11. szín: London

A 11. szín helyszíne London, Ádám öregedő férfiként, Éva polgárlányként jelenik meg. Az ipari forradalom korában, Madách jelenében vagyunk. Ez a 19. század, az 1800-as évek eleje, a vadkapitalizmus kora.

Az eddigi színek romantikusabb, távolibb képet mutattak a történelemről, az író jelenét bemutató londoni színben több az elkeseredettség. Madách saját bőrén érezte a kapitalizmus minden értéket megfeketítő világát.

A londoni szín az ipari forradalom Angliáját, a szabad verseny, a korai kapitalizmus korát mutatja be. E színtől kezdve Ádám már nem aktív, központi hős: ismét átalakul szemlélővé.

A szín a Kar énekével kezdődik: az életet a tenger habjaihoz hasonlítják, melyek állandóan zúgnak. Egyszer fent, egyszer lent, nem kell vele törődni.

Hol attól félsz, hogy az egyént elnyeli a tömeg, hol pedig attól, hogy a kiváló egy a milliót semmisíti meg. Ma a költészetért, holnap a tudományért rettegsz. De bárhogy küzdesz, fáradsz, a tengerből csak vizet meríthetsz. Hát hagyni kell zajongani, ezt énekli a Kar.

Ádám és Lucifer a Tower tetején állva beszélgetnek. Ádám úgy érzi, ezért epekedett már rég: annyi útvesztőt járt már meg, és most az élet előtte áll.

Ezt a világot szebbnek látja azoknál, amiket eddig megjárt: itt már ledőltek a korlátok, eltűntek a múlt csökevényei, szabad tér nyílt meg a kebelnek. Itt már nem építettnek piramist rabszolgákkal, itt már minden más.

Lucifer ellentmond neki. A magasból ez szépen hangzik: a sok jajszó és sóhaj összekeveredik és dallamba olvad össze, mire felér, s csak ezt hallja az Úr is, ezért hiszi, hogy jól tette, amikor megteremtette a világot. Odafentről egész másnak látszik minden.

Hogy megnézzék e világot közelebbről, munkásnak öltözve elvegyülnek a nép közt. Odalent vásár van, tarka sokaság hullámzik.

Ennek a színnek nincs kerek története, egymással szorosan nem összefüggő jelenetek füzére az egész. Ádám messziről most is bizakodva figyeli a vásár nyüzsgését, közelről látva azonban undorral fordul el tőle.

Olcsó mulattatás, többé semmi iránt nincs tisztelet

Egy bábjátékos szólal meg: komédiára hívja az embereket, nézzék meg, mint szedte rá a kígyó az első nőt és az hogyan vitte bűnbe az első férfit. Mellette egy majom ül láncon, annak játékát is kínálgatja, meg egy táncoló medve mutatványát.

Ádám ízetlen tréfának tartja az első emberpár kifigurázását, melyen így mulat a vidám fiatalság.

Lucifer azt mondja, ő éppen e torz összevisszaságban gyönyörködik, ez az új irány a romantika. A bábjátékos durván elküldi Ádámot, hogy ne foglalja el azt a jó helyet, ő nem mulattat ingyen. Ádám és Lucifer félreáll.

Irigység, haszonelvűség

Egy kislány jön, aki ibolyát árul, a tavasz első követeit. Egy ékszerárus a bódéjában morog, szidja a virágokat, hogy azok versenyeznek az ő ékszereivel, és nem bírja kiszorítani őket a divatból. Pedig a szép nyaknak a drágagyöngy az igazi éke.

Két polgárlány jön együtt, és arról beszélgetnek, hogy a sok kelmét, drága ékszert, vásárfiát (vásárból hozott ajándékot) a mai férfi már csak gyalázatos mellékcélokra veszi meg, vagy még úgy se. A sok ledér nő és a kaviár elrontotta a férfiakat. Vagy túl elbizakodottak, vagy túl szerények.

Az „élj a mának elv” eltorzulása, olcsó kocsmai ivászattá degradálása

Odább italt mérnek, az asztal körül dőzsölő munkások, katonák, polgárok, mindenféle nép mulatozik. A kocsmáros biztatja a vendégeit, csak vigadjanak, vásároljanak, hiszen a tegnap elveszett, azt már úgyse hozhatják vissza soha, a holnapot pedig lehet, hogy meg sem érik.

Ma kell jól élni, élj a mának, a Biblia is ezt mondja (a Salamonnak tulajdonított Prédikátor könyve). Minden csak hiúság (mintha Kölcseyt hallanánk, aki ugyanezt írta meg a Vanitatum vanitasban).

Lucifer és Ádám a munkások közé ülnek. Az első munkás az asztalnál a gépeket szidja, az ördög művének nevezi őket. A gépek elveszik tőlük a megélhetést.

A második munkás csitítja, csak bor legyen, és elfelejtik a bánatukat. Az első munkás a gazdagokra is haragszik, akik a szegények vérét szívják. Ha most idejönne egy, akkor a pokolra küldené, mondja.

A harmadik munkás figyelmezteti, hogy akkor felakasztanák. A második ellenben kijelenti, tőle jöhet a gazdag, ő nem vét ellene, maga mellé ülteti, s az az úr, aki jobban tud mulatni.

A kocsmáros megkérdezi Ádámot, mivel szolgálhat, s mikor kiderül, hogy semmit nem kér, elzavarja őt és Lucifert. Ne foglalják a helyet az asztalnál, ő sem lopja a pénzt.

Ádám és Lucifer elmennek. Ádám amúgy se nézné tovább szívesen, mint silányul állattá az ember.

Törtetés, marakodás a konc felett

Ekkor két koldus érkezik civakodva: az egyik azt mondja, ez a hely az övé, itt ő fog koldulni, nem engedi át a másiknak.

A másik könyörög neki, mert már két hete nem dolgozhatott, és ha nem engedi oda, meghal. Az első koldus megfenyegeti, hogy rendőrt hív, mire a második elsompolyog.

Fölényesség és pökhendiség

Ádám és Lucifer a táncolókhoz érnek. Egy katona elveszi egy mesterlegénytől a partnernőjét, azzal, hogy ő csak egy paraszt, minek is hiszi magát.

A mesterlegény rá akar támadni, de a többiek visszatartják. Azt mondják neki, a hatalom és a dicsőség mind a katonáé, így jobban teszi, ha kitér az útjából.

Szemérmetlenség és közönségesség

Akkor egy kéjnő érkezik dalolva. Dalában almákhoz hasonlítja a nőket, amelyeket régen még a sárkányok karmából is kiszabadítottak a férfiak, megvívtak értük. Almák most is vannak, sárkányok viszont nincsenek. Bolond, aki csak nézi, de nem tépi le az almákat.

Magamutogatás, mindenki többnek akar látszani

Lucifernek tetszik az emberek felszínessége, mohósága, magamutogatása. Akinek sok kincse van, mondja, az mutassa meg a világnak. Mert a fukarról, aki láda mélyén őrzi a kincseit, nem lehet tudni, mit őrizget: épp úgy lehet a ládában föveny, mint színarany.

A művészet pénzszerző tevékenységgé silányulása

Ádám megszólítja az egyik zenészt, megkérdezi, miért bánik így a művészettel, egyáltalán saját magának tetszik-e az, amit muzsikál.

A zenész azt feleli, dehogy tetszik neki, sőt, kínszenvedés neki nap mint nap ezt a vad zenét játszani, de mit tegyen? Ezen mulatnak az emberek, erre van igény, s neki valamiből meg kell élnie.

Lucifer, aki még mindig szemlélődik, azt mondja, nagy öröme telik ezekben az emberekben, akik így hajszolják az élvezeteket, mert ez bűnhöz és nyomorhoz vezet. Mind az ő malmára hajtják a vizet.

Az érdek dominál a párválasztásban

Éva polgárlányként jön ki a templomból, imakönyvvel és bokrétával a kezében. Anyja kíséri. Árusok hívogatják, hogy náluk vásároljon.

Ádám Évában most is a megtestesült üdvöt látja, amikor elhalad előtte. Mivel Éva a templomból jön, ájtatosnak gondolja, és szépnek tartja azt, hogy vallásos. Mert Ádám, bár saját keble hideg, nem lelkesíti már semmi, szeretné, hogy a nő keblében legyen ájtatosság és szent poézis. Méltóságot, szűzi erényt lát Évában, szinte megközelíteni is alig meri.

Egy fiatalember eközben szerényen odalép a lányhoz, és egy mézeskalácsszívet ad neki. Halkan beszélgetnek, aztán a fiú távozik. Ádám ezt izgatottan, féltékenyen nézi.

Az anyja utasítja Évát, hogy ne mellőzze az iménti fiatalember, Artúr vetélytársát se, aki a múltkor virágot küldött neki. Mert bár Artúr szülei vagyonosak, nem tudni, milyen szemmel nézik ezt a viszonyt.

Megvetés a szegények, alacsony származásúak iránt

Ádám odamegy hozzájuk, és felajánlja, hogy elkíséri őket, nehogy valami bajuk essen ebben a nagy tülekedésben. Éva és az anyja ezt nagy szemtelenségnek tartják, elzavarják a tolakodót.

Az anya meg is mondja nyíltan, hogy az ő lánya nem fog szóba állni egy munkásemberrel (Ádám munkásruhában van). Akárki nem teheti a szépet Évának. Azért utasítják el Ádámot, mert szegény és alacsony származású.

Ádám zavartan álldogál. Egy cigányasszony Évához lép, mert jósolni akar neki. Szép vőlegényt, gyermekeket, egészséget és vagyont jósol. Lucifer megkéri a cigányasszonyt, hogy társa, Ádám sorsáról is beszéljen. A cigányasszony azt feleli, nem látja tisztán, de éhezés vagy kötél vár Ádámra a jövőben.

Ádám arra kéri Évát, ne utasítsa el őt, mert érzi, hogy ők ketten egymásnak vannak teremtve. Éva szól az anyjának, aki fenyegetőzni kezd, hogy ha Ádám nem tűnik el, rendőrt hív.

Évában azért egy percre megszólal a jó is: nem kell rendőrt hívni, végül is Ádám nem tett semmi rosszat. De aztán elmennek.

A szerelemnek, a poézisnak már csak a külső kellékei vannak meg, tartalom nélkül

Ádám szomorú: hát már teljesen kiveszett a költészet ebből a prózai világból? Lucifer azt feleli, dehogy. Ott a mézeskalács, a virágcsokor, a tánc. Ádám azt válaszolja, mindez semmit se ér, mert a nyereségvágy, a haszonlesés ólálkodik mindenütt.

Nincs már érdek nélküli, önzetlen emelkedettség, nincs igaz szerelem, legfeljebb az iskolapadban. Azok hisznek benne, akik még nem ismerik az életet, és ez a hazug kor még nem tett kárt bennük.

A gyermeki ártatlanságot megrontja a korszellem

Éppen arra jön négy diák, beszélgetnek. Ki akarnak menni a szabadba, maguk mögött hagyni a penészes várost. Mulatni akarnak, keresik az összetűzést másokkal; lányokkal, sörrel, zenével akarnak szórakozni.

Egyszer talán nemesebb színtéren tornáztathatják férfias harci szellemüket, amikor a hazáért lelkesedve háborúba mennek majd. Elhaladnak.

Ádám számára ők nyújtják az egyetlen kedves látványt, mert egy szebb kor eljövetelét sejti meg bennük. De Lucifer kiábrándítja ebből a reményéből is: majd meglátjuk, mivé feslik ez a csíra, amikor a tantermekből az életbe kiszabadul.

Két gyáros közeleg, akik valamikor ugyanolyan ifjak voltak, mint azok a tanulók, akiket az imént látott Ádám.

A gyárosok amiatt bosszankodnak, hogy nem bírják állni a piacon a versenyt, mindenki olcsóbbat akar, és ezért áruik minőségét kell lerontani, hogy tovább csökkenthessék az árat, vagy még kevesebbet fizetni a munkásoknak, akik már most is lázonganak, és még több munkára fogni őket: fél éjszaka dolgozzanak a gyárakban, alvásra elég nekik az éjszaka másik fele.

Ádám úgy érzi, boldogabb volna, ha nem is látta volna őket. Már csak Éva miatt marad ebben a korban. Arra kéri Lucifert, segítsen, hogy a lány meghallgassa.

Sarlatánság és kerítés a haszonszerzés reményében

Lucifer először nem akarja ilyen jelentéktelen semmiségre fecsérelni az erejét, de Ádám erősködik, hogy neki ez most a világot jelenti. Akkor Lucifer beleegyezik, s azt feleli: elnyerheti a lányt, de a cél érdekében ne féljen hazudni.

Lucifer hangosan kezd beszélni, hogy a mögöttük levő cigányasszony is hallja: mylordnak szólítja Ádámot, és arról panaszkodik, milyen kellemetlen a számára álruhában a nép közé vegyülni. Bezzeg mennyire másképp bánna velük itt mindenki, ha tudnák, hogy négy hajójuk száll még ma partra, amely Indiából jön megrakodva áruval.

A cigányasszony megörül a felfedezésnek, mert ez még szép pénzt hozhat neki. Odamegy Ádámhoz, és azt mondja, azért jósolt neki rosszakat, mert meg akarta büntetni, amiért elrejtőzött előle ebbe a munkásruhába. Őelőtte ugyanis nincsen ám titok, ő a Sátánnal cimborál (Lucifer gúnyosan megjegyzi magában, még csak az kéne). 🙂

A cigányasszony azt mondja Ádámnak, egy szép leányka utána epedezik. Bár elsőre elutasította, azért az övé lesz, itt lesz nemsokára.

A tudomány is a nyereségvágy eszközévé degradálódik

Egy nyegle, sarlatán áltudós jön taligán. Tiszteletet parancsol magának, mivel feje a tudományban őszült meg. Életelixírt árul, amely megfiatalítja az embert. Úgy reklámozza magát, hogy azt állítja, a múlt nagyságai (fáraók, Tankréd, Heléne, Kepler) is ezt itták.

A jelennel mindenki elégedetlen (múltba vagy jövőbe vágyódás)

Ádám arra gondol, amíg ő a jövőben keresi a fényt, a dicsőt, ez az ember a múltban. Lucifer azt mondja, igen, a jelent sohasem becsülik, mindig az a legrosszabb, ami most van. A múltban is jobb volt, a jövőben is jobb lesz, csak a jelenben rossz.

A jelent olyan feleséghez hasonlítja, aki már tíz éve házastársa a férjének, aki minden szeplőt ismer rajta, és halálosan unja. 🙂

Színlelt erkölcsök, az erény és a szerelem áldozatul esik az anyagiasságnak

Éva jön vissza az anyjával, velük a cigányasszony, aki bizonygatja, hogy Ádám gazdag, álruhás lord, és szerelmes a kisasszonyba. Már ma úgy gondol rá, mint kitartott szeretőjére.

Éva anyja azt feleli, egy nemesúrnak még az ágyasának lenni is célszerűbb, mint egy polgári foglalkozást űző, egyszerű mesterember tisztes, de szegény és dolgos feleségének lenni, és hagyni, hogy a bájai elhervadjanak.

Éva ártatlansága csak színlelt. Csak az tetszik neki Ádámban, hogy keze finom, tartása úrias, és persze a gazdagsága.

Neki és anyjának még Lucifer sincs ellenükre, bár orra horgas, lába görbe, de gazdag nemesembernek hiszik, és csak ez a lényeg. Mindenhol csak az érdek dominál. Nem a nő bűne ez, hanem a koré, amely a szerelmet is áruvá aljasította.

Éva anyja magára hagyja Ádámot a lányával. A cigányasszony közbenjárásáért egy aranyat kap Lucifertől. Éva biztatja Ádámot, vegyen neki valamit a vásárban. Ádám csak gyöngyökkel, gyémántokkal tudja megnyerni magának a lányt.

Feltűnési vágy, hiúság és álhatatlanság

Éva kétértelműen válaszol: amott odébb látott sok ékszerárust, de nem való egy szegény lánynak ékszer. Szerénységet színlel, de valójában nagyon vágyik a sok cicomára. Lucifer azt mondja, felesleges az ékszerárushoz menni, kitűnő ékszerek vannak nála véletlenül. Éva nagy örömmel nézegeti és próbálgatja az ékszereket, és arra gondol, mennyire fogják majd őt irigyelni.

Ádám azt mondja, azt a mézeskalácsszívet azonban nem akarja többé Évánál látni, amit a másik ifjútól kapott. Éva könnyű szívvel eldobja a szívet, Lucifer pedig rálép.

Az állhatatlansága látszik ebben is: az előbb még elfogadta a szívet, amikor annál a fiatalembernél nem kínálkozott jobb parti. Most, hogy jött egy jobb, könnyedén megszabadul a nemkívánatossá vált ajándéktól.

A gazdag mindent megszerez, a szegény mindent elveszít

Ezalatt egy elítéltet hoznak taligán, a nép tolong körülötte. Akasztani viszik. Éva örül, hogy épp most lesz az izgató látványosság, legalább meg tudja nézni, és arra is alkalma nyílik, hogy az új ékszereit mutogassa. Ebből is látszik, hogy szíve-lelke nem olyan finom, mint amilyennek mutatni akarja.

Lucifer elmondja, mi volt az elítélt bűne: egy gyárban dolgozott, ahol a munkások örökké szívják a mérgező gázokat. Megbetegedett, s több hétre kórházba került, így nem tudott élelmet venni a családjának. A felesége, aki szükséget szenvedett, felkereste a gyártulajdonos fiát, aki fiatal és jószívű volt. Annyira, hogy el is szerette az asszonyt.

Mikor a munkás hazatért a kórházból, se felesége nem volt már, se munkája (a gyárban valaki más betöltötte a helyét). Erre fellázadt, megfenyegette a gyártulajdonos fiát, aki felpofozta. A férj ekkor kést rántott és leszúrta az ifjút, ezért viszik most akasztani. A gyártulajdonos, a vén Lovel pedig megőrült.

Az igazság mindig a pénz oldalán áll

Közben a Towerhez érnek, melynek egy fülkéjében szentkép áll. Éva arra kéri Ádámot, álljanak meg egy kicsit: ő mindig meg szokott emlékezni erről a képről, mikor elmegy mellette, szeretné a kép mellé tűzni a virágcsokrát.

Lucifer figyelmezteti Ádámot, hogy ezt ne engedje, de ártalmatlan gesztusnak tűnik, így Ádám nem gátolja meg. Éva odatűzi a csokrot, mire az hirtelen elhervad, a lány nyakán levő ékszerek pedig gyíkokká változnak és leperegnek. Éva segítségért kiált, s szemfényvesztőknek nevezi Ádámot és Lucifert, akik meggyaláztak egy becsületes nőt.

A nép csoportosulni kezd körülöttük, a cigányasszony rendőröket hoz (mert a pénz, amelyet Lucifer adott neki, higannyá olvadt a kezében). Lucifer szokása szerint gúnyolódik (talán a markodban volt a hiba, nem a pénzben). 🙂

Mikor a helyzet kezd veszélyessé válni, Ádám és Lucifer eltűnnek a Towerben. Míg odalent a zavar egyre növekszik, ők már fent vannak ismét a bástyán.

Csalódás a kapitalizmusban, a szabad versenyben

Ádám ismét csalódott. Azt hitte, elég ledönteni a múlt rémeit, és szabad versenyt adni az erőknek, de ez a kíméletlen, vadkapitalista világ, ahonnan kipusztult a kegyelet, ahol százak éheznek, és míg egyik ember dúskál a jóban, a másik éjjel-nappal robotol a semmiért, ez nem az, amire ő vágyott.

Ő olyan társaságot szeretne, ahol az emberek közös erővel összedolgoznak, amely véd és buzdít, nem büntet és riaszt. Olyan társadalmat, ahol a tudomány uralkodik. Arra kéri Lucifert, vezesse őt egy ilyen világba.

Lucifer korlátoltnak nevezi őt, amiért azt hiszi, itt nincs együttműködés, összedolgozás, és csak egy zilált csoportot lát odalenn.

Haláltánc

Egy percre erőt ad Ádámnak, hogy szellemi szemekkel láthassa a munkát, amelyet ezek itt létrehoznak: elsötétül az ég, a vásár helyén az emberek hatalmas sírt ásnak, körültáncolják, és egymás után beleugranak.

Beindul a haláltánc: 11 tipikus szereplő ugrik a sírba, csupán az Éden Évája emelkedik föl. Madách a 11. színnel a saját korához ért el, melyet ezzel a nagyszabású haláltánccal búcsúztat.

Amikor megcsendül a lélekharang, mindenki a halálba veti magát. A haláltánc már ismert a középkori moralitásjátékokból. Egy végső nagy ítélkezés a haláltánc, melyben minden szereplő megjelenik, és kiábrándulva az életből menekülésszerűen a halálba dobja magát.

A bábjátékos (aki mulattatott, de ő maga nem mulatott soha), a kocsmáros, a kisleány (akinek kis ibolyái mind elkeltek, majd csak a sírján teremnek újak), a cigányasszony, a gyártulajdonos Lovel (akinek sok pénze nem hozott boldogságot, és most végre ingyen talál nyugalmat), a munkás, a tanuló, a katona, a kéjhölgy, az elítélt.

A 19. századi társadalom tablószerűen elénk vonul, minden arcra egy pillanatra fény vetül, két sorban elmondja, hogy indult, hogy végezte, mit remélt, s mi lett a sorsa, aztán a sírba veti magát.

Ez körforgásszerű életfelfogásra utal. Nincs fejlődés, körforgás az élet, a bölcső és koporsó szinte egy, ugyanaz.

A költészet, ifjúság és szerelem erősebb az enyészetnél

Éva nem ugrik a sírba, melybe csak e föld szülöttei hullnak bele, ő glóriával átlépi, és fátylát, palástját a mélybe ejtve, dicsőülten emelkedik fel. Lucifer megkérdezi: „Ismered-é, Ádám?” Mire Ádám feleli: „Ah, Éva, Éva!”

Kitüntetett szerepet kap Éva, mert bár nem volt ebben a színben sem túl nagy, sem túl pozitív szerepe, mégis itt ő az egyetlen, aki nem enged a por, az anyag hívásának.

Ebben a hármas egységben látjuk most Évát megjelenni: költészet, ifjúság, szerelem. Erőt merít és felemelkedik.

Van mégis, ami nem enyész el, túl tud lépni a hétköznapok untságán, anyagiasságán. Éva a nagy, lefelé húzó erő, a fekete mélység ellenére felfelé száll, a költészetet, ifjúságot és szerelmet hirdeti.

A londoni szín tanulsága

A jelenben, a londoni szín történéseiben Madách a szabadság, testvériség, egyenlőség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja csak. „Kutyáknak harca ez konc felett.”

Ádám e szín végén azonban bizakodással folytatja történelmi útját. Olyan társadalomra vágyik, amelyet az értelem és a tudomány irányít.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!