Kosztolányi Dezső: Édes Anna (elemzés)
Az expozíció (bevezetés)
Anna csak a 6. fejezetben jelenik meg. A 2. és a 6. fejezet között 15 nap telik el. Ezalatt Vizyné elküldi Katicát, az előző cselédet.
Attól kezdve, hogy Ficsor kimondta a bűvös szavakat, „volna egy lány”, az asszony másra se tud gondolni. A házmester szavaiból alkothatunk először képet a címszereplőről.
Édes Anna a Balaton mellől került fel Pestre, Balatonfőkajáron született, 19 éves, katolikus vallású. Már néhány éve Pesten szolgál, s minden feladatot elvállal: főz, mos, vasal, takarít.
Ficsor nagyon szép képet fest Annáról: aranykeze van, megbízható, jól végzi a munkáját, keveset eszik, mint egy madár. Mindenki ilyen cselédlányt keres, olyat, aki nem nassol és nem eszi ki gazdáit a vagyonukból. Anna visszafogott, csöndes, szerény, a munkát örömmel végzi, szinte élvezi a munkát.
Vizyné lelki szemei előtt megjelenik az aranykezű cseléd. Annyira izgatja Anna karaktere, jelensége, hogy ki sem bírja várni az érkezését. Nagyon kíváncsi a lányra, mert Ficsor kellőképpen felcsigázta az érdeklődését.
Ezért titokban, mintegy inkognitóban odalopózik ahhoz a házhoz, ahol Anna szolgál (Bartosék házához), mert meg akarja lesni őt. Meg is lát egy izmos, tagbaszakadt, kócos hajú nőt, s azt hiszi, ő Anna.
Az Annával való személyes találkozásnak tehát előzményei vannak: Vizynében élt egy kép Annáról. Anna ezt nem tudja. Az asszony titokban leste meg őt, azt akarta, hogy csak ő lássa Annát, Anna ne tudjon róla, mert nem akarta azt az érzést kelteni Annában, hogy ennyire fontos neki az ő személye, vagy tudtára adni, hogy egyáltalán érdeklődik utána.
Vizyné így akarja megtartani fölérendelt pozícióját Annával szemben. Az asszony egyébként mindig mindenkinél feljebbvaló akar lenni. Nem akarja elárulni magát sem Anna, sem Ficsor, sem senki előtt.
Ficsor, az „öreg marxista” valósággal kényszeríti unokahúgát, hogy otthagyja régi helyét, és beálljon Vizyékhez, mert így akarja menteni a bőrét. Tudja, hogy nem minden cseléd olyan, mint Édes Anna. Vizyné sokat szenvedett velük, elkergette őket, és örökös gondja, hogy hogyan szerezzen egy jó cselédet.
Van is egy kifejezés, hogy „cselédtempójú”: ha valakit le akarnak szólni, akkor a pitiánerségét, kicsiségét ezzel a szóval fejezik ki.
A címszereplő tehát még nem jelent meg a színen. Vizyné titokban úgy várja Anna jöttét, mint a Messiásét.
A késleltetés várakozást kelt az olvasóban is. Vizynével együtt várakozunk, azt hisszük, mi is láttuk Édes Annát. Az olvasó is elképzeli, milyen lehet Édes Anna, a tökéletes cseléd.
A címszereplő tehát már megjelenése előtt betölti a teret: a figyelem feléje irányul.
A főhős megjelenése, találkozása Vizynével
Ficsor végül elhozza Annát. Egy forró nyári napon, augusztus 14-én érkezik meg Anna, s Vizyné csaknem elájul az izgalomtól.
Ficsor lép be először, Anna sehol, aztán egyszer csak belép a lány. Borzasztó szégyellős, lesüti a szemét, csak egyszer néz körül. Ficsor felel helyette Vizyné kérdéseire. Ebből megállapíthatjuk, hogy Anna befelé forduló (introvertált) elzárkózó, magába húzódó típus.
Vizyné meglepődik, mivel nem az a nő jött, akire számított (és nem is akkor, amikorra várta). Ez kizökkenti az előre eltervezett menetből.
Sokatmondó, hogy milyen szavakat használ, amikor először meglátja Annát. Azt mondja: „Ez az?” Mintha egy tárgyról beszélne. Nem azt kérdezi, hogy „Ő az?” Ez kifejezi a cselédekhez való viszonyát: azt, hogy mennyire lenézi őket.
Ilyen apróságokkal jellemez Kosztolányi. Pusztán ez a tárgyra mutató névmás jelzi, hogy Vizyné szemében csupán eszköz a cseléd. Pedig milyen kíváncsi volt rá: nem egy tárgynak kijáró érdeklődést mutatott iránta. Annyit foglalkozott az új szerzeménnyel, mintha a gyereke, a lánya volna.
Kiderül, hogy Anna egyáltalán nem olyan, mint hitte. Nem tipikus cselédalkat, szinte nem is látszik parasztlánynak: nem tenyeres-talpas, pirospozsgás, hanem nyúlánk és törékeny. Arca tojásdad, csontjai finomak, arányosak.
Kosztolányi Anna külsejével is jellemzi a lány karakterét, lelkületét: kék szemű, szőkésbarna hajú, vékony, megjelenése finomságot sugároz. A külső leírásból az ártatlanságra asszociálunk, erkölcsi és „kriminológiai” értelemben is.
Vizyné úgy vizsgálgatja Anna vonásait, ahogyan egy lovat szoktak a vásárban, és egy lókupec szakértelmével veszi őt szemügyre. Látszik, hogy csak árunak tekinti a lányt.
Ugyanakkor nem tud betelni a látványával, mert úgy érzi, ez az a cseléd, akit évek óta keres. Mint amikor az ember vásárolni akar valamit, és örül, amikor végre valahol megkapja. Anna ilyen „beszerzett portéka” Vizyné számára.
Elkéri Anna cselédkönyvét. Ebben van jellemezve a lány: születési helye és ideje, haja színe, szeme színe, termete, fogai, különös ismertetőjele stb. Ebből a leírásból is látszik, hogy amolyan emberárunak tekintették a cselédet. Manapság ilyen jellemzőket nem írunk le emberekről. Kutyák, macskák törzskönyvében szerepel ilyen jellemzés.
A cselédátadás jelenete, a cselédkönyv szenvtelen adatai rabszolgavásárra emlékeztetnek. Vizyné magatartása kemény, vallatásszerű, leckéztető. Megmotozza a cselédet, megsérti a poloska behozatalának vádjával, elzárja az élelmiszert.
A cselédeket úgy vizsgálták meg, úgy szemrevételezték, mint egy rabszolgát, mielőtt felfogadták, és ez a viszony roppant kiszolgáltatottá tette őket. Anna érzi ezt, ezért szégyenlős: ösztönösen nem meri vállalni magát, nem meri kiadni magát. Ő fél, rejtőzködik, tartózkodik.
Sokat elárul az, hogy nem néz rá Vizynére. A tekintet a befogadás, a kapcsolat jele. Anna befogadni sem akar.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
Nagyon tetszett a mű. Meghökkentett és megrendített.
Az elemzés előtt pedig le a kalappal!
Egy matek-fizika tanár