A vers kézirata cím nélkül maradt fenn, holott ennél a versnél különösen fontos a cím: ez ad támpontot az olvasónak, hogy beazonosítsa a párbeszéd szereplőit.

Azért emlegették kezdetben Szobránci dalként a művet Kölcsey barátai, mert a költő Szobráncon írta, később azonban hol Zrínyi éneke, hol Zrínyi dala címmel jelent meg.

Máig nem tudjuk, hogy végül is ki, mikor és miért nevezte meg a címben Zrínyit. De mivel a költő más műveiben is megfigyelhető Zrínyi iránti tisztelete, és mivel utólag jóváhagyta a címet, úgy kell tekintenünk, mintha ő adta volna, és a vers szerves részeként kell kezelnünk.

Kölcsey tehát Zrínyi szerepébe helyezkedik bele, aki a nemzetért harcoló hős volt. De vajon melyik Zrínyiről lehet szó? Mert két fontos Zrínyi Miklós is volt a magyar történelemben: a költő-hadvezér Zrínyi a 17. században élt, annak dédapja, a Szigetvárt védő Zrínyi (aki horvát bán volt) a 16. században.

Kölcsey gondolhatott a dédapára, a törökellenes háborúk hősére, de gondolhatott a politikus-költő Zrínyire is, akinek a felvilágosodás idején és a reformkorban nagy kultusza alakult ki: műveit kiadták, költészetét és politikusi nagyságát is példaként idézték.

A kérdést már csak azért is nehéz eldönteni, mert a korban a két Zrínyi alakját kissé egybemosták, pl. megjelent a Szigeti veszedelemből olyan kiadás, amelynek elején nem a szerző, hanem a dédapa, a szigeti hős képe látható.

Kölcsey példaképe mindenesetre a költő Zrínyi volt, akinek irodalmi jelentőségét nagyra értékelte, és több tanulmányában, esszéjében is foglalkozott vele.

A versbeli Vándor egy messze földről ide vetődött idegen, aki a magyarságot nem ismeri, csak régi nagyságának, dicső tetteinek hallotta hírét, és most keresi azt a nemzetet, amit elképzelt magában. A valóság azonban, amit talál, nem azonos azzal, amit hallott, illetve elképzelt. A régi, dicső magyarokat itt már nem találja meg.

Zrínyi az, aki a kérdésekre felel, és aki az időben utazik (Vergilius pásztorkölteménye juthat eszünkbe erről, amely szintén kérdés-felelet formájú). A válaszadó Zrínyibe természetesen beleláthatjuk magát a költőt is, így nem is kettő, de három beszélő van a versben, és többek között az idősíkoknak ez a hármassága adja a költemény feszültségét.

Amúgy furcsa, hogy pont Zrínyi adja ezeket az elkeseredett, csüggesztő válaszokat! (Ez nagyon különbözik a reformkorban Zrínyiről élő képtől.) A kor olvasója könnyebben beleláthatta Zrínyit inkább a múltbeli erényeket számon kérő Vándorba, mint a párbeszéd másik szereplőjébe. 

Van olyan értelmezés is, mely szerint a versbeli Vándor a címben szereplő Zrínyi Miklós, akinek lelke, szelleme messziről, az időből számon kéri az utódoktól, hol van a hősi áldozat, amit ő a nemzetért hozott, miért tékozolták el az utódok?

Azonban mivel a lírai hős (a fontosabb szereplő) egyértelműen nem a kérdező, hanem a válaszadó fél, valószínűbb, hogy mégiscsak ő a címben szereplő Zrínyi.

A költő tehát Zrínyi nevében ad választ a Vándor kérdéseire, de mind a kérdések, mind a válaszok Kölcsey vívódásait, elkomoruló lelkivilágát tükrözik.

Ezenfelül lehet értelmezni a verset belső monológként is, ez esetben a kérdező és a válaszadó személy egy és ugyanaz, tehát a költő önmagától kérdez és önmagának válaszolgat keserűen a tapasztalatai alapján.

A vers a következő kérdéssel kezdődik: hol van a hon, amit Árpád elfoglalt? Ha ezt kérdezni kell, ha a hazát keresni kell, ha nem egyértelmű, hogy hol van, akkor az régen rossz. Az első versszak tehát számon kérő, kérdező versszak, amelyben vád is megfogalmazódik.

Ez a hon híres volt, s fiaiban hazaszeretetet ébresztett, akik, ha távol voltak a hazától, szerelemmel, vágyakozással gondoltak rá, vágytak haza.

A 2. versszak választ ad a kérdésekre, vádakra. Itt van a hon, de nem olyan, amilyen régen volt. Kietlen pusztaság lett, üres és sivár.

Nem olyan szent, hős haza már, mint a régi. Többé már nem győztes ország, lakóiban, fiaiban többé már nem gyújt hazaszeretetet. Nincs, ami emelje a keblet, az érzéseket magasztossá tegye, erre utal a „jégkebel” kifejezés (hideg, rideg, fásult, kiégett ember metaforája).

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!