Első szakasz, tizedik jelenet

Épp ebben a pillanatban lép be Bánk, aki még mindig tusakodik magában, és azért jött vissza, mert nem tudott végleges döntésre jutni. Amikor meglátja Ottót és Melindát, elbújik egy rejtekajtó mögött és kihallgatja őket.

Ottó letérdel és fellengzős szavakkal szerelmet vall Melindának, aki férjét idézve utasítja őt vissza. Elmondja, hogy Bánk nem térdelt le annak idején, amikor szerelmet vallott neki, mert Bánk szerint aki igazán szeret, az egyenesen néz a másik szemébe. Aki letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.

Így hát Melinda közli Ottóval, hogy megveti őt, amiért szerelmet hazudik és el akarja csábítani. Ezután haragosan el akar sietni, de pont belép Gertrudis az udvarhölgyeivel.

Első szakasz, tizenegyedik jelenet

A királyné úgy viselkedik, mintha rajtakapta volna valamin Melindát és Ottót, és előveszi Melindát, hogy mit keres ott éjnek idején kettesben Ottóval.

Melinda keserűen és udvariatlanul válaszol, szemére veti a királynénak, hogy azért hozatta őt fel az udvarba, hogy odadobja Ottónak. Gertrudis annak idején azt mondta neki, hogy nem illik a nádor feleségének vidéken a magányban élnie, de az csak ürügy volt. A királyné nyilván azt hitte, Melinda olyan együgyű, hogy nem lát át rajta.

A tiszteletlen szavak után Melinda még tiszteletlenebbül ott hagy mindenkit. Gertrudis haragjában megparancsolja, hogy Melindát négy napig ne engedjék a színe elé lépni (ez a büntetés).

Ezután a királyné mindenkit kiküld, mert beszélni akar Ottóval.

Első szakasz, tizenkettedik jelenet

Gertrudis dühödten szidni kezdi az öccsét, aki nem érti, mi baja a királynénak, hiszen eddig nem ellenezte Melinda elcsábítását, sőt, segített is benne, eltávolította Bánkot az udvarból, lehetőséget adott, akkor most miért haragszik?

Gertrudis válaszából kiderül, hogy nem Ottó céljával van a baja, hanem a pipogyasága nem tetszik neki. Azaz Gertrudis nem bánja, hogy Ottó el akarja csábítani Melindát, az viszont dühíti, hogy nem képes elérni a célját. Öccse kudarca ugyanis árt a királyné tekintélyének: ha Ottónak kell Melinda, akkor ne ügyetlenkedjen, ne legyen kontár.

Gertrudist igazából az bosszantja, hogy Melinda megvetően, erkölcsi fölényének tudatában elvonult, és így ő nyert, míg Ottó a kudarcával szégyent hozott nővérére és hazájára, Merániára is.

Ugyanakkor a királyné megint kétértelműen beszél. Emlékezteti öccsét, hogy mikor az udvarba érkezett, levert volt, ezért ő mindent megengedett neki, elnézte a kicsapongásait, mert fel akarta vidítani. Ám Ottó visszaélt ezzel, hiszen most egy férjes asszonyt akar elcsábítani.

Teljesen összezavarja Ottót, aki már nem tudja, hogy Gertrudisnak mi volna kedvére: most elcsábítsa Melindát vagy ne? Annyira ostoba, hogy nem veszi észre, hogy a szidás valójában indirekt buzdítás: a királyné nem arra akarja rávenni, hogy mondjon le Melindáról.

A következő pillanatban Gertrudis már azért szidja az öccsét, mert képes volna lemondani Melindáról, aki nyilván csak azért utasította vissza, mert taktikázik.

Ha Ottónak sikerül Melindát elcsábítania, akkor Melinda szégyenbe kerül, megvetett, megbélyegzett, megalázott nő lesz, és Gertrudis elűzheti az udvartól. Ha nem sikerül, akkor viszont a királynéról fogják azt suttogni, hogy olyan ügyefogyott öccse van, hogy még egy nőt se tud levenni a lábáról.

Gertrudis tehát nem akar szégyenkezni Ottó ügyetlensége miatt, és most már hiúsági kérdést csinál abból, hogy öccse megszerezze Melindát.

Ottó viszont tehetetlen, hiszen Melinda visszautasította. Most már ott tart, hogy nővérétől kér tanácsot, hogy hogyan hódítsa meg a fiatalasszonyt. Ez már sok Gertrudisnak: teljesen ledöbbenti öccse korlátoltsága és ostobasága, ezért fogja magát és otthagyja Ottót.

Ottó, aki úgy érzi, hogy most jobban tanácsra szorul, mint valaha, Bíberáchért kiált.

A Bánk bán történetének még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!