Az írás vázlata:

● Bevezetés
● A korabeli levélműfaj jellegzetességei
● Kazinczy levéltémái
● Kazinczy leveleinek felépítése
● A Kazinczy-levelezés jelentősége

A 18. század a „levél százada” volt egész Európában, az emberek számára szinte életszükségletté vált a levelezés. Ennek oka az volt, hogy ebben az időben, a 18. század utolsó harmadában Magyarországon még nem léteztek (vagy csak rövid ideig) a nyilvánosságnak olyan intézményes formái – kávéházak, klubok, irodalmi szalonok –, ahol az emberek találkozhattak volna, ahol viták szerveződhettek volna stb.

A levelezés mindezeket pótolta, tehát nyilvánosságteremtő funkciót látott el. Rengeteg személyes kapcsolat szövődött levélben (gyakran a levélírók személyes ismeretség hiányában levélben mutatkoztak be), sőt, vitákat is bonyolítottak levélben.

Kazinczy Ferenc egyike volt a világirodalom legszorgalmasabb levelezőinek, leveleit 22 nagy kötetben gyűjtötték össze. Levelezésben állt mindenkivel, aki hosszú élete alatt valamit is számított a magyar szellemi életben, és levelezett mindenről, ami érdekes téma akkoriban felmerülhetett.

Levelezett többek között Csokonaival, Kölcseyvel, Berzsenyivel, Kis Jánossal, Verseghyvel, Daykával, Wesselényivel.

A prózai levelek mellett írt költői leveleket (episztolákat) is, pl. gróf Széchenyi Istvánhoz, akinek szemére hányta, hogy utazásai elidegenítették hazájától, és az angolokat állítja példaképül a magyarok elé, pl. a magyar lovat az angol fajtával akarja elkorcsosítani. Kazinczy szerint nekünk nem kell az idegen példát követni, hanem inkább kerülni kell, mert az idegenmajmolás mássá tesz, mint amilyenek vagyunk.

A korabeli levélműfaj jellegzetességei

A levél mint műfaj mindig alkalmi jellegű, a napi aktualitásokhoz kapcsolódik, s jellegét alapvetően meghatározza a levélhelyzet, a levél funkciója, tárgya, a levélíró és a címzett. A levél változó intimitással mutatja be az aktualitások, az élmények napi elevenségét.

A levél abban az időben felölelte a társadalmi lét jelenségeinek, problémáinak valamennyi körét: politika, vallás, erkölcs, kultúra, stb. Kazinczy levelezésében ezen témák közül a kulturális élet feladatai, kérdései voltak túlsúlyban.

A levelezés abból a szempontból is fontos volt, hogy a levélírás biztosította a szabad véleménynyilvánítást: a levelekhez ugyanis nem férhetett hozzá a cenzúra. Leveleikben közölhették az írók mindazt, amit műveikből a cenzúra kitiltott.

Az igazán nagy levélírók számára azonban a levélírás ennél is többet jelentett. A levélíró ember hasonló az emlékiratíróhoz, aki a dolgokat nem akkor és úgy éli át, ahogy és amikor megtörténnek, hanem csak akkor, amikor irodalmi formát tud adni számukra.

Neki az élet csak arra való, hogy anyagot szolgáltasson irodalmi munkássága számára, és akkor él igazán, amikor stilizált irodalmi formában közli a vele történteket. Az ilyen ember számára a levélírás létfeltétel.

Ilyen levélíró volt Kazinczy Ferenc is. Jól mutatja ezt például gr. Dessewffy Józsefnek írt levele, amelyben így számol be egyik gyermeke születéséről.

„Május 30-án éppen Catónak Caesarral harcoló beszédén dolgozám, midőn íróasztalom mellett ledőlt feleségem letevé kezéből a könyvet, Goldsmithnek Kosegarten által angolból fordított Római történeteit, s átalméne a szomszéd szobába, s ott egy óránál kurtább idő alatt egy fiat szüle.”

Minden felhajtás nélkül, két könyv között születik az a rengeteg gyermek a Kazinczy-házban. S Kazinczy úgy írja le ezt a nagy dolgot, mint hétköznapi eseményt.

A rang, a társadalmi hierarchia a levelezésben is észlelhető: Kazinczy nemcsak műveltsége, munkássága folytán lett vezéregyéniség, hanem magas születése is biztosította számára az elismertséget.

A korban szokás volt az egy személynek szóló leveleket mutogatni, több példányban lemásolni, olykor ki is adni. Időnként kifejezetten azzal az óhajjal készül el egy levél, hogy többen is lássák.

Gyakori, hogy a levelek címzettje maga is író volt, tehát részese a kulturális életnek, így a levél írója és közönsége gyakran ugyanaz a személy. Ugyanakkor a levelezéshez nem volt muszáj írónak lenni: a levelezésben való részvétel alapja a műveltség, így akik nem voltak alkotók, csak befogadók, azok is beléphettek a levelezésbe.

A korszakban több oktatókönyv jelent meg a levélírásról, amelyek általában mintaleveleket tartalmazó gyűjtemények voltak, s főként retorikai előírásokat taglaltak.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!