Ötödik szakasz, hatodik jelenet

Megjelenik Tiborc, és Bánk nyomban követeli rajta Melindát, hiszen az ő gondjaira bízta. Tiborc csak hebeg-habog, semmi értelmeset nem válaszol. Ekkor néhány jobbágy behoz egy letakart holttestet. Bánk megnézi, és kiderül, hogy a halott Melinda. Bánk ekkor teljesen összeomlik.

A király kikérdezi Tiborcot, aki elmondja, hogy Ottó emberei gyilkolták meg Melindát, akik Gertrudis haláláért akartak bosszút állni. Ottó jutalmat ígért nekik ezért és a határon várja őket.

Endre kezdi belátni, hogy újabb és újabb gaztettel kapcsolatban merül fel Ottó neve. Ezért megátkozza Ottót és örök időkre kiutasítja az országból.

Amíg Bánk, Simon és Mikhál Melindát siratják, a király kifaggatja Tiborcot a részletekről. Tiborc elmondja, hogy Bánk házába vitte Melindát, de Ottó emberei felgyújtották a házat és Bánk összes rokona benn égett. Tiborc csak a haldokló Melindát tudta kimenteni, aki utolsó szavával azt kérte, hogy vigye őt Bánkhoz, ezért Tiborc ide hozta.

A király ekkor megkérdezi a jelenlevőket, hogy szerintük milyen döntést hozzon Gertrudis halála ügyében. Izidóra bosszút követel az árván maradt királyfiak nevében, azt akarja, hogy a király büntesse meg Bánkot.

Myska bán szerint ez egy olyan eset, amikor a büntetés irgalomnak számít, a kegyelem pedig büntetésnek. Vagyis Bánk annyira össze van törve, hogy megváltás lenne neki a halál, és büntetés, ha élnie kell.

A király még mindig rettentő bizonytalan, ingadozik. Előbb eszébe jut apja, III. Béla, aki halálos ágyán emberséges uralkodásra intette a fiait, s már-már megkegyelmezne, aztán a bosszúért lihegő Izidóra és a halott Gertrudis látványától megint dühös lesz és elégtételt akar venni.

Mikor Endre már-már arra hajlana, hogy megbünteti Bánkot, előlép Tiborc és térden állva kegyelemért könyörög Bánknak. Elmondja, hogy neki, beteg feleségének és öt éhező gyermekének Bánk az egyetlen pártfogójuk.

Solom is megszánja Bánkot, akinek embertelen fájdalmát és kétségbeesését látva ugyanazt a véleményt fogalmazza meg, amit Myska bán: Bánk számára a büntetés irgalom lenne. Azaz ne büntesse meg a király.

Endre végül döntésre jut. Felismeri, hogy nem büntetheti meg Bánkot, mert Isten már megbüntette: olyan csapásokkal sújtotta, amiket nem lehet tetézni. Azonkívül mivel alattvalói többségében azt akarják, hogy Bánk ne kapjon büntetést, és csak Izidóra kardoskodik a bosszú mellett, nem is nagyon meri megbüntetni a nádort.

Végül kihirdeti az ítéletet, mely szerint a királyné halála okkal és az ország érdekében történt. Izidóra felháborodik, hogy a gyilkos büntetlen marad. Bánk azt kéri, hogy hadd temettesse el illően Melindát.

Solom és a király többi embere tisztelettel meghajolnak és lerakják kardjaikat Endre előtt, aki ismeri szeretetüket és tudja, hogy az ő magyarjai nemes szívűek. Mégiscsak a királynéban lehetett a hiba, ha nem tudott velük kijönni.

Vége