Kölcsey Ferenc: Zrínyi dala (elemzés)
Az elemzés vázlata:
- Bevezetés
- A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
- A vers elemzése
A Zrínyi dala sötét, komor hangulatú vers. Kölcsey borúlátó költő volt, akit a közéleti kudarcok és csekei elszigeteltsége mély pesszimizmusba sodortak (életéről részletesen ITT olvashatsz).
Látta, hogy a konzervatív erők ellenállnak a szükséges reformoknak (nemzeti függetlenség, jobbágyfelszabadítás), az első reformországgyűlés kudarccal ért véget, így a költőt egyre jobban nyomasztotta a nemzethalál víziója.
A nemzethalál az ún. „herderi jóslat” révén épült be a magyar köztudatba: Johann Gottfried Herder (1744-1803) német költő-filozófus Gondolatok az emberiség történetének filozófiájához című nagy történetfilozófiai művében írja, hogy a „mások közé ékelt, kisszámú magyaroknak századok múltán talán már nyelvét sem lehet majd felfedezni.”
Kölcsey kétségbeesett hazaféltésében azonban Herder jóslatánál sokkal nagyobb szerepe volt saját baljós megérzéseinek, amelyek az ország elkeserítő állapotát és a magyar rendek csökönyös reformellenességét látva alakultak ki benne.
Hazafias lírájának egyik keserű, indulatos darabja a Zrinyi dala, melynek eredeti címe Szobránci dal volt, mert Szobráncon írta 1830. július 30-án.
Olvassuk el a verset!
Zrínyi dala
Hol van a hon, melynek Árpád vére
Győzelemben csorga szent földére,
Mely nevével hév szerelmet gyújt;
S messze képét bújdosó magzatja,
Még Kalypso keblén is siratja,
S kart feléje búsan vágyva nyújt?
Itt van a hon, ah nem mint a régi,
Pusztaságban nyúlnak el vidéki,
Többé nem győzelmek honja már;
Elhamvadt a magzat hő szerelme,
Nincs magasra vívó szenvedelme,
Jégkebelben fásult szívet zár.
Hol van a bérc, és a vár fölette,
Szondi melynek sáncait védlette,
Tékozolva híven életét;
Honnan a hír felszáll, s arculatja
Lángsugárit távol ragyogtatja,
S fényt a késő századokra vét?
Itt van a bérc, s omladék fölette,
Mely a hőst és hírét eltemette,
Bús feledség hamván, s néma hant;
Völgyben űl a gyáva kor s határa
Szűk köréből őse saslakára
Szédeleg ha néha felpillant.
És hol a nép, mely pályát izzadni,
S izzadás közt hősi bért aratni
Ősz atyáknak nyomdokin tanúlt;
S szenvedett bár, s bajról bajra hága,
Hervadatlan volt szép ifjusága,
A jelenben múlt s jövő virúlt?
Vándor állj meg! korcs volt anyja vére,
Más faj állott a kihúnyt helyére,
Gyönge fővel, romlott, szívtelen;
A dicső nép, mely tanúlt izzadni,
S izzadás közt hősi bért aratni,
Névben él csak, többé nincs jelen.
A mű egy lírai dialógus, kérdés-felelet jellegű. Ez ismert retorikai fogás, Kölcsey is gyakran élt szónoki beszédeiben a dialógussal. De a költemény más stílusjegyein is érződik Kölcsey szónoki gyakorlata: kérdések, ismétlések, erős érzelmi tartalmú jelzős szerkezetek sorjáznak a műben.
A címben a dal megjelölés szerepel, de a vers műfaja nem dal, hanem politikai óda.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
Hozzászólások
Kölcsey Ferenc: Zrínyi dala (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>