Az Édes Anna történelmi háttere

A regény egy történelmileg nevezetes napon kezdődik: 1919. július 31-én, a kommün bukásának napján. Az első fejezetben, amely nem tartozik szorosan a mű cselekményéhez, a tanácsköztársaság vezére, Kun Béla „elrepül”, azaz elmenekül (egyébként Moszkvába emigrált, ahol később a sztálini tisztogatás áldozata lett).

Az első oldalakon tehát Kun Béla karikatúráját kapjuk, amely egyrészt kijelöli a helyet és az időt, a társadalmi hátteret, másrészt megüt egy sajátosan ironikus hangot, amely elidegenítő hatású, és egészen a regény utolsó fejezetéig nem lesz folytatása.

Tehát Anna és a Vizy család sorsának hátterében a huszadik századi magyar történelem tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napja, Budapest román megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerződés aláírása.

A történelmi események azonban nem terebélyesednek leleplező korrajzzá a regényben, hanem a szereplők sorsában, magatartásában érhetők tetten. Van azonban ez a külön politikai szólam, amely az első fejezetben jelenik meg és a mű végén, az utolsó fejezetben visszatér, keretbe foglalva a regényt.

Ez a két keretfejezet bizonyítja, hogy Kosztolányi nem társadalmi regényt írt, hiszen apolitikus ars poeticájának szellemében mélységes iróniával szemlél mindenfajta politikai irányzatot. A mű nem intézményesen megoldható társadalmi kérdésekkel, hanem emberi sorskérdésekkel foglalkozik.

Az első és az utolsó fejezet célja az, hogy kiemelje: az elbeszélő távol áll minden politikai irányzatosságtól. Mind a bukott kommunista rémuralomtól, mind a győztes Horthy-rendszertől távol tartja magát, mindkettőt ironikusan szemléli.

A narrátor ironikus távolságtartása ugyanakkor azt is sugallja, hogy a történelmi mozgások éppúgy kaotikusak, átláthatatlanok, kiismerhetetlenek, mint az egyén tettei és szándékai.

A közelmúlt az őszirózsás forradalom és a tanácsköztársaság uralmának ideje, amikor a munkásosztály került hatalomra. 133 napig tartott a tanácsköztársaság (1919. március 21-től július végéig), ez volt a vörös terror ideje. A proletárdiktatúra idején fordult a kocka: az arisztokrácia és a polgárság rettegett, hogy megölik őket.

Vizy Kornél, a negyven év körüli miniszteri tanácsos és felesége az egykori uralkodó réteghez tartoznak, akik most rettegnek a néptől, a háziúr retteg a házmestertől. Ha csengetnek (illetve dörömbölnek az ajtón, mert a csengő rossz), akkor Vizy hátán végigfut a hideg, s rögtön arra gondol, értük jöttek. Ez van a levegőben, az emberek félnek, hogy elviszik őket, nagy a felfordulás.

Túszszedés, házkutatás, vésztörvényszék, akasztások, kivégzések követik egymást.

Vizy kétemeletes házát a bolsevikok elkommunizálják, az első emeleti négyszobás lakásából két szobát elrekvirálnak (de megbuknak, még mielőtt lakókat küldhetnének bele).

Az Attila utca 238. számú ház különben is szemet szúrt a vörösöknek. A második emeleten lakó fiatal ügyvédet, Druma Szilárdot elviszik túsznak, s két hónapig ül a gyűjtőfogházban. A szintén a második emeleten lakó öreg Moviszter Miklósnak, a „klerikális” orvosnak is folyton kellemetlenkednek.

Vizyné egy asztalkendőt kiráz az erkélyen, mire azzal vádolják, hogy jelet adott az ellenforradalmároknak, és letartóztatják, egy éjszakára a Parlamentbe hurcolják. Kosztolányi ezzel az ironikus-groteszk ábrázolással fejezi ki a tanácsköztársaságban való csalódását.

Vizyék ebben a történelmi helyzetben úgy tesznek, mintha a másik oldalhoz tartoznának. Vizy munkásruhát hord, nem vállalja fel saját korábbi énjét, társadalmi hovatartozását, hanem megalkuvás árán menti a bőrét. Kosztolányi ezzel azt érzékelteti, hogy nem egy karakán, elvei mellett kitartó házaspárról van szó.

A kommün bukása tehát még a román megszállás ellenére is megváltást jelent a ház lakóinak, kivéve Ficsor elvtársat, a házmestert. Druma Szilárd az egyik legkeresettebb ügyvéd lesz, Vizy Kornél visszatérhet a minisztériumba, Viatorisz, a boltos újra köszön a vevőknek, Vizyné Anna megjelenésekor leveti „régi, lila pongyoláját, melyben a kommün idején szokott kijárni az utcára, hogy proletárasszonynak tekintsék”, és felveszi „fehér pongyoláját, pezsgőszín harisnyáját, barna félcipőjét”.

Kosztolányi nem ad olyan nagy társadalmi rajzot, mint pl. Stendhal, inkább csak apróbb motívumokat sző bele a műbe. A történelmi változásokat például a Vizy házaspár és a házmester viselkedésén keresztül mutatja be. A bolsevista uralom bukása gyökeresen ellentétes változásokat vitt Vizy Kornél és a kommunista Ficsor életébe.

Egy már-már vígjátékba illő jelenettel indul a regény. Vizy proletárnak öltözve, elhanyagoltan, mint egy csavargó, kitérdelt nadrágban, toprongyos cipőben hever a díványon, s mivel felesége nincs otthon, cselédjüknek suttogja hideglelős, édeskés mosollyal: „Katica, megbuktak a vörösök.” A cselédet azonban ez nem érdekli.

Ficsor, aki a spionkodó, köpönyegforgató, stréber házmester klasszikus típusa, hangosan lelkendezik: „Megbuktak. Megbuktak a zsiványok. Már szedik a sátorfájukat.”

A hanghordozáson is érezhető, hogy a vörösök vagy a fehérek vannak hatalmon. A vörösök bukása után Ficsor, aki már fél, így köszön: „Alázatos szolgája, méltóságos uram”. Vizy pedig, aki még fél, a proletárdiktatúra idején beidegzett módon válaszol: „Jöjjön be, Ficsor elvtárs.” Mindketten igyekeznek óvatosan beszélni, és kezet is szorítanak (a kezelés a bolsevikok alatt jött divatba).

Vizyéknél elromlott a csengő (még a Károlyi-korszakban), és a proletárdiktatúra alatt a házmester nem javította meg, hiába kérték (akkoriban ő túl nagy úr volt ehhez). Most újra szolgálatkész lesz: önként jön alázatoskodva és ajánlkozik, hogy megjavítja a csengőt, sőt, szerez Vizyéknek egy cselédet is, hogy behízelegje magát Vizyné kegyeibe.

A hazaérkező Vizyné ugyanis ki akarja rúgni ezt a vöröst, ez a „piszok bolsevistát”, de Ficsor vakmerő bizalmassággal fülébe súgja a varázsmondatot: „Méltóságos asszony, volna egy lány. Egy cselédlány.”

Erre Vizyné szeme fölragyog, egy gyémánt nyakéknek se örülne úgy, mint ennek a hírnek. Kedvessé válik, megszelídül, végül maga kíséri ki Ficsort.

Akárcsak Vizyék a vörös terror alatt, Ficsor is a bőrét akarja menteni a fehér terror alatt, ezért próbálja kialakítani az érdekkapcsolatot Vizyékkel és elnyerni a jóindulatukat. És ezért kell Annának ott hagynia az előző helyét, ahol szeretett dolgozni, és Vizyékhez elszegődnie (Ficsor Anna nagybátyja, az ő nyomására áll be a lány Vizyékhez).

Ficsor gyáva, kétszínű, köpönyegforgató, önző, jellemtelen érdekember, aki felhasználja a rokoni kapcsolatot arra, hogy saját pozícióját megerősítse. Nem törődik vele, hogy unokahúgának mi lenne a jó. Nem érdekli, hogy olyan helyről szakítja el Annát, ahol szeretett dolgozni.

Vizy és a házmester negatív rajzával Kosztolányi a politikai viszonyokat bírálja. Mindkét szereplő behódol a pártoknak, de ideológiai elkötelezettségük azonnal meginog, ha a rendszer megváltozik.

Kosztolányi az egyéniség védelme érdekében szemléli távolságtartó iróniával az összes politikai hatalmat: az emberiesség és a humánum ugyanis nem valósulhat meg egyik érában sem. Így kapcsolódik az első fejezet a később Moviszter doktor által közvetített értékekhez.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!