Kosztolányi Dezső: Édes Anna (elemzés)
Az úr-szolga viszony ábrázolása
Új gazdái nagyon elégedettek Annával, bár Vizynének sokat kell magyaráznia, hogy nála hogyan megy az asztalterítés, leszedés, a takarítás, mosás, főzés.
Csak egyszer bizonyul ügyetlennek Anna, amikor eltöri a halott kislány játéktükrét. Ezen az estén próbált meg kitörni ebből az új helyzetből, de nagybátyja nem engedte, ennek lelki visszahatásaként volt vigyázatlan.
Aztán jönnek a próbatételek, melyekkel Vizyné teszteli Annát. Számos próbának veti alá a lányt, csalétket helyez ki neki, máskor cselből kínálja. De olyan dolgot tapasztal, mit eddig még senkinél nem látott.
Anna minden munkát szó nélkül tökéletesen elvégez, keze nyomán rend és tisztaság támad, nem szájal az asszonnyal, nem lusta, nem torkos, nem lop, engedelmes, végtelenül türelmes, halk és dolgos. Ellenállás nélkül tűri, hogy úrnője a cselédgyötrés minden módozatát kipróbálja rajta. Vizyné először nem is akarja elhinni milyen tökéletes cselédre tett szert.
Az, hogy folyamatosan parancsolgat neki, arra mutat, hogy valójában nem makulátlan embert keresett, hanem olyat, aki hagyja magát egrecéroztatni. Szemtől szemben úgy bánik Annával, mint egy kutyával, de másoknak ajnározza a lányt, folyamatosan dicséri, és elvárja az emberektől, hogy irigyeljék is amiatt, hogy neki van egy Annája. Mint valami érdekes és különös tárgyat mutogatja a vendégeknek.
Míg Vizyné már a kezdet kezdetétől áradozik Annáról, a férje először nem dicséri, ő nem hamarkodja el, megvárja, míg megbizonyosodik, és csak aztán kezdi dicsérni a lányt.
Vizynek egyébként nincs semmilyen kapcsolata Annával (sem férfiként, sem gazdaként). Ezt a terepet átengedi a feleségének. Örül, hogy valami leköti Vizynét. Erre szükség is van, mivel bensőséges kapcsolat, kedvesség, odafigyelés egyáltalán nincs a házastársak között. Semmi kapcsolat nincs köztük.
Már-már úgy tűnik, mintha Anna beilleszkedett volna, de aztán a lassan elterjedő „mintacseléd-mítosz” még rosszabbra fordítja a helyzetét: még mutogatják is, büszkélkednek vele, mint egy dísztárggyal.
Nagyon hiányoznak neki a gyerekek, de nem a csacsogás, a játék miatt, hanem a gyermeki ártatlanság, tisztaság, a gyermeki lelkület hiányzik neki. A felnőttek zárt világa idegenségérzést kelt benne.
Vissza is megy egyszer a volt gazdáihoz látogatóba, de csalódás éri: Bandika, a gyermek, akinek egykor meséket mondott, fel sem ismeri.
Moviszter doktor teljesen másképp gondolkodik Annáról, mint mások, és ennek hangot is ad, amikor egy összejövetelen vesz részt Vizyéknél.
Az uzsonnán a beszélgetés fő témája a cseléd volt, és tettek Annával egy próbát: elfogadja-e a piskótaszeletet vagy nem.
Sokatmondó, hogy a társaság végig Annáról beszél: a cseléd a téma, róla csámcsognak, rajta élezik a nyelvüket, rajta nevetnek. Nem egy magas színvonalú társalgást folytatnak. És amikor belép Anna, akkor elhallgatnak. Az ilyen dolgok visszafojtott feszültséget teremtenek.
Érzi is Anna, hogy feszült a légkör. Vizyné megkínálja a piskótával, és ő nem fogadja el, pedig kötelező lenne, ha megkínálják (ez a kínálás is a megalázásnak egy finom módja). Vizyné úgy bánik vele, mint egy cirkuszi idomár a megszelídített vadállattal. Persze egyértelmű az is, hogy büszkén mutatja be a többieknek és erősen kötődik hozzá.
Miután a lány nem fogadja el a piskótát, újabb vita indul el az asztaltársaság körében. Moviszter doktor magyarázza el Anna döntésének okát: „A cselédek kérem, nem is merik szeretni azt, amit szeretnek. Hát elhitetik magukkal, hogy nem jó az, ami jó. Így védekeznek. Talán az ellen, hogy túlontul sokat szenvedjenek. Mit megkívánni, olyat, ami úgysem lehet az övék? Igazuk is van. Különben nem tudnának élni.”
Tehát a doktor szerint Anna elhiteti magával, hogy a piskóta nem jó, mert tudja, hogy ő nem ehet belőle. Ez a piskóta-jelenet indítja el az újabb vitát a cselédekről, az urakról, a kasztszerű elkülönültségről és a politikáról.
Anna önként magára kényszerít egy szerepet: rászoktatja magát, hogy amit más önfeledten élvezhet, ő annak sem adja át magát. Fokozatosan elszakad múltja kellemes emlékeitől, öröme, szórakozása semmi nincs.
A kimenőjét se használja ki: elszalasztja az alkalmat, hogy menjen és szórakozzon, élje az életet, felszabaduljon. A többi cselédlány alig várja a kimenőt. De Annának nem ez a szintje.
Az ő lelkivilága finomabb, cizelláltabb. Ő sem az urak, sem a cselédek világában nem otthonos. Csak otthon, a kis közösségben, az ismert emberek között, egyenrangú társaságban érzi jól magát. A falusi közösség, az idillikus, de munkás élet lenne való neki.
Vizyné, aki kezdetben alig várta Anna érkezését, majd vizsgáztatta és dicsekedett vele, idővel teljesen megszokja és természetesnek veszi a jelenlétét, természetesnek veszi a kényelmet, amit biztosít számára, és amit ő semmivel nem viszonoz. Így a lány helyzete egyre csak romlik.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 11. oldalra!
Nagyon tetszett a mű. Meghökkentett és megrendített.
Az elemzés előtt pedig le a kalappal!
Egy matek-fizika tanár