A középkori magyar irodalom (Árpád-és Anjou-kor)
Legfontosabb gesták:
Anonymus: Gesta Hungarorum
Egy XIII. századi kódexben maradt fenn. Szerzője Anonymus (P. mester, Béla király – feltehetőleg III. Béla – jegyzője, aki valószínűleg Franciaországban tanult, és iskolaévei alatt megszerkesztett egy Trója-históriát).
Műve az őshazától Géza fejedelemig tárgyalja a magyarok történetét. Volt már egy honfoglalással foglalkozó régi gesta, és Anonymus ezt ismerte is. Az őshazát Szkítiával azonosítja, a magyarokat a szkítákkal. A turul-mondát Emese álmává szelídíti, a csodaszarvas-és fehér ló mondát elhagyja. Saját korának viszonyait visszavetíti a múltba.
Írott forrásokat is felhasznál, de sok eseményt önkényesen ő talál ki (pl. Kijevnél egy csatát Árpád magyarjai és az oroszok között, valamint Bizánc hűbérese, Zalán bolgár vezér elleni háborút, mely utóbbi Vörösmarty Mihály Zalán futása c. eposzát ihlette). A hun Attilát Magógtól, ugyanattól a szkíta őstől származtatja, mint a magyarokat, Árpád nemzetségét. A honfoglalás így a jogos örökség visszavételeként értelmezhető. Legfőbb törekvése a magyar oligarcha-családok bemutatása volt. A vezérek neveit helynevekből találja ki (pl. Gyalu nevéből lett Gelou vlach fejedelem). A vérszerződés a koholmány pusztaszeri gyűlés az 1200 körüli oligarchikus törekvéseknek akart jogalapot adni. Az 1200 körüli főnemesi politika propagandairata volt, amely a honfoglalók életét a lovagi szokásoknak megfelelően képzelte el.
A rímes prózát váltogatja a prosimetrummal (vers és próza vegyítése). Szójátékok, alliterációk, bőbeszédű előadásmód jellemzi.
Ákos mester munkássága
Ákos mester udvari káplán, őrkanonok, kancellár és prépost volt. Elégedetlen volt a régi, XI. századi gesta-szövegekkel, ezért át akarta őket dolgozni. Azt sérelmezte, hogy csak hét vezérnek tulajdonították a honfoglalást. Célja a XIII. századi oligarcha-családok elődeinek ismertetése volt. Megírta a kalandozásokat, Lehel és Botond mondáját. A magyarok ősi communitasát (egyenlőségen alapuló közösségét) hangsúlyozta, ami nem demokratikus fogalom, hanem a XIII. századi főurak őseinek hatalmon való közösködését jelentette. Ez Géza uralkodásáig tartott, ami fordulópontként szerepel, és Ákos negatívan értékeli. Mindezzel a főuraknak a királyi hatalom korlátozására irányuló törekvéseinek jogosságát akarta történetileg igazolni.
Kézai Simon: Gesta Hungarorum (1283)
Kézai Simon IV. (Kun) László udvari klerikusa volt, és a király oligarchia-ellenes politikájának segítője. Művében egyszerre próbálja igazolni a király és a nemesség egybeeső érdekeit, igazolni az uralkodó jogait, de saját osztálya, a nemesség érdekeinek is hangot adni a communitas fogalmával, valamint megcáfolni a külföldi történetírók magyarellenes állításait (pl. hogy a hunok rossz erkölcsű nők és tisztátalan szellemek nászából származnak, amire Kézai azt mondta: ez nem lehetséges, mert a szellemeknek nincsenek nemző szerveik). A hun-magyar azonosságot a nyugatiak becsmérlő célzattal hangoztatták, Kézai viszont dicsőségként fogta fel.
Két egységben beszéli el a magyarok (hunok) történetét: kétszer indultak el Szkítiából új hazát keresni a Kárpát-medencébe. Az első kijövetel a hunok története, a második a magyarok honfoglalása. Helynevekből konstruált hun vezéreket: Keve, Bendegúz stb. A hun társadalom nála is communitas formájú, amiből csak azokat rekesztették ki, akik bűnt követtek el. Maguk választottak bírákat, akiket visszahívhattak, ha nem feleltek meg (ezt az elvet a nemesség érdekében hasznosította).
A második kijövetelt (a magyar történetet) kevesebb gonddal dolgozta ki, szűkszavúan írta le. Csak egy eredeti részt írt bele, a saját királya tetteit.
Művében prózaritmust akart megvalósítani, de sorvégei nem tökéletesek.
Az Anjouk (Károly Róbert, Nagy Lajos) idején már nem külön monografikus történeti munkák készülte, hanem nagy, összefoglaló nemzettörténetek.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
Hozzászólások
A középkori magyar irodalom (Árpád-és Anjou-kor) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>