Címértelmezés

A cím egy szép női név, a főszereplő teljes neve, melyben a vezetéknév is és a keresztnév is beszélő név (Vizynének pedig Angyal Angéla a lánykori neve, ez is beszélő név). Az Édesanna egybeolvasva az „édesanya” szóra emlékeztet, így az anyaságra asszociálunk róla.

Édes Anna tehát azért Édes, mert ez a vezetékneve. Az „édes” szóról a kedvesség, tisztaság, romlatlanság jut eszünkbe. Ez tehát egy jelképes név, amely utal a címszereplő lelkületére, érzelmi gazdagságára, belső tulajdonságaira, szeretetigényére.

Kosztolányi ezt a pozitív jelentéstartalmú melléknevet rendeli vezetéknévként az általa legszebbnek tartott női keresztnév, az Anna mellé.

Az Anna egy letisztult, egyszerű, finoman csengő női név, amely már önmagában is beszélő név, jelentése: „jó lelkületű, kedves”. Az Édes vezetéknév ezt a jelentést már a túlzásig nyomatékosítja.

A név hangzásában olyan szavakra hasonlít, mint a „manna”, az „anya”, az „adna”. Csupa pozitív, a női princípiumhoz kötődő szó. Kosztolányi feleségének visszaemlékezése szerint az író maga is „Édes Annáról, magáról a névről a manna, az anna (= adna) s az édesanya szavak rokonságát vallotta.”

Kosztolányi maga így vallott a címválasztásról: „(…) Édes Anna neve is ilyen hallucináció. Jólesett mondogatnom, leírnom. Talán azért tudtam vele annyi szertettel foglalkozni. Én az Anna nevet régóta szerettem. Mindig a mannát hozta eszembe, azonkívül egy kacér és egy nagyon nőies föltételes módot is.

A vezetéknév, mely ösztönösen társult melléje, nem egyéb, mint e hódolatom kifejezése. A kettő együtt – vezetéknév és keresztnév – a maga lágy zeneiségében egy másik, ősi és végzetes szókapcsolatot idézett föl bennem: az édesanyát. Most, miután időben eltávolodtam regényemtől, így elemzem a szóvarázst, mely mindjárt a kezdetben megbabonázott, de amíg dolgoztam, nem is sejtettem, mi tart rabul.”

Ha valaki úgy kezd a regény olvasásához, hogy nem tudja, hogy Édes Anna a főszereplő neve, akkor teljesen más képzeteket kelt benne a cím és más történetet vár, mint amit végül kap.

Az Édes Anna cím olyan, mintha valaki azt mondaná, „drága, kedves Anna”, mondjuk egy férfi így szólítaná a kedvesét. Emiatt aztán egy nagy szerelmi történetet várunk. Azonkívül kellemes melegség is árad a címből, pozitív jelentéstartalmú, így kedélyes, vidám történetre számítunk.

Az író tehát alaposan megvezet minket. Szirupos a cím, regényes történetet várunk, erre politikai témával indul a könyv.

A regény mottója (Circumdederunt me…)

A regény egy mottóval indul, amely szervesen hozzátartozik a műhöz. Ez a mottó nem más, mint egy imádságos könyvből, a Rituale Romanumból (római rituálé) vett idézet. A szöveg, amelyből a részlet származik, a halottak lelki üdvéért való imádság.

Később Kosztolányi úgy emlékezett, hogy regényírás közben végig ez a szövegrészlet járt az eszében, ezért lett ez a mottó. „Én az Édes Anna írása alatt – nem tudom, miért – mindig a temetési szertartás latin verseit mondogattam, énekeltem. Ez azonnal visszazökkentett hangulatomba. Ez volt az alaphangja. A fönséges, ókori versekből merítettem erőt.”

Ez a halottakért szóló latin nyelvű ima, melynek két mondata a 19. fejezetben is elhangzik Moviszter doktor tanúvallomásában, Istenhez, az Úrhoz fohászkodik. Tömény, sötét, sűrű atmoszférája van, de van benne valami világosság felé hajló is. Adjon a halottnak a Jóisten megnyugvást, hazára találást.

Ez az idézet nem fokozza a várakozásunkat, inkább csalódunk, de igen nagy atmoszférateremtő ereje van. Ilyen karakterű szöveg sehol se lesz a regényben. Rettenetesen szomorú, sötét atmoszférát teremt.

A bűnös és halandó emberért szól az ősi könyörgés, minden emberért. Nemcsak a gyilkossá lett Édes Annát siratja el benne az író: a „nyugodjanak békében” fohász a Vizy házaspárra is vonatkozik.

Kifejezi Kosztolányi viszonyulását hőseihez: Anna és Vizyék mind áldozatok, az elembertelenedés áldozatai, akik irgalomra szorulnak.

Mégis talán egy kicsit jobban szól Annáért, hiszen egy bűnös lelkéért szól az ima, bár ha így vesszük, szólhat bármelyik regénybeli szereplőért is, mert mindannyian bűnösök. Tágabb értelemben pedig az egész, a történelem viharaiban bukdácsoló és mindig alulmaradó magyarságért.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!