Madách Imre: Az ember tragédiája (elemzés színenként)
Az elemzés vázlata:
● Bevezetés
● Az ember tragédiája műfaja, hangvétele
● A mű témája, szerkezete, helyszínei
Innentől színenként megyünk végig a művön (az egyes színek ismertetése cselekményleírást is tartalmaz):
● 1. oldal: Keretszínek (1-3. szín)
● 2. oldal: Egyiptom (4. szín)
● 3. oldal: Athén (5. szín)
● 4. oldal: Róma (6. szín)
● 5. oldal: Konstantinápoly (7. szín)
● 6. oldal: Prága (8. szín)
● 7. oldal: Párizs (9. szín)
● 8. oldal: Prága II. (10. szín)
● 9. oldal: London (11. szín)
● 10. oldal: Falanszter (12. szín)
● 11. oldal: Az űr (13. szín)
● 12. oldal: A jégvilág (14. szín)
● 13. oldal: A Paradicsomon kívül (15. szín)
● A mű világszemlélete és életrajzi-történelmi háttere
● A történeti színek szerepe, Tézis, antitézis és a hiányzó szintézis
● Idősíkok, Madách történelemszemlélete, Az ember tragédiája jelentősége és fogadtatása
Madách Imre 1859. február 17-én kezdte írni Az ember tragédiája c. művét és 1860. március 26-án fejezte be. Egy bő évnyi időszak elég volt hozzá. Amikor elkészült, barátján, Jámbor Pálon keresztül eljuttatta Arany Jánoshoz, aki először egy Faust-utánzatnak hitte és félretette. Csak többszöri sürgetés hatására (Jámbor Pál kérdezgette, hogy milyen) olvasta el.
Amilyen lassan, nehezen kezdett hozzá, annál nagyobb értékű műnek tartotta, amikor már ismerte. Levelet is váltott Madách Imrével, javításokat javasolt a művön. Az ő kezdeményezésére mutatták be a Kisfaludy Társaságban, majd 1862-ben nyomtatásban is megjelent.
Az ember tragédiája műfaja, hangvétele
Az ember tragédiája emberiségdráma vagy lírai dráma, Madách új formával kísérletezik, ami jellemző a romantika szerzőire. Előzményei Dantéig, de leginkább az angol Miltonig (1608-1674) nyúlnak vissza, aki Elveszett Paradicsom (1667) című elbeszélő költeményében Mihály arkangyallal megmutattatja Ádámnak az emberiség jövőjét, mielőtt kivezetné az első emberpárt a paradicsomból.
Hasonló drámai költemények:
Goethe: Faust
Byron: Manfred, Kain
Shelley: A megszabadított Prométheusz
Vörösmarty: Csongor és Tünde
A mű dráma, mert párbeszédes és összecsapás van minden színben. A dráma műnemén belül a műfaja tragédia, mert bár a főszereplők nem halnak meg, veszteség éri az embert a végén. És lírai, mert a lírai énben játszódik le, a lírai én megkettőződését látjuk (mint amikor az ember önmagával beszélget).
Az író, vagyis Madách jelleme kettőződik meg Ádám és Lucifer alakjában. Lírai a hangnem is, és sok lírai helyzetet látunk a műben. A lírából nem a szerelmi, történeti, hanem a filozófiai, gondolati líra ez.
Kevert hangnem jellemző: az irónia, cinizmus, keserűség, bánat, öröm hangján szól.
A mű témája, szerkezete, helyszínei
Elsősorban az emberi lét céljaival, értelmezésével foglalkozik: miért teremtett az Isten embert, miért élünk e Földön, halad-e a világ előre, mi a szerepe a két nemnek, férfinak és nőnek, egymást gáncsolják vagy segítik, vagy csak a puszta önfenntartáshoz kell a két nem? Hol lép be a hit az ember életébe, hit és emberi értelem kérdése. A tömeg és az emberség kapcsolata: vannak kiemelkedő egyéniségek és vannak tömegek, akiknek nincs olyan fontos szerepük. Mi az egyik és mi a másik feladata?
A mű szerkezete nagyon egyéni: 15 színből épül föl, ezekből az első három, és a 15. (az utolsó) ún. keretszínek, mert keretbe zárják a történetet.
A földi léten kívüli helyszíneken játszódnak: mennyben, paradicsomban, földön (de nem földrajzilag meghatározott helyen, csak a paradicsomból kiűzetve). A többi színt történeti színeknek nevezzük (Egyiptom, Athén, Róma stb.).
Az 1. szín
Az 1. színben a bibliai történet egyfajta átdolgozása, parafrázisa (parafrázis: valami ismert mű feldolgozása, átformálása, átalakítása, újra elmondása). Madách változata nem mindenben egyedik a keresztény Írással.
A negyedik főangyal, Lucifer nem dicséri az Urat, sőt, lebecsmérli, lebecsüli, cinikus megjegyzéseket tesz az Úr művére, a megteremtett világra. Felveti, hogy az Úr nem is tudja, mit alkot, mit ad ki a kezéből, és ha tudja is, nincs ereje változtatni rajta, nincs beleszólása. A mű kezdésében is van már valami tragikus.
Az ókori görög színházakból ismert kórus, angyalok, szárnyas égi lények kórusa is megszólal. Az angyalok fennkölten beszélnek, nem szokványos szavakkal, hanem választékosan, magasztos stílusban, ünnepélyesen.
Nyelvileg, képileg Madách az egyetemességre törekszik. A Földet bolygókhoz hasonlítja. Félrímekkel dolgozik, sok az utalás, de nem egy nemzet, nem a magyarok, hanem az emberiség története, útja, haladása áll érdeklődése középpontjában.
„Be van fejezve a nagy mű, a gép forog, az alkotó pihen.” Nem dagályos, nagy mondatokat, hanem inkább egyszerű, pontos, szólásértékű, szállóigévé nemesedett dolgokat ír Madách. Pl. „A gép forog, az alkotó pihen.” Vagy a leghíresebb: „Ember, küzdj és bízva bízzál!”
A 2. szín
A 2. színben már szerepel Ádám és Éva is, az Úr által megteremtett első emberpár. Az Édenkertben, a Paradicsomban élnek, melyet a tökéletesség, a dússág, bőség, harmónia jellemez. Minden harmóniában van egymással, minden élőlény szabad, itt minden tökéletes, és az emberpár a legfőbb teremtménye istennek, akik az állatok fölött állnak.
Két fa van tiltva számukra, melyekről nem ehetnek. Még az első rész végén Lucifer követeli részét a világból, mert együtt teremtették Istennel (ez Madách gondolata, nincs a Bibliában). Az Úr kénytelen alamizsnaként odavetni Lucifernek a Tudás és az Örök Élet fáját.
Itt nincs kígyó, Éva nyújtja Ádámnak az almát. Megeszik és rögtön megtudják, hogy Isten felettük áll, ők csak másodrangú teremtmények és tudatlanok. Ádám megérzi, hogy el kell menniük.
Madách nem egy állatra, a kígyóra bízza a kísértésbe hozás feladatát: Éva a kezdeményező. Benne van meg a bátorság, a hiúság, a hiszékenység és az engedetlenség. Lucifer csábít, de Éva az, aki elkezdi.
A 3. szín
A 3. színben Ádám és Éva otthont teremtenek maguknak, de közben visszavágynak a Paradicsomba. Csak kínnal, fájdalommal, törődöttséggel tudnak élni, és érzik a kivetettséget, Isten távollétét, az istentelenséget, a magukra hagyatottságot.
Akkoriban felvetették, hogy Isten meg is halt, elhagyta az embereket, és mintha Madách is erre gondolna. Ádám és Éva fájdalmasan tud csak megküzdeni az elemekkel, rögtön ellentmondásba kerülnek a természettel.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
Egyszerűen zseniális ez az elemzés! Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a művet (magát az elemzést).
tenyleg zsenialis koszonjuk az oldal szerkesztoinek!!!!
Nagyon szupi,elvette első órámat sajnos tobbet ne irjanak legyenek szivesek koszi puszi.Theodora hazudik egesz vegig nem is ertem mirol beszel
Ez tenyleg egy nagyon jo elemzes. Elvezetes volt olvasni.