Édes Anna lelki átalakulása

Édes Anna ép és egészséges lelkű, tiszta, nemes jellemű emberként lép be Vizyékhez. Egyetlen baja, hogy végtelenül árva és elhagyatott. A regény azt a belső utat tárja elénk, ahogyan letörik benne az érzéseket.

Vizyék nem kegyetlenkednek vele, nem verik, nem éheztetik, fizikailag nem bántják, a maguk módján még szeretik is. Mégis embertelenül bánnak vele, mert tönkreteszik lelkileg, de ez rejtetten történik. Kosztolányi azt a lelki folyamatot mutatja be, ami Annában végbemegy.

Az a nyolc hónap, amit a Vizy családnál tölt, keserves megpróbáltatást jelent Annának. Mintacseléd lesz, de ez csak önmaga feladása, lelki megnyomorítása árán valósulhat meg.

Kosztolányi nem analizálja Anna lelki életét, nem boncolgatja: a főszereplő mindvégig megmarad a maga rejtelmes zártságában. Gondolataira, belső motivációira csupán cselekedetei utalnak.

A lelki rombolást az író más módon sejteti. Kisebb-nagyobb, az adott pillanatban még jelentéktelennek tűnő sérelmek rakódnak egymásra Anna lelkében, és ezek vezetnek majd el a lelki robbanásig.

A cselédlány idővel megszokja a polgári lakás zárt világát, a munkáját élvezni kezdi, miközben személyiségét egyre inkább elveszíti a robotolás, a repetitív feladatok végzése során.

Vizyék áradoznak Annáról, büszkélkednek vele, dicsérik, csak épp nem embernek tekintik, hanem egy hibátlanul működő gépnek.

Vizyné idomítja be Annát: mintacselédet farag belőle, a lány olyan lesz, amilyennek a legmerészebb álmaiban képzelte el a tökéletes cselédet.

Anna a munkába menekül a kibírhatatlan valóság elől, hiszen nem veszik emberszámba, egy teljesen más lényt látnak benne, mint aki valójában. Érzéseit a kettős gyilkosságig szinte kikapcsolta, és tökéletesen dolgozott. „Mint valami halk automata mozgott ide-oda. Mint egy gép, gondolták, mint egy gép.”

Vizyné végre egy olyan cselédre tesz szert, aki megbízható, csendes, és nincsenek nagy igényei. Így Anna alakja köré hamarosan legendák szövődnek, mindenki róla beszél. Egy hónap elteltével lassan már a fél város ismerte vagy csak hallott erről a különleges teremtésről. 

Közben azonban lelkileg teljesen megnyomorodik. Vizyné folyton beleszól a magánéletébe, elveszi az önállóságát, az önbizalmát, az önbecsülését. Elszigeteli a külvilágtól is, elvágja minden emberi kapcsolattól.

Otthonától a lány már korábban messzire került, és Vizyné igyekszik őt távol tartani a házban szolgáló többi cselédtől is. A kéményseprővel, Báthory úrral való házassági szándékát szintén megakadályozza.

Egyszóval teljesen kisajátítja magának Annát. Még azt is személyes sértésnek tekinti, ha a lány beteg merészel lenni.

A mintacseléd-szerep elnyeli Anna egykori egyéniségét, de a lány ezt nem érzékeli, nem tudatosodik benne, hogy mi történik. Nem érez haragot, ellenszenvet Vizyné iránt sem, inkább sajnálja őt.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!