A csüggedés és a fájdalom érzése mint alaphang nemcsak szerelmi és bölcseleti költeményeiben uralkodik, hanem egy-két korai versét leszámítva (Fejedelmünk haj…, Rákos) hazafias költeményeiben is. Annyira, hogy legmagasabb fokát, a teljes reményvesztettséget épp egy hazafias versben éri el, Kölcsey hattyúdalában, a félelmetesen megrázó, jövőbe látó Zrínyi második énekében (1838).

Hazafiúi elkeseredését, bizalmatlanságát, bánatát, pesszimista világszemléletét a kétségbeesésig fokozta a haza sorsa felett érzett aggodalom. Hazafias aggodalmat úgy, mint az ő finom, kiművelt, érzékeny, mély, gyermekien tiszta lelke, kortársai közül senki nem érzett.

Ebben az életszakaszában, amikor inkább múltunkat látta komor tanulságokkal telinek, mintsem jelenünket kietlennek vagy jövőnket reménytelennek, buzgott föl lánglelkéből nemzeti imádságunk, a Hymnus. Keletkezésének 100. évfordulóját 1923-ban országosan megünnepelte az újfent gyászos sorsa jutott nemzet.

Később rádöbbent, hogy nem a múltba fordulás a dolgunk, hanem a jelen feladatainak elvégzése és a jövőért való munka. Világnézetének átalakulását epigrammákban fejezte ki (ez a műfaj dominálta irodalmunkat az 1830-as évek elején).

Epigrammáival Kölcsey a tettre kész, munkás, cselekvő hazafiság eszményét hirdette. Egyik legelső és legismertebb epigrammája ebben a témában a Huszt (Cseke, 1831), de érdemes megemlíteni az Emléklapra (Pozsony, 1833) és a Versenyemlékek (1833) címűt is.

Kölcsey lírájáról általánosságban elmondható, hogy nem volt nagyon termékeny és témákban sem volt gazdag. Fő témái a hazaszeretet és a bölcselet voltak, gondolati költészetének kiemelkedő darabja pl. a Vanitatum vanitas.

Elbeszélő költeményeinek száma sem haladja meg a tízet, de ő alkotta meg a magyar irodalom első balladáit (Róza, Szép Lenka, Dobozi). A Dobozi témája pl. Dobozi Mihálynak és hitvesének hősi önfeláldozása, akik a mohácsi csata után győztesen előrenyomuló törökök elől menekültek.

Ezek a balladák azonban még magukon hordják az idegen hatás bélyegét: érzelmességük és az elbeszélő elem uralkodó volta Bürger és Schiller balladáira emlékeztet (pl. Vérmenyekző, Remete, Hős, Vándor, Eudymion, Zápor, Éji temetés).

Van Kölcseynek egy drámatöredéke is (Perényiek), s vannak műfordításai németből, rácból, görögből.

Töredékben maradt Iliász-fordítása adott okot az 1826-os Iliász-pörre, amely irodalmunk első plágiumvitája volt és sok kellemetlenséget zúdított Kölcsey nyakába. Az történt, hogy Kölcsey néhány énekes Iliász-fordítását Kazinczy eljuttatta egy sárospataki tanárhoz, aki szintén lefordította az Iliászt. A fordító halála után, 1821-ben Kazinczy kiadta a fordítást.

Ekkor derült ki, hogy Kölcsey fordításának sok részlete szerepel a szövegben, Kölcsey nevének feltüntetése nélkül. Kazinczy a kultúra egyetemességének elvéből indult ki, így szerinte az átvétel, a „követés” jogszerű volt. Kölcsey azonban, aki a szerzői jog polgári elvét képviselte, a romantika eredetiségtudatának nevében elítélte az ilyesfajta kölcsönzést és irodalmi lopásnak, plágiumnak nevezte.

Ezt az irodalmi harcot Kazinczyval az Élet és Literatura, a Felső-magyarországi Minerva és a Tudományos gyűjtemény hasábjain vívták egymás ellen 1826-ban. A dolog mindkettejüknek sok keserűséget okozott és mindkettejük lelkében kitörölhetetlen nyomot hagyott. Viszonyukat is megrontotta, elhidegültek egymástól.

Két novellája is van Kölcseynek: A kárpáti kincstár (1833), amely egy szegény ifjú szerelmi története és A vadászlak (1837), amely a korabeli börtönélet rettenetes voltát ábrázolja. Harmadik novellája, A ferrói szent fa (a Kanári-szigetek meghódításának története) befejezetlen.

Költeményeinek első gyűjteményét Szemere Pál adta ki Kölcsey Ferenc munkái címen. Több kötetre tervezték, de csak az I. kötet (Versek) jelent meg Pesten 1832-ben.

Munkáit először Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál adták ki Pesten 1840-48-ban 6 kötetben, ezután Toldy Ferenc adta ki 1859-61-ben 8 kötetben (ennek 1877-es 3. kiadása 10 kötetes volt). Ugyanez a Franklin Társulat kiadásában is megjelent 1886-87-ben (sajtó alá rendezte Angyal Dávid).

Műveiből szemelvények is megjelentek pl. a Magyar Remekírók sorozat 14. kötetében (Kölcsey Ferenc munkái), sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Angyal Dávid, Franklin Társulat, Budapest, 1903.

A felsorolt kiadásokon kívül verseiből, elbeszéléseiből és válogatott beszédeiből több füzet is napvilágot látott, pl. Kölcsey-breviarium. Az ember, a gondolkodó, az író. Összeállította Sík Sándor, Budapest, 1924.

A pályaképnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!