Az írás vázlata:

● Laikus mozgalmak
● Eretnekmozgalmak
● Az egyház szerkezete
● A szerzetesrendek
● A kolostori irodalom
● Halotti beszéd és könyörgés
● Ómagyar Mária-siralom
● Margit-legenda
● Ferenc-legenda
● Temesvári Pelbárt (1440-1504)
● A hagiográfiai irodalom 

Az egyházi irodalom, a vallásos művelődés a feudális uralkodó osztály érdekeit szolgálta, társadalmi bázisa mégis kiszélesedett: a középkor tömegkultúrája lett. A feudális erők érdekeiket vallásos köntösbe öltöztették, ugyanakkor az antifeudális mozgalmak is vallásos köntösben jelentkeztek.

A laikus mozgalmak nem támadták az egyház intézményét, csak át akarták formálni. Az eretnekmozgalmak viszont nyíltan egyházellenesek voltak, és a feudalizmus egész társadalmi rendjét bírálták. Az eretnekség az antifeudális harc közvetlen formája volt. Az egyház hol ellenállva, hol engedve próbálta ezeket a mozgalmakat ellenőrzése alá vonni.

Laikus mozgalmak

misztika: a vallás élményi, érzelmi alapon való átélése. Isten közvetlen megragadására törekedett, érzelmi túlfűtöttség jellemezte. Célja a vallásos „igazságok” átélése, a rajtuk való elmélkedés (meditatio) és a szemlélődés (contemplatio). Elégedetlenek voltak a vallásosság egyház által kívánt mértékével, amit mindig túllicitáltak, így a miszticizmus könnyen eretnekségbe fordulhatott.

skolasztika: a vallás racionális módon való megközelítése. Értelem, ratio elismertetését tűzte ki célul, a „hitigazságok” értelmi belátását és megértését szorgalmazta. A hit segítségül hívta az észt, a teológia a filozófiát. A legnagyobb skolasztikus Aquinói Szent Tamás (1225-1274). Nála a hit és ratio nem egyeztethetők össze. Így jött létre a „kettős igazság elve”, a hittételek racionális kritikája, majd elvetése.

beginizmus: laikus nőmozgalom volt, amely Flandriából indult (a legiparosodottabb területről). Az ellátatlan, szegényebb nők túlzó vallásossággal, szegénység és szüzesség kultuszával védekeztek a nyomor és a prostitúció ellen. Misztikus szellemű mozgalom volt, amely az anyanyelvű irodalom ösztönzője is lett (az iskolázatlan beginák ugyanis nem tudtak latinul). A XIV. század elejére már minden begina-közösség ferences vagy domonkos apácakolostorrá lett. Magyarországon például a Nyulak-szigeti kolostor működött a begina-hagyományok szellemében, ahol többek között IV. Béla leánya, Margit (1242-1274) is élt.

Eretnekmozgalmak

bogumil vagy katar eretnekség: a XIII. században terjedt el Magyarországon. A kathar szó jelentése „tiszta”, így hívták magukat. Az őskeresztény egyszerűséget, szegénységet hirdették, megvetették a fényűzést.

valdens eretnekség: a lyoni Waldens Péter alapította, Magyarországon a XIV. században jelent meg. Aszketikus életmódot folytattak, szembefordultak a papi kiváltságokkal (két szín alatti áldozás). A szentségeket csalásnak tartották (a bűnök bocsánata és szentségek kiszolgáltatása az egyház kezében volt: ez volt az egyház hatalmának legfontosabb alapja).

huszitizmus: tanait a prágai egyetem két tanára, Husz János és Prágai Jeromos dolgozta ki. Két irányzata volt: a mérsékeltebb, ún. „kelyhes” és a radikális, ún. „taborita” (Tabor városáról nevezték el, amely a központjuk volt) ág. A kelyhesek az őskereszténység állapotát akarták visszaállítani, eltörölték a vagyont és az egyházi hierarchiát. A taborita ág az Isten előtti egyenlőségen túl polgári-és vagyonegyenlőséget is követelt. A konstanci zsinat máglyára küldte Huszt és Jeromost. Magyarországon a huszitizmus az alsó papság és a parasztság körében terjedt. Az eretnekek üldözését Marchiai Jakab olasz ferences szerzetes irányította. A husziták az egyházi adót (dézsmát) és az egyház világi hatalmát is el akarták törölni, és ők készítették elő a Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelést is 1437-ben. A latint gyűlölték, mivel a kiváltságosak nyelve volt, az anyanyelv jogaiért küzdöttek.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!