A középkori magyar irodalom (Árpád-és Anjou-kor)
Az írás vázlata:
● A középkori kultúra jellemzői
● Az egyházi kultúra kezdetei
● A lovagi kultúra jellemzői
● Legendák
● Jogi irodalom: oklevelek, törvények
● Intelmek
● Gesták, krónikák
● Lovagi epika
● Történeti ének
A XV. században, a reneszánsz idején tudatosodott az emberekben először, hogy egy új korszak kezdődött, ekkor alakult ki a középkor (media aetas) fogalma. A magyar középkort kb. 1000-től kb. 1530-ig számítjuk. Ebben az időszakban a feudális társadalmi rendet ideológiailag a keresztény egyház igazolta.
A középkori kultúrát a bencés rend alapozta meg, központjai a kolostorok voltak. Életszemléletére a földi világ megvetése jellemző. Megkezdődött az oktatás, iskolák alakultak, elindult a könyvmásolás, létrejöttek a kolostori könyvtárak. Később a bencések szerepét más rendek vették át: a ciszterciek (1098), a premontreiek (1120), a ferencesek (1209), végül a domonkosok (1216).
A középkori kultúra jellemzői
A társadalomban hűbéres hierarchia volt jellemző: csúcsán a király állt, a hatalom a nagybirtokos oligarcháké. A középkor világi műveltségét a lovagi kultúra jelentette, melynek központjai a királyi udvarok, ápolói pedig a lovagrendek voltak. Magasztos eszményeket vallottak.
A középkori kultúra egységes arculatú, mert intézménye, a római egyház nemzetközi szervezet. Nemzeti kultúrák nem voltak, a művészet művelői bárhol otthonra találtak. Mindenhol azonos módszerek, szabályok voltak érvényben. A két uralkodó művészettörténeti stílus a román és a gótika, s előbbi organikusan fejlődött az utóbbiba.
Az irodalom gyakorlati célokat szolgált, és összemosódott a tudománnyal. A művész inkább mesterembernek számított, nem volt esztétikai gondolkodás. Az ars (=művészet) latin szó a tudományt is jelentette. A középkori iskolai tananyag neve pedig artes volt. A középkori irodalmat a sablonok, közhelyek, formulák, szín-és számszimbolika, toposzok, a gazdag lelki élet bemutatása jellemzi.
A középkor nem ismerte a fejlődés elvét, nem volt történeti érzéke. Az állandóság képzete uralkodott, fontosak voltak a tradíciók, a szertartások, a példaképek (szentek), a túlvilág illúziója. Bármit kész volt elhinni a középkori ember: gazdag fantáziája gyermeteg naivsággal párosult. Ugyanakkor elmélyült érzelmi életet élt.
A középkori kultúrát 4 periódus jellemzi:
- A kezdetektől a XI. század végéig: az egyházi reformmozgalom, a román stílus kialakulása, a latin írásbeliség elterjedése
- 1100-tól a XIII. század közepéig: a lovagi kultúra virágzása, az anyanyelvűség megindulása
- A XV. századig: a polgárság előretörése, a városok fejlődése, eretnekmozgalmak, a gótika virágkora
- XV. század: kései középkor, a középkori kultúra hanyatlása, az eszmények elszíntelenedése, a reneszánsz megjelenése
A magyar középkori kultúra állandó késésben volt az európaihoz képest. Csak az egyházi kultúra tudott gazdagon fejlődni, a lovagi és a városi nem. Nyugaton a világi értelmiség a polgárság volt, Magyarországon a nemesség.
A magyar középkor korszakai:
- 1000-1200: a feudális keresztény irodalom kialakulása
- XV. század közepéig: a kultúra virágzása, udvari-lovagi kultúra is szerephez jut
- 1450-1530: kései, hanyatló középkor, kolostori irodalom alkonya, nemesi világi irodalom kialakulása, a reneszánsz és a humanizmus megjelenése
Magyarország soknemzetiségű államkomplexus volt, irodalma inkább magyarországi, semmint magyar irodalom. A latin nyelv foglalta egységbe a különböző etnikumú írók munkásságát.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
Hozzászólások
A középkori magyar irodalom (Árpád-és Anjou-kor) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>