Kufstein hatása Batsányi életére és költészetére
Az írás vázlata:
- Bevezetés
- Batsányi társadalmi helyzete
- Batsányi politikai nézetei
- A bebörtönzés okai
- A Kufsteini elégiák új vonásai
- A költő személyisége
- Batsányi sorsa Kufstein után
- Batsányi megítélése
Az irodalomtörténészek hellyel-közzel egyetértenek abban, hogy Batsányi János volt a legjobb magyar lírikus azon költők közül, akik Balassi Bálint halála és Csokonai Vitéz Mihály feltűnése között éltek.
Nagyságára ékes bizonyíték az, hogy olyan témákat dolgozott fel, illetve olyan kérdésekre keresett választ, amelyeket később legnagyobb költőink legjobb alkotásaikban is boncolgattak. Persze legtöbbször ezek az áthallások nem voltak szándékosak, mégis jelzi Batsányi tehetségét, hogy olyan motívumokat talált, amelyeket később utána is sokan alkalmaztak (lásd pl. A rab és a madár című vers elemzését).
Annak ellenére, hogy hosszú élete során nagyon sokat dolgozott, csak kevés verse maradt ránk, mivel a történelmi sorsfordulók örvényeibe kerülvén művei elvesztek, vagy töredékekben maradtak az utókorra. Az üldöztetések miatt a végén már valóságos „öncenzúrát” alakított ki magában, és a hatalom által veszélyesnek ítélt műveit nem írta újra, vagy megváltoztatva – megszelídítve – adta ki.
Ezért a sok töredék. Bár többször is megpróbálta a töredékeket egybekapcsolni, megsemmisült életművét nem sikerült feltámasztania. Figyelemreméltó, hogy alig egy tucat költeményével is fel tudott emelkedni a klasszikus költők sorába.
Batsányi társadalmi helyzete
Batsányi volt az első költőnk, akire irtózatos erővel nehezedett a származása. Nem tartotta magát nemesnek, bár állítólag voltak kisnemesi ősei, akik száz évvel korábban elvesztették nemesi kiváltságaikat és vagyonukat.
Apja egyszerű foltozóvarga volt, családja szegény, de Batsányi megmutatta, hogy soha nem a körülmények döntik el a sorsunkat, hanem az ellenállás, amit velük szembeszegezünk. Azok leszünk, amivé formáljuk magunkat.
Batsányiban megvolt a hajlandóság a feltörekvésre: ambíciója, képességei is segítették ebben, személyisége is alkalmassá tette rá, hiszen szerette a társaságot, és fellépése könnyed, zavarmentes volt, esze tiszteletet parancsolt, ráadásul szellemes társalgó és jó táncos hírében állt. A külsőségeket, amelyek a nemesi világot meghatározták, könnyű volt elsajátítania.
Persze, ettől még polgári-plebejus származék maradt, és egyetlen pillanatra sem felejtette el azt, ami őt a szerencsésebbektől elválasztotta. 1815-ben, amikor Spielbergben kihallgatták, azt mondta, hogy nem nemes, de tudásánál és foglalkozásánál fogva nemesi jogok illetik meg. Vagyis az ún. honorácior réteghez tartozott.
Azokat az embereket nevezték honorácioroknak a feudális Magyarországon, akik nem születtek nemesnek, de értelmiségi foglalkozásuk (pl. ügyvéd, orvos, mérnök, lelkész) révén a jobbágynál kedvezőbb társadalmi helyzetbe kerültek.
A nemesi értelmiség persze nem szerette, például Kazinczy sehogy sem tudott vele megbarátkozni. Ugyanakkor irigyelte, amiért olyan szerencséje volt, hogy Bécsben és Párizsban élhetett és tapasztalhatott. Azt nem vette figyelembe, hogy ezt a „szerencsét” Batsányi annak köszönhette, hogy elbocsátották állásából, börtönbe vetették, és szabadulása után élete végéig eltiltották Magyarországtól.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
Hozzászólások
Kufstein hatása Batsányi életére és költészetére — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>