Második szakasz, harmadik jelenet

Bíberách lép be, aki, mint tudjuk, kihallgatta Bánk és Petur beszélgetését az első szakasz ötödik jelenetében, ezért ismeri a jelszót. Ezt persze senki nem tudja, és mivel Bíberách nem tartozik a békétlenek közé, felbukkanása mindenképpen gyanús. Peturék árulástól tartanak.

Mindenki azt akarja tudni, Bíberách honnan tudja a jelszót. A lovag csak annyit mond, hogy a királyné bálján hallotta.

Ezután már Bánk is tudni akarja végre, hogy miért Melinda neve a jelszó, és Bíberách mondja el neki az igazságot a maga cinikus, hűvös modorában: a királyné azért küldte Bánkot országjáró körútra, mert mindenki tudta az udvarban, hogy Ottó el akarja csábítani Melindát, és Gertrudis meg akarta tisztítani a terepet az öccse számára.

Bíberách szeretné elnyerni Bánk jóindulatát, ezért elmondja neki, hogy tudomása szerint Ottó éppen most, ezen az éjszakán akarja megbecsteleníteni Melindát, addig, amíg Bánk itt Peturnál az összeesküvés dolgával van elfoglalva.

Bánk úgy felindul, hogy képes lenne puszta kézzel megölni Ottót, de Bíberách figyelmezteti, hogy erővel nem megy semmire: ha fenyegetően lép fel a királyné öccsével szemben, akkor Gertrudis majd feltűnés nélkül elteteti láb alól. Bánk tehát ne indulatoskodjon, inkább legyen ravasz.

Bánk megfogadja a tanácsot, és világossá teszi, hogy Bíberách számíthat a hálájára, ha segít megmenteni Melindát a gyalázattól. Ezután feldúltan a palotába rohan, hátha még nem késő, és Bíberách vele megy.

A békétleneknek a távozó Bánk meghagyja, hogy még ne széledjenek szét, hátha szükség lesz rájuk.

Vagyis már más szelek fújnak: eddig Bánk mindent megtett, hogy megakadályozza a zendülést, de most, hogy Melinda tisztessége a tét, már kész felhasználni a békétleneket a királyné ellen. Vagyis megtörtént a „bánki sértődés”, és Bánk személyes érintettsége felülír mindent.

Ami Bíberáchot illeti, bármi történik, neki az jó. Neki az is jó, ha Bánk nyer, és az is, ha Ottó. Mindkettejüket lekötelezte: Ottót a porokkal, Bánkot azzal, hogy figyelmeztette a Melindát fenyegető veszélyre. Most már csak annyi a dolga, hogy a végén a győztes mellé álljon.

Harmadik szakasz, első jelenet

Hajnalodik, Melinda szobájában Bánk és Melinda közt szörnyű jelenet zajlik le. Melinda épp most mondhatta el, mi történt, mert mikor bekapcsolódunk a beszélgetésbe, már Bánk reakcióját halljuk, aki hazugsággal vádolja feleségét.

Melinda térden csúszik, könyörög és az ártatlanságát hangoztatja. Nem tagadja azt, ami közte és Ottó közt történt, de azt bizonygatja, hogy nem önszántából vett részt benne. Vagyis csapdába csalták és meggyalázták, Ottó akarata ellenére tette a magáévá.

Bánk nem tudja, higgyen-e neki. Egyszer úgy érzi, hisz neki, megsajnálja, felemeli a földről, könnyeit látva elérzékenyül, aztán meg felébred a gyanúja, hogy talán Melinda hazudik, és a valóságban élvezte a dolgot Ottóval, s ettől a gondolattól iszonyú dühös lesz.

Melinda arra kéri Bánkot, hogy ha már nem tekinti őt a feleségének, akkor legalább arra legyen tekintettel, hogy ő a gyermeke anyja. Erre a haragos Bánk megátkozza alvó kisfiukat, Somát. Ezzel a kétségbeesésbe taszítja Melindát.

Melinda nem bírja ép ésszel elviselni, hogy Bánk az ő vétkéért átkot mondott ártatlan kisfiukra, és egyre furcsábban, egyre eszelősebben beszél. Zavart, összefüggéstelen beszéde Bánknak is feltűnik, ezért mikor Melinda értelmes dolgot mond, azt sem veszi komolyan.

Pedig Melinda megpróbálja még egyszer utoljára megmagyarázni, hogy azért tette, amit tett, mert „pokolbéli tűz” égett a csontjaiban, aztán megemlít még egy zavarba ejtő körülményt: hogy a királyné álmos volt és aludni ment. Ez arra utal, hogy Ottó sikeresen végrehajtotta Bíberách tervét: Melindának beadta az ajzószert, Gertrudisnak pedig az altatót.

Ha Bánk tudna a porokról, akkor minden érthető lenne a számára, de nem tud. Viszont az ő fejébe is szöget üt Melindának az a mondata, hogy a királyné álmos volt. Bánk már korábban is gyanakodott Gertrudis bűnrészességére, és ez most megerősíti gyanújában.

Melinda elboruló elmével váratlanul kiszalad, hogy felelősségre vonja a királynét a történtekért, Bánk pedig tovább töpreng. Ekkor merül fel benne először, hogy megöli a királynét, és vérrel mossa tisztára bemocskolt becsületét.

A Bánk bán történetének még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!