Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés színenként)
13. szín (Az űr)
Ez is Madách zsenialitása. 1961-ben Gagarin volt, aki először körberepülte a Földet, úgy, hogy vissza is tudott jönni. És ezt Madách 1859-60 fordulóján írta meg! Hol van ehhez Goethe?
Madách eljut oda, hogy az ember megpróbál a Földön kívül, az Űrben boldog lenni, mert már mindent megpróbált, s túl ridegnek, túl kilátástalannak látja a földi életet.
Ádámot kirepíti Lucifer, s ahogy egyre magasabbra jutnak, Ádám egyre zaklatottabb. E tér oly hideg, puszta. Nem lát célt, nem érez akadályt. Pedig ez az élet értelme: cél, és ahhoz vezető akadályok, buktatók.
Itt fogalmazza meg Madách először, hogy az embernek célokat kell kitűznie és akadályokat leküzdenie. De itt ez nincsen. Ádám azt mondja, szerelem és küzdés nélkül mit ér a világ? Lucifer gúnyosan, lefitymálva felel.
A Föld Szelleme is megszólal: csak eddig jöhetsz, Ádám, ha áthágod, meghalsz. Ha visszatérsz, élve maradsz, ha nem, megsemmisülsz.
„Ez a csepp neked a Föld”: ellentételezés, szembesítés, kicsi és nagy szembeállítása.
A lelke az övé, mondja Ádám. Milyen nagyképű! A Föld Szelleme szépet mond: hiú ember, próbáld, és szörnyet bukol…
Döbbenet, mire jön rá Madách gondolati, spekulatív úton: arra figyelmeztet, hogy a mi földi életünkön túl talán más dimenziók is léteznek. Mi itt három dimenzióban élünk, tudjuk, mi a vágy és mi a lehetséges. De amit itt ismerünk, ami itt a miénk és megvalósítható, az másutt talán egészen mást jelent.
Ádám, vagyis az ember anyaghoz kötött, és ezt nem lehet megváltoztatni, nem tudunk testetlenné válni. Ádám Lucifer érvei ellenére visszavágyik a Földre, ahol sok vereség és hasztalan küzdelem volt a sorsa.
Nem tud kitörni a Föld légköréből, mert az ember csak a Földön élhet, csak itt lehet boldog. Lucifer már örül, hogy sikerült megsemmisítenie az embert és ezáltal tönkretennie Isten művét, de Ádám ekkor megérti, mi dolga a Földön: csatázni, szembenézni az akadályokkal, az új meghódítása, a lehetetlen bejárása.
Örül, hogy él, s vissza akar térni a Földre. „Vissza hát!” – mondja Lucifer.
Az űr-szín sok olyan kérdésre választ ad, amely a tragédia más pontjain felmerült.
Lucifer győzködi Ádámot, hogy vessen véget az életének és ezáltal az emberi létezésnek, mert az élet értelmetlen. Ádám eddigi eszméi mind visszájukra fordultak, küzdelmei mind elbuktak. Az ideál megvalósításakor szennybe fulladt az eszme.
De Ádám hite, idealizmusa nem törik meg: „mindegy, bármi hitvány / Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, / Emelt, és így nagy és szent eszme volt. / Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság / Vagy nagyravágy formájában hatott-e, / Előre vitte az embernemet.”
A mű egyik fontos üzenete, hogy a nagy eszmékért vívott küzdelem akkor is értékes, ha az eszme történelmi szempontból nem teljesíti be a hozzá fűzött reményeket.
Az élet értelme, az emberi boldogság lényege a folyamatos küzdelem valami jobbért, nemesebbért, még akkor is, ha a célt nem ismerjük pontosan. Madách a legnagyobb bűnnek a tétlenséget a közönyös belenyugvást tartja.
„A cél voltaképpen mi is? / A cél, megszünte a dicső csatának, / A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja a küzdés maga.”
A küzdés heroizálása megfelel a romantika látásmódjának.
Lucifer tehát visszaviszi Ádámot a Földre. Ádám reméli, hogy a tudomány le tudta győzni a fenyegető kozmikus katasztrófát, és már türelmetlenül várja, milyen eszméért, milyen új tanért fog fellelkesülni legközelebb. Hát, ekkor éri a legszörnyűbb csalódás.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 12. oldalra!
Egyszerűen zseniális ez az elemzés! Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a művet (magát az elemzést).
tenyleg zsenialis koszonjuk az oldal szerkesztoinek!!!!
Nagyon szupi,elvette első órámat sajnos tobbet ne irjanak legyenek szivesek koszi puszi.Theodora hazudik egesz vegig nem is ertem mirol beszel
Ez tenyleg egy nagyon jo elemzes. Elvezetes volt olvasni.