Második szakasz, második jelenet

Megérkezik Bánk a békétlenek gyűlésére, és Mikhál örömmel fogadja, mert szerinte a békétlenek pártütők, és aggasztja, hogy Simon is velük van.

Bánk számon kéri Peturon, hogy valóban pártütést tervez-e, azaz a király hatalmát akarja-e megdönteni. Kiderül, hogy Petur is és a békétlenek is hűségesek a királyhoz, II. Endréhez, aki jelenleg épp Galíciában vezet hadjáratot. Ők csak a királynét, Gertrudist akarják eltávolítani a hatalomból.

Petur szerint a király nagy hibát követett el azzal, hogy távolléte idejére a feleségének engedte át a hatalmat, és különben sincs sok értelme ennek a galíciai hadjáratnak, Endre ezt is csak Gertrudis kedvéért kezdte el, aki Galíciát tartományként szánja a fiának.

Kemény vita bontakozik ki Bánk és Petur között a politikai helyzetről és arról, hogy fel szabad-e lázadni a királyné ellen.

Petur szerint a királyné és meráni hívei kizsákmányolják az országot és megcsonkítják a magyar nemesség szabadságjogait.

Petur érvei Gertrudis ellen:

• az egyik érv az, hogy Gertrudis nő, és ők mint férfiak nem akarnak egy nőnek engedelmeskedni, mert egy nő szerintük nem alkalmas egy ország vezetésére
• Gertrudis merániai (német), vagyis idegen, és ez részrehajlást eredményez, hiszen a saját honfitársait ülteti a magyar hivatalokba, nekik ad földet, birtokokat, méltóságokat
• a királyné pazarló életmódot folytat, költekezik, miközben az országban éhínség van
• Gertrudis visszaél a hatalmával, megrabolja a saját országát, elveszi alattvalóitól, ami az övék, és a merániaknak adja

A békétlenek helyeselnek Petur érveit hallva.

Bánk ellenérvei:

• Bánk szerint a királyt és a királynét nem lehet különválasztani, sem érzelmi, sem közjogi értelemben, tehát aki a királyné ellen fellázad, az a király ellen lázad fel. Különben is a békétlenek állítólag szeretik Endrét, akkor miért akarnak neki fájdalmat okozni azzal, hogy megölik a feleségét?
• ha Peturéknak igazuk van és a jog mellettük áll, akkor miért nem nyíltan, törvényes úton lépnek fel, miért titokban szövetkeznek? (Ezzel azt sugalmazza, hogy azért titkolóznak, mert nem áll mellettük a törvény.)
• ha Peturék fellázadnak, akkor belháború lesz, az egész ország felfordulna és ártatlanok is meghalnának.
• nem lehet Gerturdist hibáztatni azért, hogy a merániakat jobban szereti, mint a magyarokat, hiszen a honfitársai. Bánk szerint a magyar főurak szíve is a magyarokhoz húzna, ha királyként uralkodnának német földön.

Bánk kijelenti, hogy ő nem vesz részt a zendülésben. Ahhoz, hogy ő ilyesmit csináljon, súlyos „bánki sértődés” kéne, azaz személy szerint érintve kellene hogy legyen.

A békétlenek, akik eleinte ingadoztak Petur és Bánk érvei között, lassan mind Bánk oldalára állnak a vitában, és lemondanak a lázadásról. Mind el akarnak menni, de Petur emlékezteti őket, hogy megesküdtek, hogy fellázadnak, tehát ha most elmennek, akkor megszegik az esküjüket.

Ezzel már egy más szintre emelkedik a dolog, az érvelés itt már nem elegendő: Bánk most már kénytelen hatalmi személyként fellépni. Ő a nádor, azaz a király távollétében a király helyettese, és mint hatalmi személy megfenyegeti Peturt, hogy letartóztatja, ha nem engedi a többieket elállni a felkeléstől.

Bánk tehát erővel is elérheti, hogy Petur ne lázadjon fel, ennek ellenére továbbra is igyekszik érvekkel meggyőzni őt. Fontos neki, hogy meggyőzze Peturt, nem szívesen alkalmaz vele szemben erőszakot, hiszen Petur és ő barátok.

Bánk végső érve egy vallási érv: az uralkodók Isten felkent, azaz fölszentelt helytartói, a király Istentől kapja a hatalmát. Ennélfogva a lázadás Isten szemében bűn, felkent királyok ellen Isten nem segít.

Petur ellenérve az, hogy Endre a fölszentelt uralkodó, nem Gertrudis: a királynét nem koronázták meg a szent koronával, ő nem uralkodó, csak a király felesége. Nem lenne joga a királyi hatalmat gyakorolni.

Petur ekkor már rettentően dühös, mert érzi, hogy magára maradt a zendülés tervével. Kijelenti, hogy akár egyedül is véghezviszi, amit a többiekkel együtt akart tenni, és mérgesen ecseteli, hogyan fogja megfojtani a királynét a saját királyi székén levő baldachin zsinórjával.

Petur ezzel túllő a célon: Bánk ezt már nem tűrheti el. Mint nádor a király nevében megparancsolja, hogy verjék bilincsbe Peturt. Mivel meggyőzni nem tudta barátját, most már készen áll, hogy erőszakkal tegye ártalmatlanná.

Petur is érzékeli, hogy Bánk már nem a saját nevében beszél, hanem Endre nevében, vagyis a királyt képviseli. Ez az egyetlen dolog az, ami hat még Peturra: a király iránti hűsége kikezdhetetlen. Megadja magát és meghódol Bánk előtt, aki ebben a pillanatban Endre megszemélyesítője, vagyis igazából Petur Endre előtt hódol meg.

Bánknak így végül Peturt is sikerül megbékítenie és az egész összeesküvést leszerelnie. Ő maga is tisztában van azzal, hogy nagy csatát nyert meg ezzel Endrének, akinek nem kell arra hazajönnie, hogy polgárháború dúl az országában.

Most azonban, amikor minden elrendeződni látszik, hangok hallatszódnak kintről. Valaki érkezik, az őr a jelszót kérdezi tőle, és az illető rávágja: „Melinda”. Erre Bánknak eszébe jut, hogy tulajdonképpen Melinda miatt jött ide, de még semmit nem tudott meg a feleségével kapcsolatban.

A Bánk bán történetének még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!