12. szín: Falanszter

A 12. szín helyszíne a falanszter. A mű keletkezésének idejét tekintve ez a szín jövőnek számít már. Ádám is, Lucifer is a saját alakjukban jelennek meg.

Madách olvasta azt a könyvet, mely Charles Fourier tollából jelent meg az 1800-as évek elején. A francia szerző utópista szocialista volt, a szocializmust képzelte el a jövőben, annak a tulajdonságait írta le. Ő használta először a falanszter szót a szocialista társadalom alapsejtjének megjelölésére.

Szerinte a hasznosság, a célszerűség szerint elrendezett csoportokban nevelkednek majd az emberek, nem családban (a falanszter szó csoportot jelent). E mű alapján népesítette be Madách a drámabeli falansztert.

Az egyenlőség és testvériség elvének torz megvalósulása

Az emberek ezer-kétezer személyes csoportokban, közös lakó-és munkatelepeken élnek, és mindenki egyenlő arányban részesül a közös javakból.

Mindenki egyformán öltözködik, azaz egyenruhát hord, nincsenek társadalmi különbségek, nincs magántulajdon (még a saját testük sem az övék), nincsenek fegyverek és katonaság, mindenhol béke honol. Nincsenek többé külön országok, nincsenek nemzetek, megszűnt a haza fogalma.

Egy kiürült, rideg, boldogtalan, sőt, embertelen világ teremtődött meg, amely mindenkinek rossz. Az emberek kihalt, monoton, mechanikus életet élnek. Ez a világ az emberi értékeket, érzelmeket semmibe veszi.

A művészet és az egyéniség üldöztetése

A Madách jelenéhez képest is jövőben játszódó falanszter-szín felsorakoztatja a múlt nagyjait: régmúlt korokból, kultúrákból ismert nagy személyiségek jelennek meg (Luther, Cassius, Michelangelo stb.), akiknek mind le kell mondaniuk arról, hogy használják a képességeiket.

A történelem nagy személyiségit korlátozzák: a művész, aki fantasztikusat tudna alkotni, széklábat farag (Michelangelo). Mivel a művészetnek nincs gyakorlati haszna, nincs többé létjogosultsága. A falanszter a praktikum alapján működik, és megszűntet minden szépséget, mint fölösleges dolgot.

Itt is lelkesedik az elején Ádám: örül, hogy végre rend uralkodik. Egészen addig, míg nem szembesül vele, hogy mit rejt mindez.

A falanszter lakóinak kisszerű, piti fogalom a haza fogalma. Újfajta racionalitás vezeti a falansztert. Új tudomány, rend, fegyelem, a szélsőségek lefaragása az eszméje ennek a kornak. Mindenki egyszerű, mindenki egyforma. Mint a börtönben, úgy élnek az emberek. Nincs semmi egyéni, elfojtják az egyéniséget. Az embereknek még nevük sincs, számokkal jelölik őket.

Az érzelmek kiiktatása az emberi életből

Még a szerelmet is elveszik, ami a leginkább személyes dolog, mert összeütközésbe kerül a falanszter eszméjével. Ádám és Éva visszavágynak az Édenbe, újra egymásra szeretnének találni.

A falanszterben azonban a vezetők döntik el, kik lehetnek együtt. Rajongó férfi és idegbeteg nő csak torz pár lehet, nem kell, nincs rá szükség, nem jó utódot fog létrehozni. Így nem engedik össze őket (az összeengedés úgy működik itt, mint amikor egy állatot fedeztetnek).  Nemcsak az állatokat, hanem az embereket is tenyésztik.

Nincs szabad akarat, választási lehetőség

A gyerekeknek a koponyáját vizsgálják meg, s annak eredménye alapján osztják be őket egy foglalkozásra. Koponyatan: a koponya formája alapján akarják megállapítani, milyen intelligenciájú lesz az illető.

Az embernek hasznot nem hajtó állatok kipusztulása

Egy csomó állatfaj, a ló, kutya, stb. már kihalt, csak a múzeumban mutogatják, hogy egyszer léteztek ilyen állatok. Azokat az állatokat ugyanis, amelyek semmi hasznot nem hajtanak, engedték kihalni. Egyébként nagyon sok állatfaj már ma is kihalt! Pontosan e felé megyünk! Mi lesz néhány száz év múlva?

A kozmikus katasztrófa elleni harc

A falanszter nem egy nagy eszme visszájára fordulásaként jött létre, hanem a megmaradás kényszere miatt. Egyetlen cél vezérli az emberiséget: az élet megmentése a Földön.

A tudósok felfedezték ugyanis, hogy négyezer év múlva a Nap kihűl és a Földön lehetetlenné válik az élet. Ez az ún. entrópia-elmélet.

Entrópia-elmélet: a világűrbe kilövell a Nap egy csomó energiát, fényt, ami a végtelenségig nem mehet. A Nap fokozatosan ki fog hűlni, és vele együtt a Föld is.

Négyezer év, ennyi ideje maradt a tudománynak, hogy új energiaforrásokat fedezzen fel, és ezáltal pótolni tudja a Napot. Ez az oka, hogy az emberek falanszterben élnek és mindent a természettudománynak, a célszerűségnek rendelnek alá.

A falanszter semmi emberi érzelemnek nem ad otthont, a szerelmet tiltja, betegségnek tekinti, az emberek nem családban élnek. Itt hideg, rideg, fegyelmezett, kiszámított minden, nincs benne semmi emberi.

Csalódás a tudomány uralta társadalomban és a racionalizmusban

Ádám csalódik, nem kell neki ez a falanszter, hisz minden, ami itt szabályos, kívánatos, megöli mindazt, ami emberi. Mindaz, ami a történelemben nagyszerű volt, olyan szent emberi őrülés volt, amit itt nem engednek meg.

Ádámot elkeseríti a sok kudarc, amit eddig átélt, ezért el akar szakadni a Földtől, puszta szellemi lénnyé szeretne válni. Úgy érzi, a Föld hitvány pora bilincsbe veri a lelkét. Így a következő színben az űrbe viszi ki Lucifer.

A falanszter, az űr és a jégvilág jelenete tulajdonképpen három utópia. A társadalmi haladás és a nagy eszmék helyett itt már az a kérdés, hogy előre elrendeltetett-e a sorsunk vagy létezik szabad akarat.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 11. oldalra!