Kölcsey szembesíti a múltat a jelennel (időszembesítő vers). Kicsit olyan, mintha a Himnusz 7. versszakát („Vár állott: most kőhalom” kezdetű strófa) akarná kifejteni részletesen, amelyben szintén a múltat és a jelent állította szembe egymással.

A múltat olyan tulajdonnevek említésével idézi fel, amelyek erős képzettársítást tesznek lehetővé. Árpádról rögtön a dicsőséges honfoglalás jut eszünkbe, a törökellenes honvédő harcok nagy alakjáról, Szondiról a bátor helytállás és hősiesség.

Kalüpszó miért van említve? Ő volt az Odüsszeiában az a nimfa, aki nem tudta Odüsszeuszt a hazatéréstől visszatartani. A magyar egykor olyan volt, hogy még „Kalypso keblén” is honvágy gyötörte, azaz nem létezett olyan csábító kéj vagy szerelem, amely a magyar ember szívében le tudta volna győzni a hazaszeretetet.

A páratlan versszakok kérdeznek, a hősi múltat, a példaképeket kérik számon: itt ugyan a Vándor beszél, de átvitten Zrínyi kéri számon a jelentől a múltat.

Feltűnők az inverziók (fordított szósorrend) a kérdező versszakokban (főleg az első 3-3 sorban): ezek izgatottságot fejeznek ki, a Vándor érdeklődését, kíváncsiságát.

A páros versszakok felelnek, de elutasító, tagadó válaszokat adnak: a jelen kietlenségét, kiégését, fásult ifjakat, elkorcsosult nemzedéket mutatnak fel, a kedvetlenséget, a győzelem nélküliséget, a győztes csaták hiányát vetik a jelen szemére.

A vers feszültségét az ellentétek adják. A kérdező versszakokban pozitív fogalmak, értékek szerepelnek, a válaszadó versszakokban negatívak, pl.:

● „Áprád szent földje” (a hon) – „pusztaság” (a hon)
● „bérc” (magasság) – „völgy” (mélység)
● vár (múlt) – omladék (jelen)
● Szondi hősiessége, bátorsága (múlt) – gyáva kor (jelen)
● századokra szóló hírnév – eltemetett hír, feledés
● dicső, hősies nép (a magyar a múltban) – elkorcsosult faj (a magyar a jelenben)
● megmaradás (van jövője) – halálraítéltség (jövőtlenség)

Tagadószavak (nem, nincs), negatív jelentésű igék (elhamvadt, eltemette, szédeleg) és negatív fogalmak, szóképek, jelzők (jégkebel, fásult, szívtelen, omladék, korcs stb.) fokozzák, erősítik az értékek devalválódását.

A múlt értékes, a jelen értéktelen; a múlt alakjai hősök, a jelen embere satnya, névtelen, jelentéktelen figura.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!