd közeledtét, és déli 12 órakor asztalhoz ül mindenki, és megebédel.

Délután 2:30-kor a fejedelem magányosan a kápolnába megy, és ott marad 3 óráig.

Az esti imádságot is három dobszó jelzi, az első „háromfertály ötkor”, azaz 4:45-kor van, a második 5 órakor, és egy kis idő múlva a harmadik. Akkor a fejedelem a kápolnába megy, mise után pedig az emberei szétoszlanak.

A vacsora 6:30-kor van, azt csak egy dobszó jelzi, és nem tart sokáig.

Este 8-kor a fejedelem levetkőzik, de többnyire még nem fekszik le. És bár csak reggel 6 órakor kell felöltöznie, már hajnali 2 órakor (!) felkel.

A napirendben soha nincs változás, Mikes szerint még akkor is minden ugyanúgy menne tovább, ha a fejedelem beteg lenne. Mikes némileg kihangsúlyozza, hogy mindig kötelességtudóan igyekszik ellátni a feladatait.

A napirend ismertetése után rátér a szórakozásra: ki-ki a saját kedve szerinti időtöltést választhat, a fejdelem például hetente kétszer lóra ül és elmegy vadászni, mert sok fogoly és nyúl van a vidéken. Amikor nem vadászik, olyankor pedig írással tölti az időt Rákóczi.

Itt azért Mikes már panaszkodik is, már nem olyan kedélyes a hangja. Egyhangú az életük, mindig csak ugyanazokat a dolgokat tudják csinálni.

A helyiekkel nem tudnak beszélgetni, mert az a helyi szokás, hogy az idegen senki házához nem mehet. Ennek az az oka, hogy a helyiek féltik a feleségüket, az örmények még jobban, mint a törökök (a törökök házán is azért nincs az utcára nyíló ablak, hogy a feleségeik ne láthassanak ki).

Mikes még soha nem látta a saját szomszédasszonyát se, pedig naponta tízszer is el kell mennie a kapuja előtt, de ha véletlenül az asszony a kapuban van, akkor elszalad Mikes elől, és bezárja a kaput.  Mikest ez különösebben nem zavarja, mivel az örmény asszonyok „olyan fehérek, mint a cigánynék” (azaz hogy épphogy nem fehérek). Egyszóval nem túl szépek ezek a nők, mert sötét bőrűek, ezért nem éri túl nagy veszteség a magyarokat, ha nem láthatják őket. (Az európai kultúrkörben egészen a 20. századig a hófehér bőr számított szépnek.)

Viszont bántja Mikest az, hogy semmi ismeretséget nem lehet kötni a környéken. Nem nagyon van számukra megfelelő társaság a környezetükben.

A helyiek, akikkel érintkezhetnének, mind rangban alattuk állnak (kézművesek, iparosok), a török urak pedig nagyon unalmasak, egyrészt Mikes nem beszél törökül, másrészt a törökök nem beszélgetnek, nem értenek a kedves, nyájas társalgáshoz. Ők csak leültetik a vendéget, megkínálják egy pipa dohánnyal és egy findzsa kávéval, és hat-hét szót ha beszélnek összesen, utána pedig akár tíz óra hosszat is képesek lennének hallgatni, ha valaki azt kivárná.

Mikeséknek minden szórakozása az, hogy Bercsényi urat meglátogatják, vagy ebédre, vagy vacsorára elmennek hozzá. Mikes szeret oda járni, mert ott jókat tud nevetgélni „a kis Zsuzsival”.

Ez a Zsuzsi Mikes szerelme, Kőszeghy Zsuzsika volt, Mikes feleségül akarta venni, Zsuzsi azonban nem neki adta a kezét, hanem 1723-ban végül is Bercsényi Miklós felesége lett. Mikes soha nem nősült meg.

Viszont vannak Bercsényi házánál olyan vénasszonyok, akik csak a régi dolgokról szeretnek beszélni, hogy lánykorukban micsoda mulatságokban vettek részt. Ezeket Mikes nagyon unja, képes őket három órán át is hallgatni, de miközben azt hiszik, hogy figyel rájuk, egy szavukat sem hallja. Tréfásan megjegyzi, hogy ha ő régi dolgokkal akarja az időt tölteni, akkor Nagy Sándor históriáját olvassa, az elég régi.

A levél végén kiszól még a nénéhez, s az utolsó bekezdésben összegzi a levél fontosabb témáit. A sokféle szokás után saját szokását is elmondja, hogy akár tél van, akár nyár, ő este 10 órakor lefekszik, a szemeit bezárja, és fel sem nyitja őket másnap 5:30-ig.

Mikesnek nincs nagy humora, de olyan kedélyes, néha meg tudja nevettetni az embert. Nem kesergő, búsongó, hanem jóízű, érdeklődő, és ezt a hangnemet végig megtartja.

Azonkívül a nyelvezete nagyon szép: igazi, ízes magyar nyelven beszél, amely székelyes fordulatokban bővelkedő erdélyi társalgási nyelv. Mikes kerülte az idegen szavakat, alig-alig használ például latin kifejezéseket.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!