A Vizy házaspár jellemzése

Vizyné ráérő, megsavanyodott, megkeseredett, gyermektelen asszony. Boldogtalan életet él, melynek középpontjában egy soha nem szűnő probléma áll: a cselédkérdés.

Vizyvel húsz éve házasok, és a nőnek minden emléke a házban megfordult cselédekhez kötődik. Mindet gyűlölte, de legjobban mindig az aktuálisat – jelenleg éppen Katicát.

Vizynét nem érdekli, milyen politikai rendszer van, mert csak egy témára összpontosít: a cselédekre. Beszűkült gondolatvilágából minden más kiszorult már, semmi egyébbel nem törődik, beteges szenvedélyévé vált a cselédprobléma.

Az asszony állapota tehát teljesen kóros, beteges. Ennek a rögeszmének, mániának személyes oka van: kislánya, Piroska, hatéves korában meghalt egy fertőző betegségben (skarlát, régies nevén vörheny). Vizyné a gyermek halála után idegösszeroppanást kapott, szanatóriumba került, s évekig ott élt.

A férje elhidegült tőle, csöndesen és finoman, de folyamatosan csalta. Gyermekük haláláról nem beszélnek, de hiánya ott van a levegőben.

Mindezek mellett Vizyné még gyomorbajos is, így nem is eszik férjével: „Vizyné csak ritkán vacsorázott. Évek óta ideges gyomorbajban szenvedett. Betegsége a bolsevizmus alatt a sok izgalom folytán rosszabbra fordult. Gyomrában savanyúságot érzett.” A savanyú íz önmagában is jelképes, és ellentétben áll az édes ízzel, ami Édes Anna nevében jelenik meg.

Vizyné gyomorbaja természetesen lelki-idegi természetű. Piroska halálára vezethető vissza, ami két ok miatt fontos motívum. Egyrészt azért, mert Édes Anna az előző helyén nagyon kötődött a gyerekekhez, és a Vizy családban kihat a hangulatra, hogy nincs gyerek.

Másrészt azért, mert Vizyné a hiányérzetét a cselédeken éli ki, lelki nyomorát rajtuk kompenzálja. Mivel nincs gyereke, akit nevelgethet, birtokolhat, a cselédlányt irányítgatja és birtokolja.

A cseléd az egyetlen „partnere”, minden gondolata őrá összpontosul. Lelkileg másokhoz nem is tud kötődni, csak a cselédekhez, akikkel egyrészt a lányát, másrészt a férjét próbálja pótolni érzelmileg, de vajmi kevés sikerrel.

Sokatmondó, hogy Piroska holmijait az asszony megtartotta, pl. egy kis babaházat. Anna egy kis játéktükröt véletlenül összetör, s Vizyné mérges lesz, de nem azért, mert a kis játékszer egy emlék volt Piroska után, hanem csak azért, hogy packázhasson a cseléddel. 

Nem az emlékek miatt fontos, hogy ott legyen az a babaház – talán csak a lelkiismeretét akarja megnyugtatni azzal, hogy megtartotta. Hetente jár szellemidézésekre is.

Vizyné számára nagyon mély bánat a gyermeke halála, de nagyon önző bánat. Nem Piroskát, hanem inkább önmagát sajnálja. Ezt abból is érezhetjük, hogy a vendégeknek túlságosan sokat beszél róla és nem őszintén (sajnáltatja magát). Pejoratív értelemben mártír.

Úgy kezeli Piroska halálát, mint egy ápolgatni való fájdalmas emléket, amely minden alól felmenti őt a továbbiakban. Dédelgeti ezt az emléket, de ez nem egy erőt adó emlék.

Vizyné képtelen túllépni a gyermeke halálán. Ha akarna, túl tudna lépni rajta, de nem akar, menekül a fájdalmába.

Vizy Kornél egészen másképp viszonyul a meghalt gyerekéhez, mint a felesége. Benne nem hagyott olyan mély sebet Piroska elvesztése, vagy legalábbis kívülről nem látszik. Persze attól még fájhat neki, hogy nem beszél róla (meg nyilván úgy van vele, hogy a felesége úgyis túlbeszéli).

Vizy Kornél mintahivatalnok, a munkáját tekinti az életének, a feleségétől elfordul, nincs kapcsolódási pont kettejük között.

Vizyt nem érdekli a felesége, munkamániás és hataloméhes ember, érdekember. Afféle „intézményember”, aki szinte azonosítja magát a hivatalával, teljesen személytelen. Vannak elemzők, akik szerint ő teszi háborodottá Vizynét.

Vizyné ráadásul önmaga életétől is elhidegül, nemcsak a férjétől. Semmi vágya, semmi kapcsolata, semmi érzése. Ez a nő mintha nem élne. A pótszerei, a cselédügy, a házimunka mind csak eszköz és nem cél, nem élet. Vizyné nem ad és nem is kap.

Meg sem fordul a fejében, hogy túl kellene tennie magát a gyermeke halálán. Ezért aztán csak ez a piti, kisstílű, korlátolt élet marad a számára, amelyben az a fő tevékenysége, napjai fénypontja, hogy a cselédet noszogatja.

Vizy csak ímmel-ámmal osztozik felesége cselédgondjaiban. Tudja, hogy Vizyné aggályai eltúlzottak, és próbálná vigasztalgatni őt, de hiába. Vizyné nem engedi hozzáérni a férjét a fájdalmához, az csak az övé. Se a férje, se más asszony nem ért ehhez.

Neki ebben van az öröme, hogy ezt az ő nagy fájdalmát dédelgeti, hétről hétre felszaggatja a sebét, hogy be ne gyógyuljon.

Rettentően boldogtalan, de nem néz szembe a saját boldogtalanságával, sőt, eljátssza, hogy boldog. Fontos neki a látszat, a külsőség, emiatt az egész élete szerepjátszás.

Ez tehát egy hideg, áporodott levegőjű család. Kínozzák egymást a házastársak, ez köti össze őket, ez okoz nekik gyönyörűséget. A fájdalomnak is van édes íze.

Kapcsolatuk csak formális, nem is érteni, egyáltalán miért vannak még együtt. Valószínűleg a társadalmi elvárások miatt (abban az időben még nem volt divat a válás, és különben is miből élne meg Vizyné egyedül). Szürke hidegség árad ebből a családból.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!