A házasság mint menekülési lehetőség

A megesett cselédeknek csak egyetlen lehetőségük marad, ha valaki feleségül veszi őket. Annának is megadatik a lehetőség: ez a jó bolond Báthory úr, a kéményseprő lett volna, aki szívesen elvenné őt.

Persze a kéményseprő sem szerelmet keres, csak egy „ingyencselédet”, hogy könnyebbé tegye megözvegyült életét: neveletlen kamasz lányát kellene Annának nevelnie és ellátni a háztartást. Ő is csak ki akarja használni a lányt, ő is érdekember.

Vizyék nem akarják elveszíteni a tökéletes cselédjüket, ezért megakadályozzák a házasságot. Vizyné megijed, sőt, szinte beteg lesz a hírre, hogy Anna talán elmegy. Szimulál, manipulálja Annát, elhiteti vele, hogy belehalna elvesztésébe. Most személyesebb, kedvesebb vele.

Ebben a kis pillanatban Anna irányít, Vizyné függ Annától, s nem pedig fordítva. Anna meghozza az áldozatot gazdáiért, kikosarazza a kérőjét. Persze Vizyné a lelki terror és a zsarolás eszközével lényegében kikényszeríti tőle ezt az áldozatot.

Betegséget színlelve aljasan győzködni kezdi: ha férjhez megy a kéményseprőhöz, rossz körülmények között fog lakni, a kéményseprő lánya nem kedveli majd, csak cselédnek kell, stb. Sikerül is meggyőznie Annát, s amikor megtudja, hogy a lány marad, egyből jobban lesz.

Így veszi el Anna egyetlen menekülési lehetőségét. Döntésével a lány lemond a választás és változtatás jogáról és lehetőségéről. Azzal, hogy ott marad Vizyéknél, saját vesztét okozza. Továbbra is ebben a teljesen közömbös és megalázó közegben kell élnie, ahol nem bírja már sokáig, de ezt maga se tudja.

A gyilkosság közvetlen előzményei

Az utolsó csepp a pohárban a május végi estély, amikor Vizy Kornél államtitkári kinevezését ünneplik. Ez a cselekmény tetőpontja.

A bálon megjelenik Anna rég nem látott szerelme, Patikárius Jancsi. Vacsora után félrehúzzák az asztalokat és megkezdődik a tánc.

Anna a konyhában sütött-főzött, másik két cseléd – Etel, Moviszterék cselédje és Stefi, Drumáék cselédje – szolgált fel. Anna az ajtóban állva látta, amint szerelme valaki mással flörtöl.

Jancsi az öreg Moviszter doktor fiatal, kikapós feleségével táncol, és tréfából körbe-körbe libegnek a lakásban. Amikor a fürdőszobába érnek, Jancsi magához szorítja a nőt és belecsókol a nyakába.

A doktorné hagyja ezt, nem üti pofon, nem tartja magától finoman távol, hanem kacérkodik, tetszik neki az enyelgés, búgva felkacag. És Anna ezt meglátja.

A lány zaklatott, zavart lesz, nem tud mit kezdeni a helyzettel. „Vissza akart futni a konyhába, de nekiment a falnak. A lámpák valami kancsal fénnyel föllobogtak.” Ez a kancsal fény már előrejelzi a lélekben készülődő robbanást.

Anna pakolni kezd, a dolgát végzi (nem nyúl rögtön a késért). Vizyné rászól, hogy ne csörögjön, pedig a lány ezzel akarja elfedni a zaklatottságot, ezzel az automatikus cselekvéssel.

Ez az utolsó csepp mindahhoz, ami felgyűlt már a lelkében. A sok-sok bántást, sérelmet ez a jelentéktelennek tűnő szerelmi csalódás tetézte be. Ez az újabb megszégyenítés billentette ki Annát addigi fásultságából.

Ekkor érti meg véglegesen, hogy őt nem veszik emberszámba, csak egy engedelmes eszközként használják, s Jancsi ugyanúgy csak használta, ahogy Vizyék. Végül ez a látszólag jelentéktelen, apró mozzanat, a fiú flörtölése váltja ki szörnyű tettét.

Első reakciója, hogy a munkába menekül, ezzel akarja levezetni a feszültséget. Ezt szokta meg kicsi kora óta, ez segítene neki megnyugodni, és akkor beleszól Vizyné. Pedig ennek a motorikus levezetésnek pontosan itt és ekkor lenne a helye. Ha hagyják neki kiengedni a gőzt, akkor talán nem nyúlt volna a késért.

Így azonban leül és süteményt eszik, amit addig soha nem csinált. Ez is a zavartság jele. Figyelmeztető jel.

Aztán egy öntudatlan pillanatban, mikor még érzi a megaláztatások sorát, beül felgyülemlik mindez, lerakódik, leülepszik, megfekszi az elmét. S jön a brutális, elementáris gyilkosság.

Még aznap éjjel Anna egy konyhakéssel leszúrja alvó gazdáit, Vizy Kornélt és feleségét. Aztán leül, és fogalma sincs, hogy mi történt, hogy hogyan tette, miért tette. Nem tudja, mi vezetett oda.

Ez a gyilkosság nem szabad döntés vagy választás volt, de nem is hirtelen felindulásból elkövetett bűntett, hanem egy hosszú érzelmi kínlódásból való végső menekülés. Anna minden kínt abban a késszúrásban adott ki magából. Mindezt öntudatlanul, ösztönösen tette, az okát maga sem érti. Csak engedelmeskedett a belső késztetésnek.

A lelkében tudattalanul lezajló konfliktust még bonyolultabbá, rejtélyesebbé teszi, hogy nem Jancsit, hanem Vizyéket öli meg. Így végképp összekuszálódnak a szálak, nem egyértelmű ok és okozat közti kapcsolat.

Anna nem menekül el, pedig volna rá lehetősége. Másnap felfedezik a gyilkosságot, őt pedig letartóztatják. Mindenki megdöbben, elborzad a rettenetes kettős gyilkosságon.

A lány mindent bevall, csak arra a kérdésre nem tud felelni, hogy miért tette. „Ő sem értette, hogy miért tette, de ő elkövette, amit tett, és minthogy már elkövette, ott belül, mélyen, nagyon mélyen bizonyára lehetett valami, amiért föltétlenül, szükségszerűen meg kellett tennie.”

Az indítékot, a miértet a bíróság sem tudja felderíteni. Bár az elnök sejti, hogy „itt lehet valami, egy titok, melyet közülük senki sem tud, talán maga a vádlott sem.”

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 13. oldalra!