Kosztolányi Dezső: Édes Anna (elemzés)
Bűnös vagy áldozat?
A történet nyitva marad, az ítélet az olvasóra van bízva. A regényben az elbeszélőtől az összes szereplőig mindenkinek nyilatkoznia kell Édes Anna gyilkosságáról, s az értelmezés és válasz felelőssége alól az olvasó sem vonhatja ki magát.
Milyen érzéseket vált ki belőlünk a főszereplő? Egy biztos: Anna nem teljesen vétlen ebben a történetben. Gyilkos és áldozat is egyben.
Vizynével való kapcsolatában ő is hibás, mert hagyta magát. Mindig mások akarata érvényesül a sorsa felett, soha nem elég erős ahhoz, hogy a saját akaratát érvényre juttassa.
A gyilkosság miatt nem válik ellenszenvessé az olvasó számára, viszont a személyisége sokszor irritál minket: az, hogy ellenállás nélkül tűri asszonya zsarnokoskodását, nem feltétlenül pozitív tulajdonság, sokkal inkább együgyűség. Anna nem érzékeli, mi történik, nincs önálló akarata, tompa lány. Az olvasót bosszantja, hogy nem lázadt fel, nem tört ki, nincs benne aktivitás.
A többi cselédlányban, ha cselédtempóval is élnek, megvan a lázadás igénye. Anna nem lázad, hagyja magát elnyomni, de ő ilyen karakter (illetve a gyilkosság a lázadása, de ez is ösztönös, öntudatlan lázadás).
Az is irritáló, hogy ő a tökéletes cseléd: gépszerűen mozog, nem él, egyéniségként nem létezik. És Vizynének ez kell, ilyen cseléd kell, ő formálja ilyenné a lányt. Ez az önzés maximalizmusa.
Annának pontosan ez a Vizyné kellett, hogy tönkremenjen, összezsugorodjon, mint a szivacs. Vizyné kiszipolyozza, magához láncolja, de Anna is magához láncolta Vizynét.
Kosztolányi túllép az úr-cseléd viszony hagyományos ábrázolásán: nemcsak Anna van kiszolgáltatva Vizynének, hanem a függés kölcsönös.
Vizyné is csapdában van. Az ő karaktere is dühítő és sajnálatra méltó egyszerre. Szép, harmonikus élete lehetne, de ő se tud kitörni, ő is pótcselekvésekkel, pótszerekkel él. Állandóan attól retteg, hogy elveszíti Annát. „Az tagadhatatlan, hogy most inkább rab volt, mint bármelyik cselédje mellett. Egyelőre nem mozdulhatott mellőle.”
Érdekes módon Anna és Vizyné között több hasonlóság is van. Mindkettő ragaszkodó típus és egyiküknek sincs különösebb kapcsolata a külvilággal. Közös vonás kettejükben az is, hogy mindketten elvesztették a gyermeküket (Vizyné kislánya meghalt, Anna magzatát elhajtották).
Vizy Kornél nagyobb mozgástérrel rendelkezik, mint a felesége, és aktív kapcsolata van a külvilággal, Vizynének azonban nincsenek barátai, tartalmatlan és üres életét a cselédlány tölti ki, ezért szinte belebetegszik abba a lehetőségbe, hogy Anna elhagyhatja.
A férjével való viszonya hideg és a lánya még kiskorában meghalt, így Annában valamiféle pótlékot keres, ennek köszönhető a hozzá való beteges ragaszkodása. Talán a férjét is, de leginkább a lányát akarja Annával pótolni.
De nemcsak Vizyné próbálja az anyai ösztöneit Annán kiélni, az anyai viselkedésminták Annánál is megjelennek. Például a Legenda című fejezetben, amikor Anna magához vesz egy kiscsirkét, hogy fölnevelje. „Kis tálakból itatta, morzsával etette, becézgette. Éjszaka a csirke az ágyára szállt, lábánál aludt.”
Vizyné és Anna különös kapcsolata tehát Anna cselekedetein is nyomot hagy: ahogy telik-múlik az idő, a cseléd egyre több gesztusa emlékeztet Vizynéire.
A kettejük közti kapcsolatot és kötődést jól érzékelteti a gyilkossági jelenet: Vizyné a halála pillanatában szinte magához öleli Annát. Az ilyen kapcsolat nem szabad emberek döntésén és választásán alapul. A függésben elvesztik szabadságukat, s ez mindkettőjük személyiségét eltorzítja.
Annát sok sérülés éri, és emiatt sajnálatra méltó, de sok embert ér sok sérülés, mégsem lesz mindenkiből gyilkos. Annában elszakad valami, az erkölcsi tartása elvész a gyilkosságban.
És onnan kezdődik az egész, amikor először belép a házba, és megérzi ezt a szagot, amitől émelyegni kezd: ott kezdődik a függőség, minden. Rögtön érezte, hogy itt idegen valami, és három napig nem evett. Akkor kellett volna világgá szaladnia. Minden annak a következménye, hogy ott maradt. Pedig jelzett az a belső lélek, ami a test által érez. Figyelni kell ezekre az apró jelekre.
Kosztolányi ki volt hegyezve az ilyen dolgokra, nagyon finom érzékenységgel mutatja be Anna történetét.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 15. oldalra!
Nagyon tetszett a mű. Meghökkentett és megrendített.
Az elemzés előtt pedig le a kalappal!
Egy matek-fizika tanár