Ómagyar Mária-siralom

Az első fennmaradt magyar vers, 1300 körül keletkezett, és a domonkos eredetű Löweni kódex őrizte meg. 1922-ben fedezték fel, latin vallásos szövegek között találták meg. Nyilván beszéd előtt való éneklésre, az ájtatos hangulat felkeltésére szolgált. Eredetije egy latin nyelvű liturgikus vers, magyarra fordítva azonban nem egyházi szöveg, hanem laikus jellegű ének lett.

A planctus műfajába tartozik. A fordító nem törekedett hű fordításra: humanizálja az istenséget, az emberi szférában marad. Az anya fájdalmát adja elő, aki fia elvesztése miatt búsul. Háromszor tör fel Máriából az anyai fájdalom jajszava. Minden latinizmustól mentes, fesztelen, töretlen mondatokban van megfogalmazva a vers, amely visszaadja az eredeti játékos ritmikáját (kétütemű, kötetlen szótagszámú sorokkal).

Nagy vívmánya a rím, de alliterációt is találunk, pl. világ világa, virágnak virága. A vers fejlettsége arra utal, hogy kellett legyenek elődjei, azok azonban nem maradtak fenn.

Margit-legenda

A XIV. század elején fordították magyarra ájtatos olvasmányként a domonkos apácáknak. Pontatlanságai miatt nem vall tudós fordításra, valamelyik apáca munkája lehet. Alapja a Marcellus-féle latin legenda jegyzőkönyvi anyaggal kibővített változata.

A szöveget a XIV. században átdolgozták, modernizálták, ez másolta le 1510-ben Ráskai Lea Nyulak-szigeti domonkos apáca.

A szövegnek nincs egységes kompozíciója. Négy részre oszlik:

1. Margit kolostori életmódja
2. Margit csodatételei
3. Az apácák (sororok) vallomásai
4. Apapok, világiak tanúságtételei (csak megkezdett rész)

A tulajdonképpeni legenda az 1. rész, amely a misztikus szent eszményképeként mutatja be Margitot, ugyanakkor hiteles, tárgyias leírást ad róla. Önmegtartóztatás, virrasztás, imádkozás, önsanyargatás, fárasztó és alantas munkák felvállalása jellemezte. Margit ebben a szövegben fantázia szülte tünemény helyett mozgó és cselekvő emberi lény, és környezete is reálisan, olykor gyarlónak van bemutatva. Társnői szemében szálka volt Margit, amiért nem gyakorolta a főnemesi lányoknak járó jogokat. Önpusztítása a bűnös világgal való szembefordulás volt, szemlélete a begina-mozgalomban gyökerezik. Sokoldalú jellemzést találhatunk.

A mű stílusa nehézkes, de szerzőjének személyes megnyilatkozásai, az olvasóhoz való kiszólásai naiv bájjal szövik át. Szerkezete nem elég átgondolt, sokszor nem tud megküzdeni a bonyolult latin jelentésekkel.

Ferenc-legenda

1370 körül fordíthatták magyarra. Szövegét az 1440 körüli Jókai-kódex (a legrégibb teljesen magyar nyelvű könyv) őrizte meg. Valószínűleg ferences rendi apácák számára készült spirituális olvasmány volt, egy Ferenc-életrajzokból való kompiláció. Fordítója pontosan ragaszkodott az eredeti szöveghez, a magyar szövegre latin nyelvtani szerkezeteket erőltetett rá.

Szent Ferenc természet iránti csodálata modern gondolat a középkori siralomvölgy-szemlélethez képeset. A bűn társadalmi eredetének gondolata is új (az éhség kényszere miatt követik el a bűnök nagy részét). Az anyagi javak szegényekkel való megosztására buzdít (mert akkor a nincsteleneknek nem kell rabolniuk azért, hogy életben maradjanak).

Temesvári Pelbárt (1440-1504)

Író-prédikátor ferences szerzetes volt, a krakkói egyetemen tanult. Itthon a dogmatika tanára lett előbb Budán, majd Esztergomban. Első könyve A Boldogságos Szűz Mária csillagkoronája c. beszédgyűjtemény. A népnek prédikáló papok számára írta egy súlyos betegsége után (hálaajándék is volt egyben). Mária kultuszát szolgálja: skolasztikus okoskodással bizonyítja, hogy ő volt a legnagyobb tudós és a legszebb földi lény.

A Szentbeszédek gyümölcsöskertje c. latin nyelvű kézikönyve hármas felosztású:

1. kötet: a szentekről szóló egyházi beszédek azokra az ünnepnapokra, amelyek nincsenek a vasárnaphoz kötve.
2. kötet: a voltaképpeni egyházi évhez (vasárnapokhoz, ünnepekhez) kapcsolódó beszédek
3. kötet: a nagyböjt minden napjára beszédek

Népszerű eszméket és dogmákat igazolt, a tekintélyelv elfogadását hirdette. Kiállt Assisi Szent Ferenc igaza mellett Aquinói Szent Tamással szemben.

Előadását példákkal, legendákkal élénkítette. Forrásai legendagyűjtemények voltak (pl. Legenda Aurea = Arany legenda), példagyűjtemények (pl. Égi lajtorja). Tanulságos elbeszéléseket írt, melyeknek célja az volt, hogy az egyszerű embert elrettentse a világi javak keresésétől (pl. Igazság és hamisság, A bátai barát). Meséi erkölcsi okulásul szolgáltak.

Elítélte a történelmi fejlődés irányát, a modern életfelfogást gyűlölte, képviselőit támadta a világi élvezetek hajszolása miatt. Haragudott rájuk, amiért nem törődnek a szegényekkel, koldusokkal. Még Mátyás királyt sem kímélte: László királyról írt híres 4 beszédében éppen a hozzá hasonló világi felfogású, egyházat kordában tartó uralkodókat ostorozza. Bűnükül rója fel, hogy esküszegők, kevélyek, léhák, igazságtalanok és nem tisztelik az egyházat. Bibliai példákból indul ki és a saját koráig jut el. Mátyást a trónutódlás kapcsán a legsebezhetőbb pontján támadta: amint a ragadozó állatok nem szaporodnak, az igazságtalan embereknek sincsenek gyerekeik.

Temesvári Pelbárt csak látszatra képviselte a szegényeket, valójában az egyház pozícióját féltette. Oktató munkája: Fejtegetések a zsoltárok könyvéről, a himnuszokról és az elmélkedésekről

A hagiográfiai irodalom

A hagiográfiai művek a szentek életével, tetteivel foglalkoznak (a XI. század legendái után jelentőségük azonban lecsökkent). A hagiográfiai irodalom alakulását a szerzetesrendek szempontjai irányítják.

Margit első legendáját halála évében megírta lelki atyja, Marcellus domonkos provinciális. Ez még inkább a „vita” típust képviseli. A XIV. században külföldön két újabb latin Margit-legendát írtak (Nápolyi legenda), elszakítva a történeti háttértől, misztikus szent vonásaival ruházva fel Margitot.

A hagiográfiai irodalom egyik ránk maradt műve Az első remetének nevezett Thébai Szent Pál áthozatalának története. Ünnepélyes stílusban, latin nyelven íródott. Remete Szent Pál a remeteség első képviselője volt, a pálosok névadója. Csontjait előbb Bizáncban őrizték, majd a velenceiek városukba hurcolták, s innen szerezte meg a magyar pálosokat erősen pártfogoló Nagy Lajos király. A budaszentlőrinci pálos főmonostorba vitték nagy ünnepélyességgel, és ebből az alkalomból íródott ez a mű. Később a XVI. században Hadnagy Bálint pálos szerzetes írta meg újra Remete Szent Pál életét.

Soproni Péter franciskánus Kapisztrán János csodáit írta meg Boldog Kapisztrán János atya csodálatos cselekedetei címmel, latinul. Laskai Osvát késő-középkori ferences szerzetes pedig Kapisztrán János életrajzát készítette el Boldog Kapisztrán János élete és munkássága címmel.